A Plútó trónfosztása

Első olvasásra meglepett Hírbehozó Adjátok vissza a Plútót! című posztja. Egy pillanatra komolyan vettem bejelentését, hogy a hír, miszerint a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) a napokban Prágában megrendezett XXVI. közgyűlésén a Plútót megfosztotta bolygó-státusától – számára „mérhetetlen keserűséget okozott”. Hm. A vérszomjas földi csillagászok nem kegyelmeztek a „legkisebb”, „legszerethetőbb”, „legtávolabbi” szegény kisegér-Plútónak.

Vajon valóban fontosabb lenne HH-nak egy évszázadosnak semmiképpen nem mondható (a Plútót 1930-ban fedezték fel) „kulturális igazodási pont”-hoz való ragaszkodás, mint a tudományosan teljességgel indokolt döntés? Ilyen alapon akár a valóban évezredes geocentrikus világképhez is lehetne ragaszkodni, hiszen mi nagy hagyományai vannak annak a nézetnek, hogy a Föld az univerzum középpontja.

A helyzet azonban az, hogy a Plútó egyszerűen nem felel meg a bolygó ismérveinek, annak idején is tévesen sorolták közéjük, az akkori baki azonban menthető: sem a Plútóról nem voltak még eléggé pontos adatok, sem azt nem lehetett előre látni, hogy a csillagászat fejlődésével később még tucatnyi hasoló objektumot sikerül azonosítani, jó alkalmat adva a sajtónak arra, hogy időről időre felröppentsék a 10. bolygó felfedezéséről szóló hírt.

Erről egyébként tavaly augusztusban ezt írtam:

Már megint felfedezték a 10. bolygót. Azóta, hogy gyerekként érdekelni kezdett a csillagászat, 2-3 évenként találkozom a bejelentéssel. Megjelenik a legtöbb hírlapban, tudományos ismeretterjesztő folyóiratokban, bemondja a rádió a kis színes hírek között, a tv még lead valami értelmezhetetlen teleszkóp-felvételt, amin nem látszik semmi – aztán évekig csend. A „cáfolat”, hogy a felfedezett objektum nem tekinthető bolygónak, így a 10. szerepét sem töltheti be, az már nem kap ekkora nyilvánosságot; a dolog szépen elfelejtődik és pár év múlva megint fel lehetett fedezni valamit, ami szalagcímben igen jól fest – különösen uborkaszezon idején.
Mindez nemcsak a sajtó szenzációéhségéről tanúskodik, a dolog mögött valóságos tudományos probléma rejlik. Mégpedig az, hogy annak idején, 1930-ban a Plútót is tévesen sorolták a nagybolygók közé, voltaképpen nem az (a legszembetűnőbb különbség a kis méret és a nyújtott, üstökös-szerű pálya; a Plútóé például keresztezi a Neptunuszét, tehát napközelben beljebb kerül a 8. bolygónál), hanem csupán egyik objektuma a Naprendszerünk peremét képező ún. Kuiper-övnek, amelyről tudni, hogy több millió kisebb-nagyobb objektumot tartalmaz, és ezek közül mintegy ezret (!) már azonosítottak is. Ebből az ezerből vagy 20 igen hasonló a Plutóhoz, pontosabban a Plútó ezekhez sokkal inkább hasonlít, mint a valódi nagybolygókhoz. Na most amikor felfedeznek egy-egy a Plútó-szerű plometet (a szakma külön nevet adott nekik), akkor azon az alapon, hogy a Plútó a közfelfogás szerint a 9. nagybolygó, ezek bármelyikét a 10.-nek lehet tekinteni. Valójában azonban így már összesen lassan 30 bolygóról lehetne szó. Ki kellene tehát végre jelenteni, hogy a Naprendszer körül jelenlegi tudásunk szerint 8 nagybolygó kering, a Neptunusz pályáján túl azonban további objektumok sokasága lelhető fel, ezek közül a legrégebben ismert a Plútó.

Lám, ebben a nagyon fontos ügyben már tavaly ilyenkor is milyen radikális álláspontot képviseltem, én már akkor letaszítottam volna a Plútót tévedésből bitorolt trónjáról. Most nem történt semmi más, csupán az, hogy a bolygó lehetséges definíciói közül a Csillagászati Unió – igen helyesen – nem azt fogadta el, amelynek értelmében 20 fölé emelkedett volna, hanem azt, amely szerint 8-ra csökkent a tényléges bolygók száma. A közgyűlésen elfogadott meghatározások egyébként így hangzanak (csak hozzáértőknek):

(1) Bolygó [1] az az égitest, amely (a) a Nap körül kering, (b) elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak és (c) tisztára söpörte a pályáját övező térséget.

(2) Törpebolygó az az égitest, amely (a) a Nap körül kering, (b) elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak [2], (c) nem söpörte tisztára a pályáját övező térséget és (d) nem hold.

(3) Az összes többi Nap körül keringő objektumot [3], kivéve a holdakat, a Naprendszer kis égitestjei közé soroljuk.

[forrás és cikk, fotók, linkek: hírek.csillagászat.hu]

Ennek értelmében Naprendszerünk nyolc bolygót számlál, a Plútó pedig – tucatnyi társával együtt – törpebolygó. Ez így van rendjén, így kerek a világ, a delfin nem hal, a denevér nem madár, a Északi jeges nem tenger, hanem óceán, a Kaszpi pedig nem tenger, hanem tó.

Ez fájna annyira a Hírbehozónak? Másodszor is elolvastam a cikkét, és megértettem: alighanem csak ironizál a Plútó trónfosztása feletti világfájdalmon. Remélhetőleg sem őrajta, sem a Prágában, Kepler városában tanácskozó csillagászokon nem áll bosszút az alvilág római istene.

Megjelölve , .Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.