Holló a vállamon

Dóra addig fírolt, míg belementem, hogy a Kettenklubbon tartsuk meg az Alkarpatraz új számának a bemutatóját. Mutatott néhányat azok közül a beérkezett munkák közül, amelyeket "Kedves Március Idusai!" című felhívásuk alapján készítettek és küldtek be a szerzők (azúttal külsősök is). Mit mondjak, csupa ötletes dolog, sugárzik belőlük a friss erő; nem volt nehéz meggyőznie. És mivel a honlapjuk webmunkáját amúgy is én végzem, nem sok fáradságomba kerül, hogy 5 napra (amíg a délutánonként frissűlő új lapszám bemutatója zajlik: márc 12-16) vendégül lássam őket a Kettenklubon. Értékelem Dóráéknak azt a gesztusát is, hogy a Véletlen Balett négy alapítóját (talán mint egyfajta elődöket) is felkérték a közreműködésre. Kíváncsi vagyok, küldenek-e a pesti fiúk anyagot. Ha arra gondolok, hogy Bagu Laci és Lengyel Tomi pl. szerepelt az Együttben (nem kis csodálkozásomra), akkor azt hiszem, teljesen természetes lenne, ha ide örömmel adnának anyagot. Bár mit lehessen tudni…

*

S ha már így hirtelen beletenyereltem a kárpátaljai irodalomba… Úgy tűnik, ez a fogalom és ez a téma "mint a lelkiismeretfurdalás fekete hollója, továbbra is itt kuporog a vállamon". Hiába hessentem el hosszabb időre, mert folyton visszatér, károg a fülembe, csípkedi a halántékomat, sérelmezi, hogy nem rakhat fészket a fejemen. Én meg hiába sóhajtok fel megkönnyebbülten, amikor elrebben és azt hihetem, hogy megszabadultam tőle – voltaképp mégis örülök annak, amikor újra feltűnik, köröz a fejem fölött és gyanakodva bár, de leszáll a vállamra.

Mindez most két dologról is eszembe jutott. Az egyik éppen az Alkarpatraz. Lám, minden eredeti szándékom ellenére megint ott tartok, hogy közöm van egy kárpátaljai irodalmi orgánumhoz és társasághoz; ha ez csupán technikai jellegű kapcsolat, akkor is. A másik: elkészítettem egy eléggé gazdag linkgyűjteményt, amely Kolossal szövött terveink szerint a leendő irodalomkarpataljan.lap.hu vagy hasonló című startlapnak az érdemi részét fogja képezni (Kolos technikai felügyeletével). 200-nál is több linket sikerült összegyűjtenem, szerintem szinte minden fontos olyan webhelyet megtaláltam, amely közvetlen kapcsolatba hozható a kárpátaljai írókkal. Az összeállításban természetesen külön boxot kapnak azok a szerzők, akikről és -től sok anyag található a neten, így saját doboza lesz pl. Vári Fábián Lászlónak, Nagy Zoltán Mihálynak, Eperjesi Penckófer Jánosnak, hogy csak a három legkedvesebb háromnevű írótársamat említsem. Vagyis: bár irodalmárként határozott fenntartásokkal viszonyulok a (főleg az utóbbi években kifejtett) tevékenységükhöz, és bár súlyos "vétségeket" írok a rovásukra, de mint internetes ember mégis igyekeztem a lehető legteljesebb anyagot összegyűjteni róluk, válallva, hogy ezzel "népszerűsítem" őket. Ez tehát valóban az az eset, amikor minden hessmadározásom ellenére mégis elfogadom ezt a ritka fekete hollót itt a vállamon.

*

Géczi Róbert nagyon kedves levélben köszönte meg a Presztrojkácska neki dedikált példányát (többszörösen bebizonyosodott, milyen jó ötlet volt a Cyberbooks részéről a dedikált e-book). Robi szerint bátorságra vall, hogy a nyolcvanas években ilyesmiket írtam, "szerintem Romániaban a szeku alaposan megdolgozott volna, ha ilyent publikálsz" – írja. Bevallom, bennem akkor nem merült fel, hogy igazán komoly bajom lehet belőle, így nem gondolom, hogy különösebben bátornak kellett volna lennem hozzá. Inkább csak őszintének. Bár meglehet, ez még nehezebb.

[Ide tartozik: a Kiadó megoldotta az e-book-megrendelés problémáit; most már több módozat is az érdeklődők rendelkezésére áll. Minden fontos információ beszerezhető erről az oldalról indulva.]

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.