Csönge naplója

CsöngeMost azért írok, mert rám van szólva, h írjak!:) Nem is értem, h miért eszi a fejecskémet apu, amikor igazán sűrűn gyártom neki a naplóimat…

A nyár eddig elég fantörpikus, leszámítva nagyapa eltűnését…:(

Az évzárót a praktikának elnevezett két hétig tartó napi több órás körmölés követte, ahol elvileg el kellett volna sajátítanunk az elsősegélynyújtás csínját-bínját. De persze ukránul/oroszul írtunk, úgyhogy a társaság nagy részének fogalma sem volt róla, hogy kéztörés esetén kell-e kávét itatni a sérülttel, vagy gázmérgezett embernek van-e szüksége meleg fürdőre. Nah, mind1, legalább megtanultam gyorsan írni ukránul:P

A praktika után általában lógtunk a városban, kosaraztunk vagy görkoriztunk.

Aztán tizenvalahanyadikán eljött hozzánk 1 irces ismerősöm:) Még korábban megbeszéltük Vlasztáékkal, hogy nyáron meglátogatjuk a kárpátaljai várakat (Nevicke, Huszt, Munkács), később pedig módosult a dolog, és Atis ittlétére tettük át a vármegnézéseket. Közben Juli sajnos elutazott táborba, Vlaszta pedig csak Husztra jott el. Nem semmi volt az az utazás:) Busszal mentünk és kb 3 óra volt az út. Vlasztának pedig időre vissza kellett jönnie, ez azt jelentette, hogy 1 óránk volt Huszton. Ez az 1 óra így telt: ki a buszból, pisiszünet, felrohanás a h1re, vár +tekintése, lerohanás a h1ről, j1vétel, be a buszba. Keményen belevetettük magunkat Husztba:) De úgy összességében yo volt az egész, a 3 óra utat szépen elhülyéskedtük.

Munkácsra csak 2en mentünk, anyu kitett minket a várnál, utána pedig a központban bóklásztunk, megnéztünk egy-két templomot is, az 1iknél elkapott minket vmi templomi manus és letámadásszerűen megismerkedett velünk. Addig minden rendben volt vele, hogy hívő meg hogy nézi a foci ebét, de amikor a David Beckham magánéletéről (feleség, megcsal, szerető…) kezdett társalogni velünk (társalogni=ő beszélt:), azt nem igazán éreztem okénak… De 1ébként aranyos volt a pasi, meg mindig rámjön a nevetés, ha eszembe jut:)

Atis elmenetele után másnap tánctáborba utaztunk Diával. Az volt ebben a legyobb, h mi 2en nem akartunk menni ebbe a táborba és a többiek, akik rábeszéltek minket, végülis nem jöttek el… De ennek ellenére élveztük, mert idén sokkal több volt benne az élet és még táncórákra is jártunk:) Ez pedig nagy szám, mert tavaly ellógtuk az összes órát, nem igazán szeretjük a néptáncot…:P A táborba pedig a társaság miatt mentünk.

Innen pár nappal hamarabb hazajöttem, mert a következő táborommal egybeesett. Itthon azzal köszöntöttek, h eltűnt nagyapa… Elég szörnyű ez… Főleg, ha az ember belegondol, hogy mi lehet vele… Áh:(

A tábor előtt Budapestre utaztam, vonattal, egyedül (imádoook vonatozni:)) Mari nénihez és István bácsihoz. A vonaton megismerkedtem néhány tiszatúráról érkezett sráccal, akiknek yo vízszaguk volt és nagyon yo fejeknek látszottak:) Istvan bácsi másnap elvitt a Mészáros utcába, a Duna TV székhelyéhez, ahol be lettem regisztrálva, kaptam dunás pólót, tollat, csuklópántot (annyi minden volt a kezemen, h nem tudta a csaj hova rakni), ebédet:)

VéViiii:)

Most azért írok, mert rám van szólva, h írjak!:) Nem is értem, h miért eszi a fejecskémet apu, amikor igazán sűrűn gyártom neki a naplóimat…

A nyár eddig elég fantörpikus, leszámítva nagyapa eltűnését…:(

Az évzárót a praktikának elnevezett két hétig tartó napi több órás körmölés követte, ahol elvileg el kellett volna sajátítanunk az elsősegélynyújtás csínját-bínját. De persze ukránul/oroszul írtunk, úgyhogy a társaság nagy részének fogalma sem volt róla, hogy kéztörés esetén kell-e kávét itatni a sérülttel, vagy gázmérgezett embernek van-e szüksége meleg fürdőre. Nah, mind1, legalább megtanultam gyorsan írni ukránul:P

A praktika után általában lógtunk a városban, kosaraztunk vagy görkoriztunk.

Aztán tizenvalahanyadikán eljött hozzánk 1 irces ismerősöm:) Még korábban megbeszéltük Vlasztáékkal, hogy nyáron meglátogatjuk a kárpátaljai várakat (Nevicke, Huszt, Munkács), később pedig módosult a dolog, és Atis ittlétére tettük át a vármegnézéseket. Közben Juli sajnos elutazott táborba, Vlaszta pedig csak Husztra jott el. Nem semmi volt az az utazás:) Busszal mentünk és kb 3 óra volt az út. Vlasztának pedig időre vissza kellett jönnie, ez azt jelentette, hogy 1 óránk volt Huszton. Ez az 1 óra így telt: ki a buszból, pisiszünet, felrohanás a h1re, vár +tekintése, lerohanás a h1ről, j1vétel, be a buszba. Keményen belevetettük magunkat Husztba:) De úgy összességében yo volt az egész, a 3 óra utat szépen elhülyéskedtük.

Munkácsra csak 2en mentünk, anyu kitett minket a várnál, utána pedig a központban bóklásztunk, megnéztünk egy-két templomot is, az 1iknél elkapott minket vmi templomi manus és letámadásszerűen megismerkedett velünk. Addig minden rendben volt vele, hogy hívő meg hogy nézi a foci ebét, de amikor a David Beckham magánéletéről (feleség, megcsal, szerető…) kezdett társalogni velünk (társalogni=ő beszélt:), azt nem igazán éreztem okénak… De 1ébként aranyos volt a pasi, meg mindig rámjön a nevetés, ha eszembe jut:)

Atis elmenetele után másnap tánctáborba utaztunk Diával. Az volt ebben a legyobb, h mi 2en nem akartunk menni ebbe a táborba és a többiek, akik rábeszéltek minket, végülis nem jöttek el… De ennek ellenére élveztük, mert idén sokkal több volt benne az élet és még táncórákra is jártunk:) Ez pedig nagy szám, mert tavaly ellógtuk az összes órát, nem igazán szeretjük a néptáncot…:P A táborba pedig a társaság miatt mentünk.

Innen pár nappal hamarabb hazajöttem, mert a következő táborommal egybeesett. Itthon azzal köszöntöttek, h eltűnt nagyapa… Elég szörnyű ez… Főleg, ha az ember belegondol, hogy mi lehet vele… Áh:(

A tábor előtt Budapestre utaztam, vonattal, egyedül (imádoook vonatozni:)) Mari nénihez és István bácsihoz. A vonaton megismerkedtem néhány tiszatúráról érkezett sráccal, akiknek yo vízszaguk volt és nagyon yo fejeknek látszottak:) Istvan bácsi másnap elvitt a Mészáros utcába, a Duna TV székhelyéhez, ahol be lettem regisztrálva, kaptam dunás pólót, tollat, csuklópántot (annyi minden volt a kezemen, h nem tudta a csaj hova rakni), ebédet:)

Ezután elindultak a buszok Szurdokpüspökibe, ami 1 nagyon édes, 1000 éves mátrai falvacska. A tábor remek volt, zajlottak mindenféle előadások (pár uncsi is persze), h1etmásztunk (viiii, és még izomlázam sem volt, pedig yokora 1 h1 volt:)), Egerben voltunk kirándulni (vettem boszorkányos fülbevalót), strandolni (megdobáltak jégkása „hógolyóval”), filmet néztünk, megnyertük a focimeccset, volt bennem 1 kullancs (sztem aranyos volt:)), láttam sok-sok denevért (imádom őket:)), és hallottam a szunyogokat is, de mivel a haverjaim, engem nem bántottak:P 13-an voltunk 1 szobában, csupa aranyos lányok:) Szal telleg yo kis tabor volt és rosszul esett belőle elmenni…

De mivel utána is yo helyre kerültem, nem lett olyan cörnyű a helyzet:) István bácsiéknál alakult ki a ballagyerek-gyűjtőhely, Kolos is hozzájuk jött a Balatonról. Úgy nagyjából mind2en átaludtunk 1 háromnegyed napot:) Kivételesen ezután enni is hajlandó voltam rendes adagokat:) Pedig a táborban is ok volt a kaja:) 1folytában sztárfotózott minket István bácsi, Kolossal lógtunk 1et a városban, aztán én István bácsival is. Elmentünk a Nemzetiben, sztem nagyon érdekes volt:) Épp renoválták a lépcsőt, pedig István bácsi le akart petőfizni engem:) És jártunk könyvesboltban nemvenni könyvet:) Volt még 1 netes talim is, és a Moszkva téren hülyéskedtem 1et a cigányokkal:) Aztán pedig ki lettünk szállítva a Keletibe, megkönnyebültek Mari néniék, hogy 2 Ballával kevesebb:)

Holnap pedig utazom a tengerre Odessza mellé Vlasztával és szüleivel, biztos nagyon remek lesz, és valószínűleg kötelezőn kell majd róla naplót írnom…

További kellemes nyarat mindenkibe!:)

3 furcsa megkeresés, evolúció vagy revolúció

emberré válásmegkérdeztem, hogy szerinte hogyan alakult ki az emberi értelem, el tudja-e fogadni, hogy ez hosszú evolúciós folyamat eredménye, vagy inkább arra hajlik, valamilyen hirtelen változás, a dolgok természetes menetétől eltérő esemény, különleges konstelláció váltotta ki, netán külső beavatkozás hozta létre. Vagyis hogy evolúció vagy revolúció. Illetve: szükségszerű volt-e, hogy a földi szerves élet fejlődésének egy bizonyos pontján megjelenjen az ember, az emberi faj fejlődése során pedig megjelenjen az emberi értelem.

Evolúció vagy revolúció

1. M. P. a Heti Választól: „Karcsi, nyilatkoznod kellene most azonnal a beregszászi Rákóczi Főiskola sorsáról. – Milyen mögöttes szándék lehet az iskola adminisztratív megtámadása ügyében? – ez a kérdés”. No, itt a baj a Karcsival kezdődik, köztudottan nem rajongok ezért a megszólításért, bár azért hallgatok rá, és ritkán kérem, hogy mással illessenek. A második aggályom a ’kellene’. Miért kellene? Ki szerint? Mi okból, mi célból? A harmadik zavaró tényező a ’most azonnal’. A ’kellene’-vel együtt ez már-már parancsoló hangnem. M. P.-vel, bár váltottunk pár levelet, nem vagyok olyan viszonyban vele, hogy az ilyen radikális felszólítást udvarias gesztusnak vehetném. De ezt válaszomban nem tettem szóvá, inkább csak érzékeltettem. Azt azonban megírtam, hogy az ügyben a legeslegkisebb mértékben sem tartom magam illetékesnek, ezen felül a jogi kérdésekben sincsen jártasságom (bár más nyilatkozók számára ez nem jelent akadályt…). Én is a helyi sajtóból értesülök a fejleményekről; annak egyik fele így, másik fele amúgy értelmezi a dolgot. Most ugyan összmagyar elefántszenzáció növekszik a kis helyiérdekű bolhából, az egyik fél láthatóan politika tőkét próbál kovácsolni (hú, milyen jó ide ez a szó) az ügyből, és ez nyilvánvalóan sikerülni is fog neki, a másik pedig megpróbálja kifogni a szelet a vitorlájukból – de miért kellene nekem erről bármit is nyilatkoznom „most azonnal”?

2. A másik: egy őstörténész látogatása. Amikor elmondta, mivel foglalkozik, kicsit megijedtem: na most jön a sumerológia, talán még az arvisura is. De jó értelemben csalódtunk: néhány kellemes órát elbeszélgettünk. Úgy tűnt., M. L. valóban tudományos értékű kutatásokat végez, akkor is, ha következtetései erősen ellentmondanak a hivatalos akadémiai álláspontoknak. Hogy a magyarság finnugor eredete egzakt genetikai vizsgálatok alapján nagyjából megdőlt, azt én is tudom, el is hiszem, de állítása szerint a magyar nyelv finnugor eredetének az elmélete is tarthatatlan.

Érdeklődésének és kutatásának a középpontjában egyébként a motívumok állnak, értve ezen mitológiai, vallási, rituáilis, népmesei, díszítőművészeti, gasztronómiai, építészeti stb. motívumokat egyaránt. Többször járt Afrikában, fantasztikus fényképeket készített barlangrajzokról. Megjárta Ujguriát, Dzsungáriát, és ki tudja mi mindent még. Próbáltam érzékenyen figyelni arra, mikor bukkan elő valami lila ködre épített hipotézis, de ilyesmivel nem jött elő; bár lehet, hogy én vagyok túlságosan járatlan a témában.

Ami nem igazán derült ki, az jövetelének a célja, illetve az, hogy miért éppen minket keresett fel. Kapcsolatokat keres, sok-sok embert (ezerkétszázat – de miért pont ennyit?) szeretne bevonni a munkájába, és ebben, mint mondta, egyaránt szüksége van a tudományos kutatókra és a téma iránt érdeklődő laikusokra. Az igazság nem a könyvekben rejtőzik, állította, a közvetlen emberi kapcsolatok sokkal gyümölcsözőbbek lehetnek. Ez a felfogás kicsit elbizonytalanított. Valahogy nehezen tudom elhinni, hogy az őstörténet kutatásában ez eredményes módszer lehet. (Bár találkoztam már korábban is olyan nézettel, amely szerint sok-sok-sok ember kevés tudása összességében értékesebb a kevesek nagy tudásánál. Ha jól emlékszem, ezt a Wikipédia c. kollektív internetes enciklopédia szerkesztője fejtette ki, mikor a módszerüknek ellene vetettem: tudományos lexikont mégsem írhatnak laikusok, ez avatott tudósok dolga; ilyen alapon az Akadémiát is fel lehetne oszlatni – nos, erre válaszolva írta nekem, hogy nem is tudom, ez a feloszlatás milyen sokak egyetértésével történne. Én valahogy a tudományt mégsem tartom demokratikus intézménynek – mint ahogy a művészetet sem. De hát miért ne tévedhetnék ebben.)

Hozzánk egyébként az őstörténészt a KMKSZ (elmondása szerint nem túl barátságos) titkárai küldték. Hogy miért, azt voltaképp akkor kezdtem sejteni, amikor elmondta, hogy az ő munkáját sem állami támogatás, sem alapítványi pénzek nem segítik, mindenki önkéntesen vesz részt benne. No, akkor valóban nem a KMKSZ embere.

Egy hosszú űrlap rubrikáit végigjárva kérdezgette tőlünk, hogy ki foglalkozik ismeretségi körünkben bizonyos témákkal, rovásírástól népi imádságokig, ősi gyümölcstermesztéstől és népzenétől szövés-fonásig. Egy-egy témában ugyan tudtunk adni pár nevet, de az egyes személyeknek az ősiség iránti érdeklődésében voltak kétségeink: M. L.-t a sok ezer éves múlt érdekli, és ilyen messzeségbe bizony kevesek tekintenek.

Beszélgetésünk végén én kérdezgettem, érdekelt pár dologról a véleménye. Rákérdeztem az áltudományokra és az arvisurára; teljesen normális, szimpatikus választ adott, amiben az is benne volt, hogy ő nemcsak azt tudja, mivel kíván, hanem azt is, mivel nem akar foglalkozni. Az utóbbiak nála ebbe a kategóriába tartoznak. Végül, mivel többször is szó esett „az ősember intelligenciájáról”, megkérdeztem, hogy szerinte hogyan alakult ki az emberi értelem, el tudja-e fogadni, hogy ez hosszú evolúciós folyamat eredménye, vagy inkább arra hajlik, valamilyen hirtelen változás, a dolgok természetes menetétől eltérő esemény, különleges konstelláció váltotta ki, netán külső beavatkozás hozta létre. Vagyis hogy evolúció vagy revolúció. Illetve: szükségszerű volt-e, hogy a földi szerves élet fejlődésének egy bizonyos pontján megjelenjen az ember, az emberi faj fejlődése során pedig megjelenjen az emberi értelem.

Erre is érdekes választ adott, ezt itt most nem foglalom össze (maradjon valami gondolkodni-találgatni valója olvasóimnak is).

Elmenőben megadta címét, illetve a honlapjukét is. Utóbbit megnézve, mint beszélgetésünk során többször is, újra elbizonytalanodtam: vajon az-e valóban ez az egész, aminek szeretném hinni, avagy mégis valami egészen más…

3. A harmadik furcsa megkeresés: P. A. író Budapestről. Szombat esti levelében tudatja, hogy fia és annak barátja „ma úgy döntöttek, hogy holnap nekivágnak Kárpát-Ukrajnának.” Vasárnap este hétkor érkeznek Ungvárra, esetleg megkeresnének. Nem tudnék-e „némi gyakorlati tanáccsal és netán segítséggel szolgálni a szálláskeresésben”. Hm. Vasárnap este hétkor elkezdeni szállást keresni?

Dupla HM: P.A.-val személyesen soha nem találkoztam, én talán küldtem pár hírlevelet címére, de neki ez az első személyes kapcsolatfelvétele velem. Picit furcsának találtam, de hát az ember próbál segíteni egy kollégának.

Keresgéltem az interneten, megtaláltam egyes ungvári és környékbeli szálláshelyek jegyzékét (címekkel, telefonszámokkal), megadtam továbbá egy beregszászi kis turista-cég elérhetőségét, meg néhány ötletet összedobtunk Évával a szürti vendégháztól a főiskolai kollégiumig, hogy hová lehetne még fordulni. Megírtam azt is, hogy az itteni magyarságszervezetek és intézmények rendszeresen fogadnak vendégeket, vannak saját lehetőségeik és ismerik az igénybe vehető külsőket, de nekem egyikkel sincs olyan kapcsolatom, hogy ilyen rövid idő alatt, ráadásul hétvégén, hatékonyan közre tudnék működni a dologban, amellyel így is legalább egy órát foglalkoztam. Tegnap este nem túl későn el is küldtem ezt a részletes választ. Ám erre már semmilyen reagálás nem érkezett, még annyi sem, hogy kösz. Na, ez a tripla HM.

Jordán: Eleje, közepe, vége

Jordán TamásA minap az Index kortárs irodalmi topikjában (ahol törzsvendégnek számítok) egy régi kérdésemre kerestem és kaptam választ. Pár évvel ezelőtt történt, hogy ment valami kulturális műsor a tv-ben, és amikor bekapcsoltam a készüléket, éppen Jordán Tamás szavalt egy verset. Már benne volt a javában, de amit hallottam, nagyon felizgatott, nem is voltam képes a továbbiakra figyelni. A szerző nevét sem tudtam meg. És bár a szövegnek csak a felét hallottam, mégis, közvetlenül az adás után, a verset elejétől a végéig én is el tudtam mondani, pedig egyszer még Jordán is belesült. Nos, kérdeztem rá a topikban, hogyan lehetséges ez: nemcsak a hallott, hanem a nem hallott részt is fejből tudtam, holott soha azelőtt nem találkoztam ezzel a költeménnyel. Elárultam, a vers 81 sorból áll, 27 db háromsoros szakaszból, minden sorban négy szó van. Többen ráéreztek, hogy valami felsorolásról, variációs játékról lehet szó, biztosan ezért tudtam visszakövetkeztetni a nem hallott szövegre is. Ez a vers ugyanis voltaképp egy matematikai eredménysor: három elem negyedfokú ismétléses permutációja; a három elem: eleje; közepe; vége; negyedfokú, mert minden megoldás négy szóból áll; ismétléses, mert a soron belül azonos szavak fordulhatnak elő; permutáció, mert a sorrend változtatása adja meg az egyes megoldásokat. Amikor betűztem a verset, hamarosan a szerző neve is kiderült. A „költő” maga Jordán Tamás, és ez az ő egyetlen verse. Megtudtam azt is, a Kaláka megzenésítette, többször előadta. Nos, a mű a maga nemében zseniális, egyedülálló, ismételhetetlen. A repetitív zenéhez tudnám hasonlítani, illetve olyan „nullára redukált” alkotásokhoz, mint Malevics Fekete négyzete vagy Jonh Cage 4.33 c. zeneműve.

Jordán Tamás:

Eleje közepe vége

eleje eleje eleje eleje
eleje eleje eleje közepe
eleje eleje eleje vége

eleje eleje közepe eleje
eleje eleje közepe közepe
eleje eleje közepe vége

eleje eleje vége eleje
eleje eleje vége közepe
eleje eleje vége vége

eleje közepe eleje eleje
eleje közepe eleje közepe
eleje közepe eleje vége

eleje közepe közepe eleje
eleje közepe közepe közepe
eleje közepe közepe vége

eleje közepe vége eleje
eleje közepe vége közepe
eleje közepe vége véhe

eleje vége eleje eleje
eleje vége eleje közepe
eleje vége eleje vége

eleje vége közepe eleje
eleje vége közepe közepe
eleje vége közepe vége

eleje vége vége eleje
eleje vége vége közepe
eleje vége véve vége

közepe eleje eleje eleje
közepe eleje eleje közepe
közepe eleje eleje vége

közepe eleje közepe eleje
közepe eleje közepe közepe
közepe eleje közepe vége

közepe eleje vége eleje
közepe eleje vége közepe
közepe eleje vége vége

közepe közepe eleje eleje
közepe közepe eleje közepe
közepe közepe eleje vége

közepe közepe közepe eleje
közepe közepe közepe közepe
közepe közepe közepe vége

közepe közepe vége eleje
közepe közepe vége közepe
közepe közepe vége vége

közepe vége eleje eleje
közepe vége eleje közepe
közepe vége eleje vége

közepe vége közepe eleje
közepe vége közepe közepe
közepe vége közepe vége

közepe vége vége eleje
közepe vége vége közepe
közepe vége vége vége

vége eleje eleje eleje
vége eleje eleje közepe
vége eleje eleje vége

vége eleje közepe eleje
vége eleje közepe közepe
vége eleje közepe vége

vége eleje vége eleje
vége eleje vége közepe
vége eleje vége vége

vége közepe eleje eleje
vége közepe eleje közepe
vége közepe eleje vége

vége közepe közepe eleje
vége közepe közepe közepe
vége közepe közepe vége

vége közepe vége eleje
vége közepe vége közepe
vége közepe vége vége

vége vége eleje eleje
vége vége eleje közepe
vége vége eleje vége

vége vége közepe eleje
vége vége közepe közepe
vége vége közepe vége

vége vége vége eleje
vége vége vége közepe
vége vége vége vége

>>>tovább: Eleje, közepe, vége

leniniáda – 1

Lenini KomszomolSzámomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, 10, 20 vagy akár 30 évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apróbb és nagyobb tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Magamat elemezve így nagyjából pontosan tudom, ballépéseim, netán bűneim közül melyek azok, amelyeken a) leginkább mosolyognom lehet és kell, magamat is kikacagva; amelyekkel b) érdemes komolyan szembenéznem, lehet okulnom, érvényes tanulságokat levonnom belőlük, és – ez fontos – emlékeztetőként időről időre felidéznem őket; illetve c) mi az, ami fájdalmas „örökségként”, lelkiismereti problémaként elevenen él bennem úgy, hogy valószínűleg soha nem vethetem ki magamból. E között a három kategória között én elég jól érzem a különbséget, és bizony nem vagyok hajlandó álmatlanul forgolódni amiatt, ami megmosolyogni való; és ellenkezőleg, nem intézem el egy legyintéssel azt, ami erkölcsi teherként nehezedik rám és ekként kell vállalnom.

Bármennyire is igyekszem, és bármennyire is lehetett annak idején fontos, akár életbe vágó dolog sokak szemében: én komszomol-múltamat nem tudom komolyan venni. Iskolai titkár-helyettesi rangig vittem, ott ültem minden kedden a bizottságban, részt vettem a mozgalmi életben, faliújságot szerkesztettem, vörös nyomolvasó voltam, és jó mozgalmárhoz méltóan >>>tovább a teljes íráshoz

leniniáda – 2

Andy Warhol: LeninEzt a történetet még soha le nem írtam, és szóban is nagyon kevesekkel osztottam meg. S hogy miért? Mert nem akartam önigazolást, magyarázkodást, mentő körülményeket. Megírtam a Lenin-versemet, megjelent – s bár ezerszer megbántam, mégsem akartam kitérni azelől, hogy a fejemre olvassák: magam is szembesülni kívántam vele.

Egyébként a minap családi körben is felelevenedett az eset. Apám elfogódott hangon, szinte párás szemmel ecsetelte, milyen jó ember volt az akkori megyei ideológiai párttitkár. Számos erénye között felhozta: nem csinált világra szóló botrányt a Lenin-versemből, nem tett minket lehetetlenné, nem szólt senkinek, csak neki, apámnak, hogy házon belül intézze el a dolgot. Erre én a közismert Lenin-anekdotával válaszoltam: a Vezér sétált a parkban, amikor focizó gyerekek eltalálták a labdájukkal. A jóságos Lenin pedig visszarúgta nekik a labdát. Holott le is lövethette volna őket.

Most könnyű ezt mondanom, de akkor, húszévesen, 77-ben persze én sem így fogtam fel a dolgot, mi tagadás, meg voltam szeppenve alaposan.

No, de térjek a lényegre. A NOSZF 60. évfordulójára rendezett hatalmas felhajtás megfeküdte a gyomromat. A „létező szocializmus” nyakig ült a pangásban, az üzletek kongtak, és eközben >>>Leniniáda – tovább a teljes íráshoz

Pilinszky-projektum

PilinszkyTegnap levél Bányai Jánostól, az újvidéki egyetem magyar tanszékének vezetőjétől, a jeles irodalomtörténésztől. Nagyra értékelte a Pilinszky-projektumomat, és felhívta rá a figyelmet az általa jelentősnek-fontosnak tartott ottani, délvidéki költők körében: szonetteljenek ők is. Jólesett az elismerés. Őszintén szólva én elég „nagy” ötletnek és igen komoly költői kihívásnak gondolom a tervezetemet, és kicsit csodálkoztam, hogy a kb. félszáz kolléga közül, akiknek elküldtem a linket, eddig senki sem reagált.

A Pilinszky-tervezet leírása itt olvasható:

Szonett-projektum: Pilinszky

Magánmagány

A magányosság is lehet teátrális, demosntratív. Az pedig már semmivel sem jobb a közösségi nyüzsgedelemnél. Kivonulni a társadalomból úgy, hogy kivonulásod és kívülmaradásod észrevétlen maradjon – egyedül ennek van értelme, csak ez szabadíthatja fel a magány rejtett energiáit.

A közvetlenség megtermi a maga birtokait. Kiterjed, átbukik a peremen, elsodor torlaszt, gátat, védet. Mint amikor ökölbe szorított tenyeredet lassan szétterpeszted egy zsákocska mákban, s ujjaid behatolnak a részecskék közé, úgy terjed, árad szét a közvetítetlen magány.

Nincsenek eszközeink a reményre. Kezünkből kihullott a jámbor szerszám, fegyverre cseréltük, dühösen ropogóra, élesen szisszenőre, vagy ami a legrosszabb: némán gyilkolóra. A halál úgy ette be magát a bőrünkbe, mint szú a pácolatlan fahasábba. Nem teszünk ellene, hagyjuk, hogy lepetézzen. Kihordjuk a halál kukacait, s bár testünkben tenyésznek, büszkén hisszük, hogy magunkévá ragadtuk az életet.

Végérvényesen, menthetetlenül elromlott az, ami Édentől keletre számunkra rendeltetett. A harmónia megtelt unalommal, a bölcsességbe belefészkeltek a kíméletlen dogmák. Padlódeszkához szögezte a hitet az önámítás, az öröm ragadós karamellként bénítja az akaratot. Dobozokban sorakozik az izgalom, tessék-tessék, hány kilós kiszerelésben parancsolja.

Egyetlen menedékünk lehetne a szerelem, de nem tudjuk feltörni zárványait, minden próbálkozással egyre alkalmatlanabbaknak minősülünk bármiféle igaz érzésre.

Kezdjük el!

Ennek a Kárpátalja-blognak a régebbi bejegyzései eredetileg a NolBlog rendszerében születtek, ott 2004-től vezettem a ballantine.nolblog.hu domain alatt az Egy manzárdőr feljegyzései című webnaplót. (Később, 2006-ban két újabbat indítottam manzard.nolblog.hu és pillangosziv.nolblog.hu dmainok alatt.)

A szolgáltató bejelentette, hogy a NolBlog teljes rendszere megszűnik 2016. január 31-ével. Az összes ottani bejegyzésemet ide menekítettem át. Ami alább olvasható, az volt nyitó bejegyzésem a NolBlogon:

Nem vagyok hazardőr. Manzárdőr igen. Egy kis város kis folyója fölött őrizgetem padlásszobámat. Nevezhetném Toronynak vagy Identitásnak is.

Innen nézegetek a nagyvilágba, és ide köszön be a nagyvilág: rádión, tévén, interneten.

Magam is igyekszem kivetülni, például ennek az oldalnak a segítségével.

Hiszen: a weblog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány.

A Népszabadság Online (Nol) blogrendszerének a megszűnése miatt az Egy manzárdőr feljegyzései és a BDK PolBlog, valamint az ajánlóblogom posztjait ide, a Kárpátalja-blog alá hoztam át importálással. A NolBlogon a fenti volt ott az indító írásom 2004-ben. Manzárd – nolblog – személyes – blogolás