új kiadvány – ajánló – könyv
A budapesti Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot Dr. Csernicskó István terjedelmes (közel 600 oldalas) monográfiája Államok, nyelvek, államnyelvek: Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) címmel. A szerző a régió legfontosabb nyelvi-nyelvpolitikai kérdéseit történelmi összefüggéseikben és társadalmi beágyazottságukban vizsgálja, külön kitérve és hangsúlyt fektetve arra, hogy az egymást sűrűn váltó egyes államalakulatok saját hatalmi törekvéseikben nyelvpolitikájukkal hogyan hatottak a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére és ezzel magukra a nyelvi-etnikai népcsoportokra is. A téma ilyen mélységű és részletességű feldolgozására Kárpátalja vonatkozásában most került sor először, így a hiánypótló könyv értéke felbecsülhetetlen.
A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek
Csernicskó István:
ÁLLAMOK, NYELVEK, ÁLLAMNYELVEK
Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010)
Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 575 oldal.
Az a közigazgatási egység, melyet ma Kárpátaljaként ismerünk, száz évvel ezelőtt még sem földrajzi, sem geopolitikai alakulatként nem létezett. A 20. század folyamán azonban több államhoz tartozott ez a vidék: az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belüli Magyar Királysághoz (1919-ig), a Csehszlovák Köztársasághoz (1938/1939-ig), egy része a kérészéletű Kárpáti Ukrajnához (1939), ismét a Magyar Királysághoz (1938/1939–1944), a nemzetközi politikai szereplők által el nem ismert Kárpátontúli Ukrajnához (1944–1946), a Szovjetunióhoz (1946–1991), majd 1991 óta Ukrajnához.
A régión az elmúlt évszázadban osztozó különböző államalakulatok nyelv- és nemzetiségpolitikai céljai és szándékai és ezek elérése érdekében kifejtett politikai törekvései is más-más irányúak voltak az utóbbi közel 150 évben. Az Államok, nyelvek, államnyelvek. Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) című kötet külön-külön elemzi az egyes államalakulatok nyelvpolitikai törekvéseit, majd leírja a közöttük megfigyelhető hasonlóságokat és különbségeket. Külön tárgyalja a nyelvpolitikának a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére gyakorolt hatását. Bemutatja például, hogy a tárgyalt időszakban a régióban hat alkalommal változott az államnyelv; ebben a funkcióban a magyar, a cseh(szlovák), ismét a magyar, majd az ukrán, az orosz, s most újra az ukrán nyelv használatos.
A szerző a mai, jól dokumentálható nyelvpolitikai események részletes elemzése mellet úgy próbálja bemutatni az elmúlt közel 150 év nyelvpolitikai történéseit, hogy a különböző államalakulatok nyelv(politika)i törekvéseit nem sérelemtörténetekként értelmezi. Az egyes korszakok nyelvpolitikáját az általános társadalmi-politikai célok és nyelvi ideológiák vonatkozásában vizsgálja. „Célunk nem az egyes politikai korszakok nyelvpolitikájának el- vagy megítélése, nem nemzeti és nyelvi sérelmek, tragédiák kibeszélése, hanem annak bemutatása, miként alakította a nyelvekhez fűződő nyelvpolitikai viszony, a hatalmi központok nyelvpolitikája éppen olyanná a mai Kárpátalja nyelvi valóságát, amilyennek azt ma ismerjük” – fogalmaz a szerző a könyvhöz írott előszóban.
A kötetből kiderül, hogy a régió sorsáról, az itt élő nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és felekezetek létéről vagy nem létéről, fejlődéséről vagy elnyomásáról jellemzően nem a helyiek, hanem a messzi fővárosokban élő politikai elitek döntöttek. Kárpátalja azonban túlságosan messze esik a mindenkori főváros(ok)tól: Bécstől, Budapesttől, Prágától, Moszkvától és Kijevtől is. A vidék ilyen vagy olyan szempontból, de voltaképpen egyetlen olyan állam kötelébe sem illeszkedett vagy illeszkedik minden tekintetben tökéletesen szervesen és integránsan, s egyben mindegyik országnak periférikus vidéke volt. Valószínűsíthető, hogy legalább részben a fentiek is magyarázzák azt a tényt, hogy – a Moszkvából kézivezérelt Szovjetuniót nem számítva – a régiót birtokló mindegyik állam valamilyen autonóm formáció révén kívánta rendezni ennek a vidéknek a státusát. Ám valódi önigazgatást egyszer sem nyertek a terület lakosai.
A régióban alkalmazott nyelvpolitikát valamennyi korszakban több tényező befolyásolta. Hatással voltak rá a nemzetközi politikai események, a szomszédos országok szándékai, a központi állam nyelvpolitikai törekvései, a régió etnopolitikai sajátosságai, valamint a lokális elitek sajátos, a távoli fővárosokból nézve gyakran nehezen értelmezhető nyelvi és nemzetiségi mozgalmai.
Az 575 oldal terjedelmű kötetben térképek, fotók, táblázatok, ábrák sora teszi szemléletesebbé a leírtakat.
A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Az Első Piréz számára igen megtisztelő, hogy a könyv ezzel a mondattal kezdődik:
Egyik barátom legalább két regényt írt arról, hogy regényt írni márpedig lehetetlen.
Ez utalás Élted volt regénye és Szembesülés c. regényeimre. Köszönöm. István így folytatja:
Miközben készült ez a kötet, nekem is többször eszembe jutott, hogy ezt a könyvet nem lehet megírni. Nem lehet, mert a tárgya mind térben, mind időben, mind a kapcsolódó tudományterületeket illetően zabolázhatatlanul szerteágazó. Ahhoz, hogy mégse hagyjak fel a könyv megírásával, kötnöm kellett néhány kompromisszumot. Elsősorban önmagammal, de egyben a majdani, reménybeli olvasóimmal is; szeretném hinni, hogy nem hiába.
Amikor már csaknem másfél évtizede foglalkoztam Kárpátalja nyelvi helyzetével, a kárpátaljai magyarok nyelvi jogainak kérdéskörével, az ukrajnai nyelvpolitikai eseményekkel, rendre rá kellett jönnöm, hogy az ukrajnai nyelvpolitika legtöbb lépése csak valamihez képest, leggyakrabban a múltbéli történésekhez viszonyítva értelmezhető…
Könyvajánló. Dr. Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek: Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010). A szerző a témát történelmi és társadalmi összefüggésben tárgyalja. Az orosz, ukrán, ruszin, magyar nyelv mai helyzete és státusa Kárpátalján. Szovjetunió, független Ukrajna, magyarok Ukrajnában
Magyarok Ukrajnában – a független Ukrajna története | optimalizált honlapok: