arányok

Újra gőzerővel dolgozom ezen a lassan másfél évtizede íródó szövegszörnyetegen, a Szembesülésen. Mint mindig, amikor hosszabb idő után előveszem, azt gondolom: milyen jó, hogy nem jelent meg eddig, hiszen ez is rossz benne, meg az is – és lázas igyekezettel mentem a menthetőt.
Pedig azt reméltem, a tavalyelőtti átdolgozás után most elég átfésülnöm. De az első végigolvasás-javítgatás óta tudom, sajna ennyivel nem úszhatom meg, több helyen radikálisabb beavatkozásra van szükség. Így pár napja újra nekiestem. Leginkább persze húzok, rövidítek, van miből, az évek során a korpusz félmillió karakternyivé duzzadt. Ez nagyjából 300 könyvoldalnak felel meg, ami nem önmagában sok, hanem ebből elviselhetetlenül rengeteg. Igyekszem a sok üresjáratot, a túlrészletezéseket, az agyonírt epizódokat vagy kihagyni, vagy radikálisan megkurtítani. Persze majd minden metszés láncreakciót vált ki: ha kiiktatom X-et, akkor ugyanezt kell tennem mindennel, ami X-re vonatkozott. Néhol ezt könnyű áthidalni, másutt nehezebb, s van, ahol lehetetlen: akkor következik az újraírás. Előfordul, hogy kihúzok egy fél oldalt – de másfelet beleírok.
Amikor e sorokat írom, már túl vagyok a közepén, és éppen az Egyenes és függő idézetek c. fejezetnél akadtam el. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az elképesztően részletes osztályozással, amely különböző szempontok szerint csoportokba és alcsoportokba rendeli a nem létező regényben szereplő kétszáznál több citátumot, összesen 19 típusukat különböztetve meg. Önmagában szakdolgozatnyi anyag: száraz és lehangolóan unalmas.
És hol van még a szöveg vége!

Az ősz folyamán nemcsak emiatt a mielőbb elvégzendő munkám miatt kívánom hanyagolni egy kicsit a honlapot. Az elmúlt két évben képtelenül sok időt szántam rá, így most hogy körmömre égett pár aktuális munkám, hosszabb időtávlatra is visszanézve eltűnődtem azon, >>>tovább

Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.