Bortnyik Sándor: Lámpagyújtó

A magyar avantgárd emblematikus darabja, Bortnyik Sándor Lámpagyújtó c. 1921-es alkotása a minap kelt el a Kieselbach Galéria árverésén 170 millió forintért. Szinte minden megtudható róla a Galéria honlapján. Aki pedig ennél is nagyobb méretben szeretné látni, kattinson ide.

bortnyik sandor: lampagyujto

Bornyik Sándor: Lámpagyújtó – 1921

Korábbi sajtóhír:

Az 1921-ben készült Lámpagyújtót százmillióért kínálja eladásra a Kieselbach Galéria. Ilyen magasról még soha nem indult egy huszadik századi magyar festmény árverése, így várhatóan a kép megönti majd Csontváry Szerelmesek találkozása című képének eddigi 230 millió forintos rekordját is.
Minden eddigi, huszadik századi magyar festő művénél magasabb, 100 millió forint a kikiáltási ára Bortnyik Sándor Lámpagyújtó című nagyméretű konstruktivista festményének, amely a Kieselbach Galéria október 17-i aukciójának fő darabja.

Az intenzív színharmóniájú, kiérlelt kompozíciójú mű most először látható Magyarországon. Bár a motívumok ismerősek, hiszen a húszas évek világszínvonalú munkáit a mester újramásolta a hatvanas években. (Ezzel mentette meg magát az éhenhalástól.) Az avantgárd után art deco képeket festett, ám ilyen erős, telített művek többé nem lelhetők fel munkásságában.

Egyébként pedig Bortnyiknak van egy másik Lámpagyújtó című festménye is, ugyancsak 1921-ből – illetve mégsem, mert csak az alapjául szolgált rézkarc ilyen korai -, ez utóbbi a Nemzeti Galéria tulajdona:

lampagyu

A kép sajátos történetéről ezt tudhatni:

Az „önhamisítás műtörténészi segítséggel” alapesetének legrangosabb hazai példája Bortnyik korai korszakának újraalkotása. A jobbra látható Lámpagyújtó évtizedeken át minden publikációban és kiállításon 1921-es műként szerepelt, holott Bornyik a 60-as évek folyamán festette egy valóban 1921-es rézkarc után.

lampagyujtogato-bortnyik-rezkarc-21-kep-65

Bortnyik Sándor: A lámpagyújtó. Rézkarc: 1921. Festmény: 1960-as évek

 

http://ungparty.blogspot.com/2016/02/a-pirezblog-tehertetele-sms-kampany.html

Dora Maar kalapács alatt

Pablo Picasso Dora Maar-ja kalapács alatt… A Deluxe.hu szerint rekord áron kelhet el Picasso festménye a Sothheby’s aukciósház február 5-én Londonban sorra kerülő árverésén. Dora Maar portréja – pontos eredeti címe: „Tête de femme (La Lectrice – Dora Maar)” – hat másik Picassoval kerül kalapács alá. A magazin emlékeztet rá, hogy a mester számos portrét készített talán legnagyobb szerelméről, és ezek egyike, a „Dora Maar au Chat” című (Dora Maar macskával; lásd a lenti képet) a második legmagasabb árat érte el, amit valaha fizettek Picasso-képért: 2006 májusában 95,2 millió dollárért (16,4 milliárd forintért) cserélt tulajdonost egy aukción. A mostani portrét a szakemberek ugyan jóval kevesebbre taksálják, „de a szárnyaló festményárakat nézve akár meglepetés is születhet. Ki tudja, talán egy tavaly magas nyereséget elért milliomosnak megéri ennél jóval nagyobb összeget is kifizetni a képért adózási és befektetési okokból” – írja a Deluxe.

 

Oleg Dou

Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye,
hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és
elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan
látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány
pedig mindenkit megharapott.  …Aztán iskolás lett, és hetedikes volt,
amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy
osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. …Aztán
felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra.
Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő
cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor
megértette, hogy „fel kell emelnie a seggét” és saját feje után kell
mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.

Baász Imre sírja költözik?

Több portálon is olvastam a blikfangos című cikket: Sírköltöztető happening. Az írásból kiderül, hogy a kiváló képzőművész és performer özvegye át akarja költöztetni 16 évvel ezelőtt elhunyt férje sírját. „Névtelenségbe süllyed Baász Imre, ezért foglalkoztat annak a gondolata, hogy elviszem Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre a hamvait” – nyilatkozta. A cikkből azt is megtudjuk, a helyi erők milyen segítséget, milyen gesztusokat ígértek a művész emlékének megőrzéséhez – s hogy ezek nem teljesültek.

Monet-képek rekord áron

Kult: képzőművészet, festészet, aukció. Monet-képek rekord áron – impresszionizmus | Ez a bejegyzés a NolBlog megszűnése miatt került ide, funkciója nem több, mint akkori főblogom aktuális bejegyzésének ajánlása a Népszabagság Online blogjának közönsége számára. A bejegyzés arról szól, hogy – kattintható link alul – az idegen nyelvű sajtóból átvett anyagok esetén kis problem adódik a képcímek terén. ||| Szűkszavúan, leginkább csupán az MTI-hírt közreadva számol be a magyar sajtó némely orgánuma arról, hogy a napokban Claude Monet (1840-1926) két festménye is elképesztően magas áron talált vevőre egy-egy árverésen. A művek repróit azonban hiába kerestem az internetes portálokon, bélyeg nagyságút is csak az egyikről találtam (arról meg kiderült, hogy nem is azt a képet ábrázolja…). Végül aztán idegen nyelvű oldalakon bukkantam a valójában kalapács alá került művek nyomára – és közben egy fordítási tévedést is felfedeztem.

Minimum semmi

Kifejezetten nekem való két tárlatról számol be az ArtPotal mai hírében, hiszen nekem (is) mániám, vesszőparipám, kísérleti témám a művészileg megjeleníthető Semmi, a megalkotható Hiány. Az érintett két vernisszás művészei kiindulópontnak Malevics híres művét, a Fekete négyzetet tekintik, vallva, hogy a művész nem a festészet végpontját, hanem lehetséges kezdetét jelölte ki azzal, hogy a minimalizmus nullfokát megalkotta.


Kazimir Malevics: Fekete négyzet

A két kiállításról többek között ilyen megállapítások olvashatók:

A londoni tárlaton „…Damien Hirst Infanticide című képe egy rombusz alakú feketeség, amelynek felületét műgyantába dolgozott legyek borítják. Felix Gonzales-Torres-től egy nagy hasáb fekete lapot láthatunk, vagy akár haza is vihetünk, hiszen a művész mindig ily módon tette a nézőt az alkotás szerves részévé. Damian Ortega fekete beton-négyzetei betöltik az emeleti galériát.”

„Malevics híres műve a festészet sarokköve, amely rávilágít, hogy a festmény nem egy másik térbe nyíló ablak, hanem egy önmagán nem túlmutató műtárgy.”

Frankfurban „…Tom Friedman egy üres lapot állít ki, amelyet 1000 órán keresztül nézett. Karin Sander Zeigen című munkája nem más, mint egy üres galéria, melyben a hiányzó képek helyét feliratok jelzik. A képeket audio-kalauzokon kortárs művészek írják körül, így a néző szeme úgymond felszabadul, képzelete pedig szabadon szárnyal.” (Csizmadia Alexa: Fekete lyuk Londonban, légüres tér Frankfurtban)

Igen, igen! Ebbe a sorba illik bele John Cage 4’33” c. zeneműve, amely négy és fél perc pontosan megkomponált csendet jelenít meg vagy Kurtág György Némajátéka vagy Örkény István Üres lapja (további példák). És persze nagyképűen ide szeretném besorolni a hiányregényemet is, amely egyesek szerint csupán egy posztmodern bűvészdoboz.