arányok

Újra gőzerővel dolgozom ezen a lassan másfél évtizede íródó szövegszörnyetegen, a Szembesülésen. Mint mindig, amikor hosszabb idő után előveszem, azt gondolom: milyen jó, hogy nem jelent meg eddig, hiszen ez is rossz benne, meg az is – és lázas igyekezettel mentem a menthetőt.

Pedig azt reméltem, a tavalyelőtti átdolgozás után most elég átfésülnöm. De az első végigolvasás-javítgatás óta tudom, sajna ennyivel nem úszhatom meg, több helyen radikálisabb beavatkozásra van szükség. Így pár napja újra nekiestem. Leginkább persze húzok, rövidítek, van miből, az évek során a korpusz félmillió karakternyivé duzzadt. Ez nagyjából 300 könyvoldalnak felel meg, ami nem önmagában sok, hanem ebből elviselhetetlenül rengeteg. Igyekszem a sok üresjáratot, a túlrészletezéseket, az agyonírt epizódokat vagy kihagyni, vagy radikálisan megkurtítani. Persze majd minden metszés láncreakciót vált ki: ha kiiktatom X-et, akkor ugyanezt kell tennem mindennel, ami X-re vonatkozott. Néhol ezt könnyű áthidalni, másutt nehezebb, s van, ahol lehetetlen: akkor következik az újraírás. Előfordul, hogy kihúzok egy fél oldalt – de másfelet beleírok.

Amikor e sorokat írom, már túl vagyok a közepén, és éppen az Egyenes és függő idézetek c. fejezetnél akadtam el. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az elképesztően részletes osztályozással, amely különböző szempontok szerint csoportokba és alcsoportokba rendeli a nem létező regényben szereplő kétszáznál több citátumot, összesen 19 típusukat különböztetve meg. Önmagában szakdolgozatnyi anyag: száraz és lehangolóan unalmas.

És hol van még a szöveg vége!

Az ősz folyamán nemcsak emiatt a mielőbb elvégzendő munkám miatt kívánom hanyagolni egy kicsit a honlapot. Az elmúlt két évben képtelenül sok időt szántam rá, így most hogy körmömre égett pár aktuális munkám, hosszabb időtávlatra is visszanézve eltűnődtem azon, jól tettem és teszem-e, hogy nagyjából a Lendület 1980-as újraszervezése óta több időt és energiát szántam-szánok szerkesztésre és szervezésre, mint írásra. Persze tisztában vagyok vele, hogy a sokkal több ráfordított idő nem feltétlenül jelent arányosan több művet, meg azt is tudom, hogy nem ritkán éppen a szerkesztésből, irodalmi akciókból merítettem kedvet és inspirációt az íráshoz, valahogy most mégis felborult ennek a két tevékenységemnek a harmóniája. Talán külső okok is közrejátszottak ebben, kisebb konfliktusok, félreértések néhány szerzővel, értetlenségem bizonyos viszonyulások láttán (olvastán)… Igen, érnek bennem bizonyos elhatározások. Egyszerű ez: ha kezdem valamiben egyre kevesebb örömömet lelni, akkor keresek magamnak más játékot. Ebben aztán van gyakorlatom.


 szöveg írás magyar billentyűzeten

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük