Az első Esterházy-szöveg

[…] konkrétan hajazott egy ódon
tengerParti, Nagy Lajos korabeli házra, minek szorgos takarító cselédei
legkésőbb a mohácsi vész előtt felhagytak ez irányú serénykedésükkel;
és a szinesztetikus hatás gyökerében gyilkolta meg (csírájában
folytatom) a szemembe kiülni szándékozó – nagyapámtól, gróf grószfater,
örökölt – jeges, arisztokratikus pillantásomat, mely időnként eluralja
tekintetemet, bár bántó szándék nélkül, hiszen integráltam – ∫f(x)dx –
magamba a dolgozó nép sajátos szubkultúráját, mert álmomban integrálok
egy picit, de te egy primitív függvény vagy! – kívánkozott ki belőlem –
még szerencse, hogy időben helyesbnek adva helyt, mert […] » » a teljes szöveg P.W.H. blogjában

[Előzmény: Tompaszöglet – Egy új Esterházy!)]

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.