Példátlan dolog: a 85 esztendős kárpátaljai közéleti lap, a Kárpáti Igaz Szó megkettőződött. Tulajdonosai leváltották a régi főszerkesztőt, újat neveztek ki. Most az új nyomtatott újságot jelentet meg – online kiadás nélkül. A neten viszont a régi szerkesztőség készítette újság van fenn. Sajtótörténeti egzotikum.
Minderről részletesen beszámol Kárpáty Zoltán a blogjában, elég zaftos hozzászólásokkal.
…Mostanában elég sokan megtaláltak régebbi, félig vagy teljesen elfelejtett ismerőseim közül. Néhányról itt beszámoltam (Capiról pedig a Mozgó-anyagban is írok), és nem hallgattam el azt sem, hogy legutóbb az "ő ismer engem, de én nem ismerem őt" esete állt fenn. Az az igazság, továbbra is csak találgatom annak a valakinek a kilétét. És nem sokkal jobb a helyzetem azzal az amerikai levélíróval sem, aki most azzal keresett meg: rövidesen Kárpátaljára érkeznek, szívesen találkozna velem. Leveléből kiviláglik: kapcsolatban álltunk valaha, engem "a sokszor emlegetett D. Károly"-ként említ. Nálam meg se hang, se kép. Persze ezt elhallgattam, udvariasan visszaírtam és meghívtam egy kávéra, beszélgetésre. Akkor majd talán kiderül.
A nagy kérdés lassan számomra nem is ezeknek az ismerelen ismerősöknek a kiletéte, hanem az, vajon nem az én emlékezetemmel van-e komolyabb baj. Azt is megfigyeltem, hogy az olvasmányaimat bámulatos gyorsasággal elfelejtem. Meg a filmeket is. "Ezt már láttuk", mondja Éva szinte minden este a TV előtt, én meg akár esküdni is mernék rá, hogy soha nem láttam az éppen pergő mozgóképet.
Pedig semmitől nem félek jobban, mint az elhülyüléstől. Lehet, hogy már elkezdődött?