Piréz akcióm a Librariuson is

Alig pár hete indult sorozatom azzal kezdődött, hogy az első fagyos éjszakák hatására az ungvári egyetem biológiai karának épületén (egykor zsidó fiúiskola működött benne) láthatóvá vált egy haikum. Az épület tatarozásakor olyan speciális festékkel vitték fel segítőtársaim a feliratot a fehér felületre, amely a mínusz fokokban elszíneződik, szürkéssé válik – így decemberben megjelent a felirat. Az első haikut további verssorok követték – újabb és régebbi felvételeket egyaránt közzétettem. Aztán felhívással fordultam barátaimhoz, ismerőseimhez: szálljanak be akciómba.  Lassan már jövögetnek is a képek… De közben már a Librarius is megszellőztette a dolgot (lásd: Kellenek-e versek a házfalakra)

librarius-vers-a-falon

Így lettem haiku-költő + új akció

(Részben egy 2008-as írásom felújítása + aktuális záradék)
haikukKapcsolatom ezzel a háromsoros keleti verstípussal különösen kezdődött. Bár ötven éves koromig egyetlen haikut sem írtam, tíz egynéhány esztendeje mégis besoroltattam a magyar haiku-költők közé a terebess.hu oldalon. Nevemre kattintva akkor Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából – Fabatkák – kiemelt rövid versféleségek váltak olvashatóvá. Ezek között ugyan egyetlen haiku sem akadt, de rövidségük és talán hangulatuk okán a szájt szerkesztője úgy gondolta, szerepeltetheti őket, talán mint rendhagyó haikukat (ami azért furcsa, mert a haiku épp alaki jellemzőitől az, ami). Azóta a szerzői oldalamat többször frissítették a rendszerben, így most 2008-tól megjelent számos valódi haikum is olvasható – de korábban csak ilyesmik voltak fenn:

tovább is van, mondom még

Szerző elküldése a picsába

anyazasKedvezni kívánván nyájas olvasóimnak így Újév előtt, pompás lehetőséget biztosítottam arra a BDK Balládium Blog üzenetküldő oldalán, hogy árnyalt módon fejthessék ki véleményüket és választhassák ki az anyázási opciót: így az internetes dolgokkal,  irodalommal, publikálással,  személyes kérdésekkel kapcsolatos pontok  mellé felvettem a menübe a büdös picsába való elküldésem lehetőségét is. Nincs hát több tépelődés, nem kell hezitálni, nincs szükség finomkodásra és fölösleges tiszteletkörökre, ki lehet élni bátran az indulatokat. Válasszátok bátran az anyázási opciót, ha valami nem tetszik! >> Üzenet BDK-nak

Vérkörébe integrálódni

integritasAzt hittem, ezeket a frázisokat soha többé nem kell leírnom. Egyik (bár nem a legfőbb) oka annak, hogy kivonultam a könyv- és lapkiadásból és az irodalmi rendezvények szervezéséből, az volt, hogy halálosan meggyűlöltem a pályázatírást és kifejezetten viszolyogtam azoktól a frázisoktól, amelyeket a határon túli magyar kultúrával kapcsolatos ezen pályázatokba kötelességszerűen beleírtam. Olyasmikre gondolok, mint a magyar nyelv megőrzése szempontjából; a magyar kulturális hagyományok ápolásában betöltött szerep; a magyarság kulturális igényeinek kielégítése; a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatása…  És a rézkígyó: irodalmunkat az egyetemes magyar szellemi élet vérkörébe integrálni. Ki nem maradhatott egyetlen pályázati anyagból sem! Rutinos pályázó tudhatta, édeskevés lenne azt leírni: ez a kézirat kiváló, szeretném kiadni, adjatok rá pénzt. Indokolni kellett – nem azt, hogy mitől jó, hanem hogy mi a hozadéka kisebbségi kultúránkban.

Én pedig lassan meggyűlöltem ezeket a fontosságot bizonygató közhelyeket. Meggyűlöltem őket, mert eredeti tartalmuk a sok legyártott pályázatban kiürült, mert – úgy éreztem – gyakran nem állt mögöttük sem jelentős teljesítmény, sem értékelhető nívó – még a saját projektjeim esetében sem mindig, hát még azokéban, akiknél az ezekre a fogalmakra való hivatkozás egyenesen kibúvó lett bármiféle minőségbeli elvárás alól.

Szép lassan kihátráltam hát ebből a kisebbségi kultúrmisszióból, amely akkor már inkább a dilettantizmust és provincializmust felszínre hozó és ott megtartó megélhetési magyarságbizniszként működött. Jó sok éve már annak, hogy nem is kellett leírnom az önigazoló frázisok egyik sem – és ez elég nagy megelégedéssel töltött el. De most egy régi barátom megkért, segítsek megfogalmazni valahová benyújtandó önéletrajzának egy passzusát, amelyben éppen az említett tevékenységekben való akkori részvételét szerette volna kidomborítani – de sehogy sem találta a megfelelő kifejezéseket. Kicsit csikorgattam a fogamat, de megírtam. Mi lehetett volna más az utolsó mondat befejezése, mint az, hogy: „…a rendszerváltás után nagyban hozzájárult a kárpátaljai magyarság anyanyelvi kultúrájának kiteljesedéséhez és az egységes magyar szellemi élet vérkörébe történő integrálódásához”.  A barátom felettébb elégedett volt a leírtakkal, szerinte életrajzának ez a legszebb mondata.

Ajánló és hirdető oldalak

Kedvező lehetőséget szeretnék biztosítani egyfelől blogger társaimnak, másfelől vállalkozóknak, szolgáltatások működtetőinek, hogy oldalaimon hirdessenek, illetve mutassák be cégüket, terméküket, azt, hogy mit kínálnak, legyen az munkalehetőség, áru vagy igénybe vehető szolgáltatás. Az utóbbi időben több ilyen honlapot is készítettem, lehet válogatni. Rövid bemutatkozás, céginformáció mellett mód van

PR-cikkek megjelentetésére

is. Mivel internetes felületekről van szó, természetesen a cím, telefonszám, email megadása mellett mód van a

saját weboldalra mutató link elhelyezésére

Ezeket a weboldalakat ajánlom:

Tömeges üzenetküldés – mobil marketing

SMS-ek tömeges számú kézbesítésre mobileszközökre. Mobilmarketing kampány csoportos ügyféleléréssel. >>#sms-blog

Igény esetén mód van arra is, hogy önálló weboldalon mutatkozzon be egy cég vagy szervezet, netán magánszemély. Tematikus weboldalakat is szívesen készítek, az alább ajánlott például egy olyan blogot támogat, amelynek üzemeltetői a pánikbetegség és más fóbiás zavarok kezelésével foglalkoznak. A pánik szindrómát és agorafóbiát pszichoterápiás módszerrel gyógyítják, gyógyszeres kezelés nélkül. A terapeuták szükség esetén az otthonukban vagy a pánikrohamot okozó helyszínen foglalkoznak pácienseikkel.

Legújabb blogbejegyzéseikre az alábbi tematikus oldal jobb hasábjának rövid ajánlóiból lehet átlépni (a tünetek leírása alatt).

  • Pánikbetegség kezelése Budapesten – gyógyszer nélkül

Az ilyen gazdag tartalmú tematikus weboldalakról támogatott ügyféloldali honlapok jól szerepelnek a Google találati listáján. Az adott webhelyről támogatott blog például az agorafóbia kulcsszóval ott van a Google első oldalán.

Egy hazug plakát

osszefogniavagy pártkatonák egymás közt

Az itt látható plakátot, mint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség választási felhívását, a szervezet politikai titkára osztotta meg a Facebookon. A felhívás arra utal, hogy az október 26-ai ukrajnai parlamenti választáson az államfő nevével fémjelzett Petro Porosenko Blok biztos befutó helyet ajánlott fel a KMKSZ elnökének, Brenzovics Lászlónak, így  PPB-re adott kárpátaljai „magyar szavazatok” a KMKSZ propagandalogikája szerint a magyar képviselő mandátumhoz jutását eredményezik. Hosszan ki lehetne arra térni, melyek a leendő ukrán kormánypárt részről tett gesztusnak az előzményei, hogyan vált lehetetlenné az, hogy magyar képviselő egyéni jelöltként juthasson a törvényhozásba, illetve azt sem ártana felidézni, hogy amikor az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Gajdos István kísértetiesen hasonló körülmények között lett képviselő, akkor milyen nyilatkozatokat tett a KMKSZ (természetesen vitatta azt, hogy az ukrán pártlistán bejutott Gajdos a kárpátaljai magyarság képviselőjének lenne tekinthető). Mindezekről a kérdésekről erősen egyoldalú írások jelentek meg a kárpátaljai magyar pártsajtóban – mindkét részről. Hasonlóan merev álláspontokat képviseltek a Facebookon vitába keveredett felek. A Darcsi Karolina megosztotta plakáthoz hozzászólt Kőszeghy Elemér, az UMDSZ politikai alelnöke, a Kárpáti Igaz Szó c. pártlap főszerkesztője. Nem túl magas színvonalú vita indult kettejük között, amibe a szokásosan bunkómód viselkedő főszerkesztő részéről a vitapartner hölgy sértegetése is belefért. Visszataszítóvá számomra azonban elsősorban nem ezért vált a szópárbaj, hanem azért, mert a felek védhetetlen dolgokat védtek foggal-körömmel.  Általános elvi értelemben Kőszeghy érvei akár meggyőzőbbek is lehettek volna, ha mind személyét, mind lapját, mind az UMDSZ-t erkölcsi értelemben le nem nullázta volna az a tény, hogy összeszűrték a levet a magyar szélsőjobbal. Így azáltal, hogy az UMDSZ immáron nem a demokrácia és a liberalizmus magasából, hanem a radikális szélsőjobb eszmei pöcegödréből támadja a Fidesz kárpátaljai segédcsapatának tekinthető KMKSZ-t, opponensét inkább teszi elfogadhatóvá, mint önmagát.

Az igen sok bejegyzésből álló vitát végigolvasva heveny undor fogott el, és ennek hangot is adtam.  Kőszeghy magára vette negatív indulatomat (nem alaptalanul), Karolina pedig úgy érezhette, hogy ezzel talán neki adtam igazat. Ezt tisztáznom kellett:

Kedves Karolina, annyi részemről azért ide kívánkozik, hogy számomra mindkettőtök érvelése – bár kétségkívül nem azonos mértékben! – még visszataszítóbbá tette azt, amit eddig se fogadtam el. Két pártkatona védte itt a mundér becsületét és a saját sarát mindkettő roppant illatosnak, a másikét pedig rettentő büdösnek találta. Holott bűzlik mindkettő (bár a penetráció tekintetében vannak eltérések). Az önkritikának, a saját hibák elismerésének a felvállalását nem véltem felfedezni, holott lenne mit észrevételezni saját oldalon is. Egyszer azt írtam, hogy nem hiszek el semmit jót, amit magukról és semmi rosszat, amit a másikról mondanak a szemben álló felek – de készséggel elhinném azt, amit a másik fél erényeiről és saját negatívumaikról mondanának. De erről nincs szó, a saját lovát dicséri és a másikét ócsárolja mindkét fél: az enyém táltos, a tied kehes gebe. – Eddig is pontosan tudtam, hogy ezeket a hatalomhoz dörgölőző magyar politikai erőket önérdekek vezérlik és ezzel több kárt okoznak a magyar közösségnek, semmint amennyire hasznukra lennének – a fenti párbeszéd csak arról győzött meg, hogy ezen a téren nem javult a helyzet az elmúlt időszakban, sőt. Amikor ez ennyire pregnánsan megmutatkozik, az nekem jó okot ad az undorodásra. Sajnálom. Nyilván lehetne másként is. Talán lehetne érvelni kevesebb önhittséggel, kevesebb feltétel nélküli elkötelezettséggel (ez a pártkatonaság). Talán be lehetne ismerni, hogy nem a hatalommal kellene folyton önérdekű alkut kötni, hanem egymással megtalálni a kompromisszum lehetőségeit, talán a másik szemében annyira zavaró szálka mellett a sajátunkból ágaskodó gerendát is el kellene ismerni. Mindkét félnek. Az „Ideje összefogni” ez esetben talán nem tűnne ennyire hazugnak. Köszönöm a figyelmedet.

A KMKSZ politikai titkára reagált, más hozzászóló is akadt. Két további rövidke bejegyzésemet is megörökíteném ehelyt:

a gond az, hogy a kmksz az elmúlt 20 évben kirekesztő és kisajátító, nem pedig egyesítő magatartást mutatott, ezért hazug a plakát és ezért visszatetsző számomra ez a képmutatás.

 

én is szívesen lennék bizakodó és adnék bizalmat neki és a kmksz-nek, ha például valahol a szervezet vezetőitől olvastam volna egyetlen árva sort arról, hogy az elmúlt 20 évben milyen nagy vétek volt a kirekesztő magatartás, mekkora hiba volt kisajátítani minden „magyar ügyet”, mekkora gyalázat volt aláfeküdni a fidesz klientúraépítésének stb. 10 ilyen mondat Brenzótól – és megtapsolom a plakátot.

Utóbbi bejegyzéseimet Köszeghy lájkolta 🙂

  • A teljes vita a Facebook-topikban (a topikot utóbb törölte a plakát megosztója, így levettem én is a linket, amely már csak hibaüzenetet adott

Átlátszó átverés

Ak&h-bankzért ahhoz sűrű tollazatnak kell nőnie az ember hátán, hogy ilyesminek bedőljön. De egészen bizonyosan akadnak ilyen madarak – különben nem csinálnák a csalók. Mondjuk kiküldenek húszezer ilyen levelet az internetről lehalászott mailcímekre. Csak akad köztük pár száz címzett, aki nemcsak hogy épp ennek a banknak a kliense, hanem a kíváncsisága és a naivitása is elég nagy ahhoz, hogy rákattintson a linkre. Nem tudom, mi nyílik meg a klikkelés után, de valószínűleg azt kérik a palimadártól, hogy adja meg az e-bank jelszavát az üzenet elolvasásához. Nyilván akad százból egy-kettő, aki megadja, főleg ha elég jó a beetető szöveg… (például pénznyereménnyel kecsegtet vagy a számla zárolásával fenyeget). Ki lehet találni, ezután mi történik.  Pedig csak icipici óvatosság és gyanakvás kell ahhoz, hogy feltűnjön: átverésről van szó. A feladó nevébe hiába van beleírva egy bank neve, mert az e-mail cím már láthatóan nem stimmel. A Kattintson ide linkre pedig egy nagyon gyanús webhely van rákötve, a bank neve még megtévesztésül sem szerepel benne, ellenben így végződik: ……. .com.br/hu/ – ki hiszi el erről, hogy egy bank ilyen URL alatt helyezi el az üzeneteit? Nos: a címzettek néhány ezrelékének ez valószínűleg nem tűnik fel… Igazából azonban még ezek a mailcím- és domainvizsgálatok sem szükségesek: a párszavas üzenetről is lesüt, hogy kamu szöveg: mi az, hogy vásárló? Bizonyára az ügyfél hibás fordítása. És mi ez a Van új üzenet?  Ha nem vérbunkó a bank alkalmazottja, nyilván az Önnek új üzenete van formulát használná. Ám ez gépi fordítás és automatikusan generált levél – kifejezetten tollashátúak részére.

Vadvirág Tibusz kebelében

ajanlo-syriusMost hogy felújítottam ajánló blogomat és abban nagyon becses zenei leleteket osztottam meg, a Syrius ausztráliai felvételeiről eszembe jutott az együttes ungvári szereplése.

1975-öt írtunk, és ez már nem a nagy, klasszikus felállása volt a bandának, hanem a sorozatos tagcserék közepette éppen az az aktuális összetétel, amikor átmenetileg Tátrai Tibor lett a frontemberük.  Az ungvári amfiteátrumban adtak koncertet egy nyári estén, világosban. Nyomták rendesen a jazzrockot, keményebb és dallamosabb számokat vegyesen, a fúvós szekció  (Baronits Zsolt – tenor szaxofon, Friedrich Károly – harsona, Molnár Ákos – altszaxofon, Sipos Endre – trombita) adta meg a hangzás igazi jellegét, erre ült rá Tibusz a gitárjával pár fergeteges szólót is produkálva. Slágerük éppen a Sápadt fényű ablak volt.

Mivel akkoriban ritka ünnepnek számított, ha külföldi banda szerepelt egy szovjet városban, az amfiteátrum megtelt közönséggel annak ellenére, hogy a Syriust kevesen ismerték és a dzsesszes hangzás sokkal kevésbé volt népszerű, mint a tisztább rock (vagy pláne a pop, például a városban gyakran megfordult Koós János számai). Így a tapsok is eléggé gyérek voltak egy-egy szám után.

A mi társaságunk persze élen járt az ünneplésben. Egyikünk még emlékezetes magánakciót is produkált.

A nézőtér a szőlőhegy oldalában volt kialakítva, egyszerű deszkapadokat ácsoltak a színpad köré karéjban. A padok alatt és között, ahol nem taposták ki, nőtt a fű, a gyom, akadt mezei vadvirág is. Ebből szedett egy csokorra valót tágabb társaságunk Stroszka becenevű zenerajongó tagja (talán már túl pár korsó sörön), és egy gitárszóló kellős közepén elindult vele a színpad felé. Biztonsági emberek akkoriban még nemigen védték a zenészeket, így felugorhatott a színpadra, megcélozta Tátrait és át akarta adni a csokrot. De Tibusznak mindkét keze foglalt volt, nem szakíthatta meg a szólót. Stroszka feltalálta magát, kigombolta a zenész ingét és beletette a virágot a keblébe. Tátrai illően meghajolt, Stroszka még megveregette a vállát és társaságunk nagy ovációja közepette távozott a színpadról. Az ungvári domboldal vadvirágai, ki-kikukucskálva inge mögül, a szám végéig csiklandozták Tibusz szőrös mellét.

(<< sajnos a videó már nincs eredeti helyén, a linket töröltem – 2016) A fenti felvételhez egy olvasói komment így fest:

Ez egy büdös nagy KAMU playback felvétel. A zene az 1975 júniusában felvett „Széttört álmok” nagylemez anyaga, melyen Tátrai Tibusz gitározott, Schöck Ottó zongorázott, Veszelinov András dobolt valamint Turai Tamás énekelt és kongázott. EGYIKÜK SEM látható a videón, Megalázó tátogás csupán. A basszusokat pedig Sipos Endre játszotta, aki itt csak trombitával látható.

…hát igen… az említett sorozatos tagcserék.

És akkor legyen itt is egy különlegesség a nagy felállású Syriustól. József Attila Tiszta szívvel c. versét is énekelték – íme az angol verzió:

József Attila szobra <- tiltakozás | laptop kijelző szerviz

Az írótábor nem megy az égbe

tokaj-saray

Ezt írtam ki a lepusztított archív oldalra

mottó 1: Minden pontosan úgy esett, ahogy puffant.

mottó 2: Tessák mondani, sör nincs?

A Tokaji Írótáborra alaposan rárepült a sajtó amiatt, hogy egy részeg atyafi nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva Kukorelly Endrének az arcába ütött… A hírek sorozatát (ahogy más-másként traktálták a lapok a hírt és ahogy egymás után nyilatkozott írószervezeti elnök, sértett és sértő) belinkelgetttem Facebook-oldalamra a semlegesnek remélt „irodalmi élet, népi tábor, 2014” felirat alá; én nem kommentáltam a híreket, mások igen… Mígnem a rendezvény egyik belső embere megrótt amiatt, hogy az „ingerküszöböm kimerül a bulvárnál” és – állítása szerint ettől teljesen függetlenül – megkért, szedjem le 2003-as weboldalamról az akkor általa szívességből nekem elküldött írótábori fotókat. Nem ez az első alkalom, hogy egyesek szerint nem az a hibás, aki verekszik, hanem aki ezt mások tudomására hozza. Amikor pl. ezt a kis csetepatét én is közreadtam, többen kiátkoztak: VFL tettleg véd.

Mielőtt leszedtem a ma már szerintem dokumentum-értékű képeket, azért végignéztem őket….

Hej, a Tokaji Írótábor! … Utoljára 2003-ban időztem ott, azelőtt a nyolcvanas évek legvégétől majd minden évben, nem ritkán előadóként. Sokad magammal együtt örültem annak, hogy a rendszerváltás után az Írótábor szakított ideológia meghatározottságával (ez nagyjából a szocialista népiségben volt megragadható) és határozott gesztussal integrálni igyekezett az urbánus vonalat. Nemcsak a tagság, a vezetőség is ennek értelmében alakult át, ekkor lettek a kuratórium tagjai például Petőcz András és Kukorelly is. A vezetőség arra is már-már kínosan vigyázott, hogy az előadók közt kiegyenlített legyen a népi-nemzeti és liberális-urbánus előadók aránya. Aztán lassan eltolódott az egyensúly, a liberális gondolkodásúak lassan elmaradoztak, a népi szárny erősödött és hangosodott… mígnem azon vettem észre magam, a posztmodern szitokszó lett a tábor hangadóinak a körében…

Ezzel együtt az emlékeim között sokkal több a kellemes, mint a kellemetlen. Jó alkalom volt a táborozás nemcsak arra, hogy sok-sok ritkán látott barátunkkal találkozzunk, hanem arra is, például, hogy a kárpátaljai magyar irodalom tárgyában elkövetett írásaimat szakmai közönségen teszteljem és a különböző irányokból érkező reagálásokból lemérjem: ha majd nyomtatásban megjelennek, milyen indulatokat fognak kiváltani.

1999-ben felolvasott tanulmányomnak például ezek voltak a főbb tételei (ezt is naplómból idézem, ahogy utólagos hozzáfűzéseimet is): tovább is van, mondom még

A semmi apoteózisa

semmi-apoteozisaElőtte 12 évig, azóta pedig már éppen 10 éve nem publikálok a Kárpáti Igaz Szóban.  2003-ban és 2004-ben azonban megjelent jó pár írásom. Ebben a blogban az évforduló okán újraközlöm akkori publikációimat, a teljes sorozat itt érhető el: kiszo2003-2003.

A sort A Semmi apoteózisa c. esszéféleség zárja 2004-ből. Érdekessége, hogy ezzel a címmel több írásom is megjelent (még novella is; és úgyszintén ez volt a neve  egy blog-performanszomnak). A Semmi előfordulásait sorra vevő főszöveg egyik változata Szembesülés regényem egyik fejezetét képezi. Itt most az újságban megjelent verzió következik.

Balla D. Károly

A Semmi apoteózisa

Az irodalmi játékokról szólva e hasábokon legutóbb többek között a szerepjátékokról beszéltem: sosem létezett írók műveinek létrehozásáról, valójában meg nem született versek „előkerüléséről” (Cecil M. Joepardy, Psziché, az öreg József Attila vagy a barguzini Petőfi költeményei…). Ezek a művek voltaképp a „nincs ilyen”-t teszik „mégis van”-ná, a hiányt, a nem létezőt teszik érzékelhetővé. Induljunk innen a Nincs, a Semmi birodalmába.

Kezdjük talán egy japán író, Kamatsu Sakyo A bika feje c. novellájával. Az írás hőse egyre gyakrabban hall ismerősei körében a hátborzongatóan csodálatos, lebilincselő remekműről, A bika feje című könyvről. Keresni kezdi, szeretné elolvasni, de sehol nem akad nyomára, még a legnagyobb könyvtárakban sincs meg. Mindenki ismeri, beszél róla, de senki sem tudja kezébe adni. Mígnem kiderül: a könyv valójában nem is létezik, épp csak mindenki úgy tesz, mintha olvasta volna. Ezt a gyakorlatot végül a novella hőse is átveszi, s nagy elragadtatással maga is a könyv lenyűgöző zsenialitásáról, semmihez sem hasonlító eredetiségéről kezd beszélni egy társaságban.

Nos, a nem létező könyv ebben a történetben mégis elnyeri létezésének egy bizonyos dimenzióját, hiszen megjelenik a szereplők képzeletében. Tudnak róla csevegni, van róla véleményük, vitáik tárgya lehet, talán még idéznek is belőle. Az, ami valójában nincs, tulajdonságokat ölt magára, szerkesztetté válik; a semmi ezek alapján valamiként jelenik meg.

De nem ugyanígy jelenik-e meg a gyermekek fantáziájában a sárkány, a boszorkány, a manó? És nem ugyanez történt-e az emberiség gyermekkorában, a hiedelemvilágok, a mitológiák kialakulásakor?

Mint annyi mindenben, ebben is a görögök alkották a legtökéletesebbet. Elképesztő az a páratlan gazdagság, változatosság és találékonyság, amellyel benépesítették képzetes világukat. Anélkül, hogy egyetlen istent vagy istenséget, nimfát, szirént, kentaurt, küklopszot, egyetlen emberfeletti lényt valaha is láttak volna – mégis: ezen alakokat hiányukban is roppant karakteresekké tették azzal, hogy rögzítették életrajzukat, cselekedeteiket, megalkották genealógiájukat, kidolgozták jellemvonásaikat. Mitológiájukba jó arányérzékkel integrálták történelmüket, valós hőseiket isteni, isteneiket pedig emberi tulajdonságokkal ruházták fel, s alapos szerkesztői műgonddal létrehoztak egy olyan virtuális világot, amely épp szerkesztettsége, belső rendszere, kidolgozott struktúrája és az egészét „működtető” törvények gazdagsága révén: ma is van, létezik. Létezése ugyanakkor nem olyan, mint valamely történelemkönyvekből azon jellegtelenségükben kilépő „eseményeké” vagy „alakoké”, hanem oly közvetlen, mint valamely primer, már-már megélt tapasztalaté. Ahogy Németh László fogalmazza A minőség forradalmában: „a görög hagyomány (s általában minden életképes hagyomány) nem a messze múltból szól, hanem a szomszédból”, ezért is történhetett, hogy a görög mitológia sokkal inkább részét képezi tudatunknak, mint némely valóságosabb világok. A képzetes (például vallási) rendszerek ugyanis épp attól jelentősebbek, életképesebbek vagy kevésbé azok, hogy milyen mértékben és milyen sokrétű interpretációban érvényesül bennük valamely „alkotói koncepció”. A legbuzgóbb hívő sem tudna hinni olyan felsőbb erőben, amelyről csak annyit közölnek vele: van. Tudni akarja: hol van, mióta, meddig van; milyen megjelenési formákban létezik; mit tett, teremtett, hogyan teremtette, hány nap alatt teremtette stb. Ezért, ha a mindenkori Tanítók magát az istent nem is tudták felmutatni, hát felmutatták helyette a jól szerkesztett „járulékos szövegeket”. tovább is van, mondom még