Esterházy-mozi Ungváron

Az Alkarpatraz, Esterházy és a hoax legomenon | A magáról ritkán hallató online-szamizdat, az Alkarpatraz c. erő- és időszakos internetes periodika szerkesztőségének a meghívására Ungvárra érkezett Esterházy Péter magyar író. Látogatására abból a jeles alkalomból került sor, hogy az egyik  városi mozi műsorára tűzte a Tompaszöglet legújabb kiadásának a spontán levetítését. Az előadás előtt a vásznon maga  az író is megjelenik, hogy tisztázza a mű szerzősége körül a bulvársajtóban napvilágot látott híreszteléseket és hapax legomenon előfordulásokat.

Az író személyesen nem látogat el a vetítés helyszínére, csupán azon a zárt körű, ám belterjesen nyitott  fogadáson vesz részt, amelyet Ungvár polgármestere ad számára, és amelyen kívüle csupán az Alkarpatraz szerkesztőségének a belső tagjai és a városi mozi igazgatósága vesz részt.

Az online-szamizdat Alkarpatraz c. internetes periodika meghívására 2009-ben Ungvárra érkezett Esterházy Péter, hogy megvilágítsa a Tompaszöglet c. apokrif regény hopax legomenon előfordulásokban gazdag és a jövőnek küldött üzenet tekintetében releváns szövegét. Érdekesség: a Tejmozi azelőtt télikert volt. Esterházy, ungvár, mozi, tompaszöglet, hapax legomenon, szamizdat, alkarpatraz, kult, irodalom, akció, szöveg-játék, hoax legomenon, üzenetek csoportos kézbesítése marketing kampány keretében. Gateway online üzenetküldő rendszer: webes sms ára – tömeges küldés – sms-kampány ingyen?

Füst Milán ukránul

Füst Milán verseinek ukrán fordításából összeállított kötetet jelentetett meg egy kárpátaljai kiadó Ungváron.
A művészeti-szépirodalmi Misztecka Linija Kiadó a magyar költő műveinek válogatott kötetét a 2001-ben elhunyt Jurij Skrobinec ismert ungvári műfordító születésének 80. évfordulója alkalmából jelentette meg.
A Füst Milán-kötetbe a költő 76 műve került be két nyelven: az olvasó a verseket a könyv lapjairól magyarul és ukrán fordításban egyaránt megismerheti. A kárpátaljai magyar alkotók körében „Gyuri bácsiként” emlegetett, magyarul is kitűnően beszélő, sőt verseket is író Jurij Skrobinec Petőfi Sándor verseinek ukrán fordításaival tűnt fel, 1948-ban jelentetett meg kötetet Petőfi verseinek ukrán fordításából Nacionaljna pisznya (Nemzeti dal) címmel. Röviddel halála előtt, 2000 őszén fejezte be Illyés Gyula válogatott műveinek fordítását. Több mint fél évszázadot felölelő munkássága során a tolla alól magyar költők és írók több száz versének, valamint számos prózai alkotásának fordítása került ki ukrán nyelven.

Meghalt Takáts Gyula

Életének 98. évében. Ez azért szép kor… A költők vagy nagyon fiatalon halnak meg, vagy nagyon öregen. Vagy a kettő között.
Amikor utoljára találkoztunk, még nem volt 90. Remekül tartotta magát, bot nélkül járt. Pár évvel korábban verset is ajánlottam neki, a 85. születésnapjára. Ez talán be is került valami antológiába.
1989-ben találkoztunk először, a Berzsenyi Helikon Napokon, Keszthelyen. Aztán még néhány éven át ugyanott. Ő volt az öregember, mégis én maradtam el hamarább ezekről a rendezvényekről…
Mivel 1939-től egy ideig Munkácson tanított, kicsit földinknek tekintettük. Ez talán a versemből is lejön – amellyel ezúton búcsúzom a kedves Gyula bácsitól.

—————

 

Balla D. Károly

CIPŐMRE VASTAGON

Ballada a 85 esztendős Takáts Gyulának

Hazányi úton kövekre hágok,
pázsiton siklom mezítelen lábbal,
előttem lankák, mögöttem hágók,
vizeken járok vízhatlan ruhában;
homokba lépek furcsa ábrákat,
ha messze indít a hazai táj –
– eső sem esett, mindenem száraz,
de cipőmre vastagon tapad a sár.

Márványon siklom már észrevétlen,
cserepek törnek alattam szét,
betonon kopog végig a léptem,
kavicsok recsegnek szörnyű zenét;
bádogot érek: mennydörgés ropog –
így űzetnék messzire: már szinte fáj.
Ha elmegyek, senki sem háborog –
de cipőmre vastagon tapad a sár.

Járhatok hóban, léphetek jégre,
vicsorog lábam alatt az érc,
tehetem talpam hullott levélre,
sebező vasszögek tövise sért;
lopóznék gumin, csúsznék üvegen,
hihetem, hogy ígéret földje vár,
hol nem lennék őshonos idegen –
– de cipőmre vastagon tapad a sár.

AJÁNLÁS

Unhatod, Bátyám, unos járásom,
bár mindenféle útra hágok:
járhatok prémen, gyolcsfehér vásznon,
hullhatnak elém rózsavirágok,
legyen a padlóm bár alabástrom,
léphetek ezüstön, ébenfán akár,
vagy táncot ropjak vérző parázson –
– a cipőmre vastagon tapad a sár.

(1995)

Hét titok, magyar művész Új-Zélandról

avagy az internet varázslata
Itt a NolBlogon is terjed a magyar blogvilágban újraindult MÉM-játék, egyre többeket ér el a láncreakció. Hét titkot kell bevallania a felkért bloggernek és további 7 delikvensnek kell továbbküldenie a felhívást. Nekem El Lobo passzolta a labdát, vallomást itt tettem:
A dolog érdekessége, hogy mivel főblogomon minden posztomat illusztrálom valamilyen képpel, ez esetben is keresgélni kezdtem valami olyasmit, ami a titkokkal kapcsolatos. Hirtelen nem jutott eszembe semmi konkrét kép, gondoltam tehát, hogy a mindenre jó Google segítségét hívom, keresek valami szép festményt. Be is ütöttem néhány kulcsszót a képkeresőbe, nézegettem a találatokat, párat lenyitottam, de aztán valamiért nem tetszett nagyobb méretben, mígnem találtam egy igencsak kedvemre valót. Lássuk csak, kinek a munkája.
Így bukkantam a magyar szülőktől Santiagoban (Chile) született, ma Új Zálandon élő Éva Borka honlapjára. A képet – egy darab a Titok-sorozatból – felhasználtam a posztomban, és mivel a honlapon megadta elérhetőségét, levelet írtam a művésznőnek (magyarul), utólagos szíves engedélyét kérve műve felhasználásához.
Ma kedves levélben válaszolt:
Dear Károly
 
I
can read reasonably well in Hungarian but can only write in English. You are
very welcome to use the painting in your blog and thank you for asking!
 
It
is good to „connect” with you, how small the world becomes through the „magic”
of the internet.
 
With
very best wishes
 
 Éva
Valóban varázslatos dolog az internet. Ezúton köszönöm meg Évának a kedvességét, és bemutatom két további festményét.
Éva Borka további munkái itt találhatók. (rossz link törölve)
Más ajánlat:

Boccaccio: Dekameron

Boccaccio: Dekameron / Zsámbéki Színházi Bázis – Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház

Van némi pikantériája annak, hogy a Zsámbéki Színházi Bázis több év után ismét a Romtemplomnál tart előadást, miként annak is, hogy a híres műemlék melletti területen Boccaccio Dekameronjának egyes fejezetei kelnek életre. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Ám még mielőtt néhányan látatlanban is felháborodnának, provokációt gyanítanának, sietek leszögezni: a beregszászi színházzal közösen készített Dekameron teljesen ártalmatlan előadás. És sajnos meglehetősen érdektelen is.

Szűcs Nelli
Szűcs Nelli

A Dekameron színre állítása nem előzmények nélküli vállalkozás Vidnyánszky Attila és a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház pályáján; a Sólyompecsenye jó emlékezetű előadás – még ha képei nem is élnek igazán elevenen bennem. E mostani verzió voltaképpen kulturált, ízléses, legtöbb elemében meggyőző szakmai tudást mutató előadás, ami azonban kicsit sem ragad magával; sem a rekeszizmokat, sem az agysejteket, sem a könnyzacskókat nem mozgatja meg különösebben. Vidnyánszky megtartja a kerettörténet elemeit, de nem az egynapos királyság, hanem a pestis motívumának kedvéért, mely aztán újra és újra előkerül az előadásban a vidám történések ellenpontjaként. A megelevenedő novellák többségükben a mű közismert, eleven humorú, gátlástalan szélhámosokról, buta balekokról, kikapós asszonyokról szóló meséi, melyek közé két komoly, komor tónusú rész ékelődik: Ghismonda és Guiscardo tragikus szerelmének, illetve a sólyom feláldozásának története.

Trill Zsolt
Trill Zsolt

A megjelenítés a lehető legegyszerűbb: annak az erős vizuális koncepciónak, mely Vidnyánszky utóbbi rendezéseit jellemzi, nincs nyoma – ami természetes is. (Az viszont kevésbé természetes, hogy mind a koreográfia, mind a mindig hatásos, de túl sokat nyúzott Carmina Buranára támaszkodó zenei szerkesztés jóval ötlettelenebb a szokottnál.) A Dekameron színészközpontú előadás: a szereplők játsszák és narrálják, megélik és felmutatják a történetet, s még reflektálnak is rá. Ám a felhasznált játékötletek meglehetősen konvencionálisak, s így a stilizálás is a lehető leghagyományosabb úton halad. S nemcsak az eredetiség, az invenció, de az az elsöprő lendület is hiányzik az előadásból, mely a beregszászi produkciókat jellemezni szokta.

A színészek persze teszik a dolgukat: Trill Zsolt jó néhány figura bőrébe bújva csillogtatja ismét komikusi vénáját, magabiztosan poentíroz, ki-kikacsint a nézőtérre is, miközben soha nem lépi át a jó ízlés határait. Lényegében hasonló mondható Szűcs Nelli valamivel szűkebb spektrumon megjelenített nőalakjairól is, míg a többé-kevésbé háttérbe szoruló többi szereplő inkább egy-egy sajátos karaktert vagy színt igyekszik felvillantani. Ami elegendő ahhoz, hogy egy-egy jelenet élénkebb, színesebb legyen, lekösse a nézői figyelmet, ám kevés ahhoz, hogy az ismert történeteket sajátosan friss humorba pácolva, netán új, eredeti fénytörésben láthassuk. Így szükségképpen jobb-rosszabb (vagy inkább élénkebb-fásultabb) jelenetekre esik szét a játék, melynek leggyengébb eleme a keret lesz.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei

Mivel személyes mondandó, intellektuális-morális állásfoglalás nem csillan meg az egyes etűdökben, a pestisnek (vagyis annak, amit szimbolikusan képviselhet) nemigen van mivel kontrasztot képeznie. S árulkodó az is, hogy a legkevésbé sikerültnek éppen a két komolyabb jelenet hat; itt a színészi technika kevésbé tud csillogni, az erősebb emocionális hatáshoz pedig hiányzik az atmoszféra. E jelenetek elválnak ugyan a mókás etűdöktől, a reflexió is hiányzik belőlük, ám a néző nem tudja hová kapcsolni ezeket, s nem is igen tud mit kezdeni velük (jellemző, hogy az általam látott előadáson Ghismonda történetét eleinte bátortalan kacajok kísérték).

Így amolyan tisztesen előállított, visszafogottan elővezetett, különösebb emléket maga után nem hagyó előadásként emlékezhetünk a Dekameronra. Vidnyánszky Attila igen sokat dolgozott ezen a nyáron: ha jól számoltam, öt bemutatót rendezett. Nyilvánvalóan nem jutott mindre egyformán ereje: tudjuk be ennek a zsámbéki előadás fantáziátlanul rutinszerű lebonyolítását.

Szerző: Urbán Balázs

„Új” Munkácsy-kép

A munkácsi születésű Munkácsy Mihály egy újabb festményét szerezte meg az ugyancsak kárpátaljai születésű amerikai műgyűjtő, Pákh Imre.

A rendkívüli érzékenységgel megalkotott, „Délután a parkban” című 120 x 90 centiméteres  remekmű története nem mindennapi. 120 esztendőn át egy francia bankárcsalád birtokában volt. A szerény becslések szerint is több mint 180 milliót érő alkotás a londoni Christie’s aukciósház árverésnét követően került az amerikai magyar műgyűjtő tulajdonába. A remekművet állítólag még a tapasztalt művészettörténészek is csodálattal fogadták.

Feltételezések szerint a képet Munkácsy a műhelyéhez közeli Monceau-parkban festhette 1882 körül. Ebben az időben szerződés kötötte őt a Sedel-Mayer Galériához. Egy nap a párizsi bankár leánya, Esther Lasarde besétált a galériába, és megvette a művet, amely egészen mostanáig ott lógott a családi birtok egyik szobájának falán

Bár a szakma tényleg semmit sem tudott a műről, annak eredetiségéhez kétség sem férhet. Francia tulajdonosai vigyáztak a képre. Valószínűleg restaurálni sem kell.

A képet a tervek szerint a Magyar Nemzeti Galériában állítják majd ki. A Pákh Imre tulajdonát képező Munkácsy-képekből álló kiállítást jelenleg Székesfehérváron tekinthetik meg az érdeklődők.

Mint ismeretes, a tárlat Munkácsot is megjárta és igen nagy sikert aratott.

Viszockij – 70

 

Ma lenne hetven éves. 80-ban, a Moszkvai olimpia idején halt meg, harmadik infarktusa vitte el. Pedig alkatához jobban illett volna egy szép öngyilkosság. (Abban az évben én is megfordultam Moszkvában. Másodszor és utoljára; akár láthattam is volna színpadon, a Tagankán, ahol Jurij Ljubimov emlékezetes rendezésében játszotta Hamletet.)

Rengeteg videó található róla a neten – ma egész este ezeket néztem, hallgattam. Kettőt ide is betűzök. Az első felvételen saját versét – Az én Hamletem címűt – szavalja nagy oroszos pátosszal. Annak idején a színházi előadás előtt ezzel köszöntötte a közönséget. A másik pedig cirka 700 dala közül egy jellegzetes, amelyet vodkán edzett szép rekedtes hangján ad elő.

Nemzeti ágyékkötő

Az alábbi bejegyzés egy ajánló. Főblogi posztomat ajánlottam benne, de a link már működött, töröltem akkor, amikor ezt a posztot áthoztam ide a NolBlogról. Az eredeti bejegyzés voltaképp a másik poszt első bekezdése. Így fest:
Röstellem, de nem ismertem Pinczehelyi Sándor munkásságát. Holott érdekel a kortárs magyar művészet, ez a jelentős életmű mégis valahogy kiesett a látókörömből. Most azonban utánaböngésztem, legalább részben pótoltam mulasztásomat abból az alkalomból, hogy invitálást kaptam  rövidesen nyíló kiállítására. A meghívót 1991-es munkája – Emlékműterv – díszíti, amely az első pillanatban meghökkentett. Mégpedig azért, mert olyan intenzíven és annyira sűrítve tartalmazza a magyar jobboldal ideológiai alapjait, hogy azonnal át is csap iróniába, önmaga gyilkos paródiájába. Antikommunizmus, kereszténység, magyarság – hát nem ezzel veri a mellét a rendszerváltás óta a jobboldal egésze?


Más: berendezési tárgyak a télikertben – tisztántartás.


Monet-képek rekord áron

Kult: képzőművészet, festészet, aukció. Monet-képek rekord áron – impresszionizmus | Ez a bejegyzés a NolBlog megszűnése miatt került ide, funkciója nem több, mint akkori főblogom aktuális bejegyzésének ajánlása a Népszabagság Online blogjának közönsége számára. A bejegyzés arról szól, hogy – kattintható link alul – az idegen nyelvű sajtóból átvett anyagok esetén kis problem adódik a képcímek terén. ||| Szűkszavúan, leginkább csupán az MTI-hírt közreadva számol be a magyar sajtó némely orgánuma arról, hogy a napokban Claude Monet (1840-1926) két festménye is elképesztően magas áron talált vevőre egy-egy árverésen. A művek repróit azonban hiába kerestem az internetes portálokon, bélyeg nagyságút is csak az egyikről találtam (arról meg kiderült, hogy nem is azt a képet ábrázolja…). Végül aztán idegen nyelvű oldalakon bukkantam a valójában kalapács alá került művek nyomára – és közben egy fordítási tévedést is felfedeztem.

Két aukció májusban

Főblogomból átvéve= festészet, árverés, képzőművészet, kult – Gond
nélkül el tudnék pár milliót költeni azon a két aukción, amelyekre
szinte egymás után kerül sor májusban. Az elsőt a Kieselbach Galéria
rendezi, 260  műtárgy kerül kalapács alá, közte káprázatos remekművek,
nívójuknak megfelelő árakon. Tihanyi, Márffy, Kmetty, Berény… De
vannak 19. századiak és kortársak is szép számmal. A másik árverést a
Virág Judit Galéria tartja, ugyancsak szenzációs kínálattal, közte egy
„lappangó”, kiállításon hosszabb ideje nem szereplő Gulácsyval.
Hosszú felsorolás is következhetne a nekem leginkább tetsző vagy a
legkülönlegesebbnek gondolt képekből, helyette inkább néhány repró – ha
a múlt héten ötösöm lett volna a lottón, ezekre szívesen licitálnék.

A Kieselbach Galériá kínálatából:


Tihanyi Lajos: Trencséni utca


Ország Lili: Fent és lent (emlék)


Perlrott Csaba Vilmos: Kecskemét


Berény Róbert: Kereveten fekvő nő


Aba Novák Vilmos: Olasz kikötő


Kokas Ignác: Téli világ


Bálint Endre: Mélykék világ


Molnár C. Pál: Szőke modell

STB., STB.

A Virág Judit Galéria képeiből:


Gulácsy Lajos: Tájkép kolostorral


Gulácsy Lajos: A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek


Perlrott Csaba Vilmos: A kecskeméti művésztelep parkjában


Pertlott Csaba Vilmos: Idill


Aba Novák Vilmos: Augusztusi hangulat


Váli Dezső: Régi zsidó temető Közép-Európában


Molnár C. Pál: Álomtáj


Fehér László: Kislány a rakparton


Korniss Dezső: Mese


Kondor Béla: Erzsi

STB., STB.

A sajtóban persze kicsit felturbósított címekkel adnak hírt a két árverésről

  • Elárverezik Munkácsy haját
  • Magyar aukción árverezik a Klimt-képet

A képek forrása: