Fidesz-Jobbik koalíció – rémálom vagy realitás?

2014-ben Orbán Viktort vagy úgy kell legyőzni, hogy közben a demokratikus ellenzék megszerezze a parlamenti többséget, vagy pedig hagyni kell nyerni, mert kis vereség esetén hatalmának megtartása érdekében a Fidesz koalícióra lépne a Jobbikkal.

Rémálom: Fidesz-Jobbik koalícióAz igen jelentős támogatottságot maga mögött tudó, Fidesz-vezette jelenlegi kormányerő, bár a 2014-es választást megnyerni valószínűleg nem tudja, mindenképpen szerezni fog annyi mandátumot, hogy a Jobbikkal együtt meglegyen a kényelmes többsége. Félő, hogy Orbán Viktor hatalomittassága és a Fidesz több meghatározó egyéniségének a szélsőjobb felé oda-odakacsintó magatartása (plusz a választók jó részének lappangó vagy nyílt Jobbik-szimpátiája) nem gátja, hanem elősegítője lehet egy Fidesz-Jobbik összeborulásnak.

Bő két évvel a választások előtt, 2012 februárjában én sajnos ezt tartom a legvalószínűbb, egyben legkedvezőtlenebb végkifejletnek. Olyan fenyegető lehetőségnek, amely teljesen képtelen gondolatokat ébreszt, például azt, hogy a demokratikus erőknek be kell látniuk: ha nem tudják olyan nagy mértékben legyőzni a Fideszt, hogy maguk megszerezzék a parlamenti többséget, akkor „kicsit megverni” viszont nem szabad Orbán Viktort, mert vert helyzetéből a Jobbikkal való összefogás révén fog kimenekülni. Akkor pedig nem Hajrá…, hanem JAJ MAGYARORSZÁGNAK.

Koalíciós kényszer: sem Fidesz-többség, sem ellenzéki győzelem…

A 2014-es választásokra alakulhatnak úgy a magyarországi politikai viszonyok, hogy sem az akkori demokratikus ellenzék (várhatóan: MSZP, LMP, DK és esetleg + 1-2 új párt, civil mozgalom, netán az összes erőt vagy egy részüket összefogó demokratikus választási szövetség), sem a kormánypártok (Fidesz-KDNP) nem szereznek abszolút többséget, így a várhatóan 20 % körül teljesítő Jobbik nélkül egyik oldal sem tud kormányt alakítani. Erre a demokratikus oldal minden bizonnyal nem is mutat majd hajlandóságot. Így a Fidesz, bár talán nem fogja szívesen tenni, ám a legfőbb cél, hatalma megtartása érdekében kénytelen lesz koalícióra lépni a Jobbikkal. Ennél rosszabb viszont Magyarországgal nem történhet.

A baloldaliak, liberálisok és a demokratikusan gondolkodó mérsékelt konzervatívok joggal voltak elégedetlenek az Orbán-kormánnyal, ám a Fidesz és holdudvara mégis a demokratikus minimumot teljesíteni és bizonyos európai normákat betartani igyekvő politikai erőnek számított, míg a Vona Gábor vezette Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzeti demagógiát harsogó, szélsőséges nézeteket valló, radikális és hatalomsóvár párt. Azok számára, akik ismerik a történelmi példákat és azokból megfelelő tanulságokat vonnak le, akik felelősen tekintenek az ország és a nemzet jövőjére, akik európai típusú demokráciában gondolkodnak, azok számára világos, hogy a szélsőjobb hatalomra kerülése milyen súlyos következményekkel járhatna az országra és a nemzet egészére nézve. A Jobbik kormányra kerülésével kialakuló politikai konstelláció esetén megszakadhat Magyarország európai integrációja, ellenségessé válhat a szomszédpolitika, sőt, elmérgesedhet a külügy és a magyar diplomácia egésze, végleg felszámolásra kerülhet a demokratikus társadalmi berendezkedés, súlyos diszkrimináció sújthatja a lakosság bizonyos rétegeit, az ország szabadon gondolkodó legjobb elméi kényszerülhetnek távozásra (hogy külföldön aztán Nobel-díjat kapjanak…), általánossá válik a gyanakvás, az állam behatol a magánéletbe stb., stb. Egy ilyen fordulat destabilizálhatja és romlásba döntheti az országot.

A Fidesz és a Jobbik koalícióra lépése a demokrácia és a szabadság végét jelentené, elindítaná az országot a végromlás felé.

A fent vázolt koalíciós kényszer elől azonban két módon is ki lehet térni. (Sajnos túl nagy esély egyikre se mutatkozik.)

Nevezetesen: ha a 2014-es országgyűlési választásokon sem a demokratikus ellenzék pártjai vagy szövetsége, sem a Fidesz-KDNP nem szerez abszolút többséget a Parlamentben, továbbá egyik oldal sem hajlandó a Jobbikkal kormánykoalícióra lépni, akkor az új választások kiírását megelőzendő ez a két lehetőség adódik.

egy:

>> A cikk itt folytatódik: Rémálom: Fidesz-Jobbik koalíció

 

 

 

Csereszabatos genezis

Nem tudom, hogy isten teremtette-e az embert, de tudni vélem, hogy isteneit viszont egytől egyig az ember teremtette.

A tér-idő-szingularizás mint transzcendens metafora

Nincs világnézetem. Világnézésem van. Szemlélődöm, észlelek, gondolkodom és rögzítek – de amit rögzítettem, nem hagyom mozdulatlanul. Engedem, hogy alámerüljön, elhomályosuljon vagy akár szertefoszoljon, ha újabb rögzítendők válnak fontosabbá. Amelyek aztán találkoznak, ütköznek a korábbiakkal, szétpattannak vagy egymásba hatolnak.

Nincs sem meggyőződésem, sem hitem. Sem megragadni, sem elengedni nem tudom a bizonyosságot. Alighogy rátámaszkodom a tudományosságra, tiszta fejjel alighogy átadom magam a racionalitásnak, máris kételkedni kezdek mindenféle ésszerűségben és objektivitásban. Még hogy materializmus és tudományos világrend, ugyan, nevetséges erőlködés az egész. A természet törvényei? Na ne tessék kacagtatni. A törvények emberi kreációk, elménk mankói, amellyel a megismerés felé teszünk komikusan szánalmas és nagyjából fölösleges lépteket. A tudomány nem egyéb, mint az ember alkotta leghatalmasabb fikció. Vagy talán nőnek képletek az erdőben? Úsznak egyenletek a tengerben? Lehet bányászni tantételeket? Kering akár egyetlen Kepler-törvény is a Nap körül?

De nem fogad magáévá a mítosz sem. Tagadások, kételyek és bizonyosságok osztozkodnak rajtam. Nem tudom, hogy isten teremtette-e az embert, de tudni vélem, hogy isteneit viszont egytől egyig az ember teremtette. Ennél azonban fontosabb, hogy ha mégis az isten a teremtő, akkor olyan embert formált, aki képes istenteremtésre. Másfelől az ember meg olyan istent alkotott magának, aki őt, az embert megteremthette. Így a genezis csereszabatos. Mindegy, hogy Michelangelo képén az Atya, vagy Dalíén a Gyermek nyújtja-e mutatóujját.

Az Univerzum keletkezésének általánosan elfogadott modern elméletét jól el tudom helyezni  gondolkodásomban, bár az ősrobbanással, a Nagy Bummal kapcsolatban vannak apró személyes aggályaim. Az hagyján, hogy a Világegyetem egy végtelenül kis méretű, ám végtelenül sűrű pontból jött létre, ám hogy azt a kérdést, „De mi volt előtte”, azért értelmetlen feltenni, mert az idő is a robbanás pillanatában született, annak előtte egyszerűen „nem volt idő” – nos, ezt kikérem magamnak. Mennyivel hihetőbb ez, mint hogy a világot egy ősprincípium hozta létre? Persze az általános relativitáselmélet felettébb szent dolog, s ha abból ilyesmi következik, akkor a tudományos műveltségére valamit is adó ember csak fogadja el zokszó nélkül. Így aztán én bölcs belátással nemcsak hogy elfogadom a tér-idő-szingularitást, hanem kifejezetten körülrajongom ezt a kivételesen poétikus, szellemesen megalkotott transzcendens metaforát.

Megjegyzendő, hogy a montázshoz használt ironikus-szkeptikus Salvador Dalí-kép más, keletkezésekor aktuális geopolitikai vonatkozásai miatt mégsem tekinthető a Michelangelo-festette bibliai toposz reciprokának.

Olvasd ezeket is:

Fikciós szövegjátékok, virtuális performanszok

Itt volt az ideje, hogy a különböző webhelyeimen szétszórt szövegjátékaimat, webakcióimat, régebbi és újabb irodalmi projektumaimat valahogy egybeszedjem. Egyelőre csak egy részletes (de még nem teljes) jegyzék készült el, de feltett szándékom, hogy minden akciónak és projektumnak külön oldala lesz ebben a rendszerben, amelynek élére egy bemutatkozó és eligazító oldalt is elhelyeztem. Még építés-fejlesztés alatt áll, de már használható. Látogassátok: Balla D. Károly

Альберт Йолка

Költőtársam alighanem megorrolt rám, amiért versbe foglaltam a nevét… Történt, hogy a lív származású finn költő, Alberd Yollaka, miután fordításomban a legnagyobb finnugor nép irodalombarátai is olvashatták verseit, intenzív érdeklődést kezdett mutatni a számára korábban kevéssé ismert magyar kultúra iránt. Érdekes módon előbb a magyar zenéhez közelített. Ekkor állapította meg szellemesen, hogy ha egy muzsikáról első hallásra nem tudja eldönteni, hogy vajon Brams Magyar táncai vagy Liszt Magyar rapszódiái szólnak-e, akkor az a zeneszám nagy valószínűséggel Monti Csárdása.

A főként felszínes jegyeket viselő „nagyon magyaros hangzások” után azonban jóval mélyebbre ásott. Megismerkedett Bartók világával, el is mélyedt néhány művében. A Concerto többszöri meghallgatása után például az lett a határozott véleménye, hogy a mű felépítése grammatikai struktúrákat követ. Illetve hát – fejtegette tovább – maguk a nyelvi szerkezetek voltaképp agyunk belső konstrukciójának a leképeződései, így végső soron a magyar nyelv és a bartóki muzsika azonos töröl fakad: emberi és nemzeti mivoltunk legmélyebb lényegéből.

A zenei kitérő után Yollaka még tett kis kirándulást a XX. század elejének magyar festészetében, Bortnyik Sándort azonnal kinevezte legnagyobb kedvencének, majd visszatért nyelvünk alaposabb elsajátításához.  Ma már csaknem folyékonyan olvassa Arany balladáit és saját bevallása szerint nagyon sajnálja, hogy a keleti nyelvekben való elmerülése helyett nem ennek a rokonnyelvnek a szépségeivel ismerkedett meg alaposabban. Merthogy a magyarban sokkal erősebb misztikus jelleget érez, mint például a bengáliban, amely utóbbinak pedig épp spirituális voltát bizonygatta doktori értekezésében. A magyar nyelv transzcendens dimenziókat nyit meg, beszélőjét kiemeli a hétköznapiságból, talán ezért is alkalmasabb arra, hogy poétikai tartalmakat jelenítsünk meg általa, mint, mondjuk, politikai realitásokat – állítja teljes határozottsággal.

Meglátásait hosszan és tudományosan fejtegető, nehezen emészthető hipotéziseket sorakoztató levelére írt válaszomban az alábbi szóviccet engedtem meg magamnak:

Ma írt nekem Yollaka,
ettől lettem jóllakva.

A finn kolléga alighanem megorrolt emiatt. Kicsit bosszúsan megjegyezte, hogy más ajkú ismerősei rendszeresen viccet csinálnak a nevéből, minden nyelvben akad olyan szó, amellyé torzítva az ő „értelmetlen” neve jelentést kap. Orosz barátai például kivétel nélkül Karácsonyfácskának becézik és így használják nevét: Альберт Йолка.

Olvasd ezeket is:  A maradó | Félig fényből félhomályba | A mentség

A költőről röviden és hosszabban:

Legfontosabb oldalaim listája

Cecil M. Joepardy élete és munkássága

A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Mivel azonban dolgok önmagukban nem létezhetnek, így hát semmi sem igaz.

C. M. J.

A legendás Jeopardy

A magyar irodalom számára a Nyugat nemzedéke fedezte fel. Babits esszét írt költészetéről, Kosztolányi verseket, Karinthy pedig aforizmákat fordított tőle. Szívesen beszéltek róla, idéztek tőle, hivatkoztak rá. Révükön a bengáli nyelven alkotó költő egy időre a pesti szalonok kedvencévé vált. Életéről csak annyit tudtak, hogy egy Madagaszkárhoz közeli szigeten, egzotikus növények és szent állatok társaságában alkotja zseniális műveit.

Cecil M. JeopardyKésőbb alakja részben feledésbe merül, ám néhány irodalomtörténeti korszakkal később a posztmodern mintha  újra felfedezte volna a maga számára.

Cecil M. Jeopardy (1869, Vatomandry – 1957, Antananarivo) a magyar nyelvterületen főleg aforizmáról ismert, bengáli, maláj és angol nyelven alkotó költő,  filozófus. Életét és szerteágazó munkásságát legendák övezik, származásáról, születési helyéről nincsenek teljes hitelességű információk. Eredeti neve: Ceśśaro Masunti Jesyunga.

A leendő költő valószínűleg egy magasabb kasztbeli, de családjától kitagadott és kalmárnak állt, Indiából előbb Indonéziába, majd Madagaszkárra vándorolt selyemkereskedő apa és valamely Óceániai szigeten született maláj anya gyermeke, akit a tehetős papa előbb Kuala Lumpur, majd Calcutta legjobb iskoláiban és egyetemein taníttatott. A széles körű képzettséget szerző és számos nyelvet magas szinten elsajátító tehetséges fiát apja diplomáciai pályára szánta, ez a terve azonban, leginkább az ifjú Ceśśaro kalandvágya miatt, néhány kísérlet után meghiúsult. A leendő költő utazni vágyott, be is járta az Indiai óceán teljes szigetvilágát és partvidékét, Ausztráliát is beleértve. Épp a déli kontinensen időzött, amikor az 1900-as év fordulatot hozott életében: maláriát kapott és hosszú időre kezelésre szorult. Egyes vélekedések szerint a magas láz okozta hallucinációk alapozták meg misztikumba hajló költői világát. Mivel a hivatalos orvoslás nem vezetett eredményre, a testi erejében megtört fiatalember apjához vitette magát, aki ekkor már Madagaszkáron lakott. Helybéli sámánok vették kezelésükbe. Néhány hónap alatt Jeopardy meggyógyult – és megvilágosult. Ám egyáltalán nem a varázslók és törzsi halottlátók világnézetét vette át, hanem a korábbi alapos filozófiai tanulmányaiból vett ismereteket vonta sajátos szintézis alá. Később ebből született meg az anyagelvű és idealista világnézet ellentmondásait áthidalni igyekvő Nagy Traktátum (amelyre egyébként egy helyütt Wittgenstein is hivatkozik).

Testi erejét visszanyervén és szellemi útját megtalálván Jeopardy ezután, 1902-ben költözik egy Madagaszkárhoz közeli apró és névtelen szigetre, ahol egzotikus növények és szent állatok társaságában néhány évtized alatt hozza létre gazdagnak mondható és több világirodalmi jelentőségű alkotást is tartalmazó életművét. Ezek legismertebb darabja az eredetiben hozzáférhetetlen, de angol nyelvre is lefordított Under the Golden Key (Az aranykulcs alatt). Haláláig mindössze kétszer mozdult ki otthonából.

1928-ban európai körutazást tesz. Párizsban „első kézből” ismerkedik meg a modernista irányzatokkal. Bretonnal barátságot köt. Egy kávéházban találkozik Tsúszó Sándorral, ahol Dora Maar fotót készít róluk.

A negyvenes évek második felében néhány hónapot Indonéziában tölt, ahol névleg ugyan csatlakozik az Angkatan ‘45 szellemi irányvonalához, de később megtagadja az irodalomújítók eszméit, amiért is Muhammad Balfas, a mozgalom vezéralakja súlyosan megneheztel az akkor már idős költőre és bölcselőre, maradinak és vaskalaposnak nevezi, éles pamfletet ír ellene, amiért is a sértődött Jeopardy visszautazik kedves szigetére és korábbi elszigeteltségét a végsőkig fokozva éli maradék esztendeit. Visszatér korábban is nagy kedvvel gyakorolt műfajához, az aforizmákhoz.

Tíz évvel később újra hallucinációk kezdik gyötörni. Miután az egyik spontán spirituális szeánsz után végleg elveszteni látszik eszméletét, mentőhelikopter szállítja Antananarivóba. A kórházban egyszer még magához tér és egy hosszú kínai mesét mond el a köré gyűlt fehér köpenyes személyzetnek. Miután ennek utolsó szavát is kimondja – „madár” – nagyszerű szelleme is visszaszáll a bengáli és maláj ősök transzcendens világába.

Haláláról a világirodalom nem emlékezik meg, műveit nem adják ki újra. Legendás alakja végleg feledésbe merülne, ha a kortárs magyar alkotók némelyike – részben Babits, részben Tsúszó Sándor hagyatékát kutatva – fel nem fedezi a maga számára. Nekik köszönhetően Joepardy szellemi öröksége ma már harmonikusan illeszkedik az aktuális irodalmi kánonba.

——

Olvasd el ezt is: Tsúszó Sándor és a pirézek

Legfontosabb oldalaim listája

Pályázat csalás nélkül – végre!

A pálya díja. – Nemrégiben nagyszabású meghívásos művészeti pályázatot hirdetett az Egyek csoport saját tagjai számára. A jelentkezők magas száma lehetővé tette, hogy a zsűri jeligés pályamunkák beküldését kérje, így biztosítva a résztvevők teljes esélyegyenlőségét. Az erőpróba megmérettetését vállalóknak egy weboldalba illeszthető olyan emblémát, logót, fejlécképet… stb. kellett tervezniük, amely egyfelől szellemesen utal a Google-keresés izgalmára, másfelől szójáték formájában tartalmazza a keresőoptimalizálás fogalmának angol rövidítését: SEO. A csoport tagjai lázas igyekezettel vetették magukat a kihívás elébe.

Az Egyek elnöksége a határidőre beérkezett pályaműveket hosszan szemlélte, elemezte, értékelte. Végül megszületett a nehezen hozott döntés. A képernyőn ott díszelgett a nyertes képkompozíció. Már csak annak a lezárt borítéknak feltörése volt hátra, amely a szerző nevét tartalmazta.

Az ünnepélyes aktusra az Egyek rendkívüli közgyűlésén került sor. Minden reflektor és számpár az Elnökre szegeződött, aki felnyitotta a borítékot, majd arcán az őszinte meglepettség és meghatottság látható jeleivel kimondta a pályadíjas művész nevét. A csoport tagjai egy emberként ovációban törtek ki Balla D. Károly nevének hallatán és a magas összegű pályadíj megduplázását követelték. Amit az Elnök megértő mosollyal jóvá is hagyott.

Az Orbán-puccs valódi célja

Alapos kutatómunkánknak köszönhetően sikerült fényt derítenünk az Orbán elleni puccs voltaképpeni céljára, és arra is, hogy kik álltak az akció mögött.

Szigorúan titkos értesüléseinkből kiderült, hogy voltaképp a pirézek szervezték a magyar miniszterelnök elleni összeesküvést, kihasználva nemzetközi kapcsolataikat és a karvalytőke éles karmait. A Rézfaszú bagoly fedőnéven indított akció, köszönhetően a Fidesz-vakondoknak, sikerrel járt. További részletek: Puccs Orbán Viktor ellen

Egy Göncz Árpád-fotó története

… és amikor még 70 sem volt…

1990. szeptembere. Helyszín: Ungvári Hungarológiai Központ. Göncz Árpád a Petőfi-szobor felavatására érkezett Ungvárra. Előző nap a Hungarológiai Központban találkozott „a magyar értelmiségiekkel”. Az esemény meglehetősen protokolláris volt, nagy részét az intézetet vezető professzor nyökögő expozéja tette ki, amelyben a Központ megalakulását és működését ecsetelte, ezután, ha jól emlékszem, a megyei magyar lap akkori megbízott főszerkesztője beszélt pártitkári múltjához méltó nívón és stílusban. Az eseményre jórészt megbízható volt elvtársakat hívtak meg, többségük, ha jól emlékszem, nem is volt magyar. Árpi bácsi picit feszélyezetten, de angyali türelemmel hallgatta végig a hivatalos blablákat.

Én nem kaptam meghívást az alkalomra, de mivel 2 háznyira lakunk a központtól, gondoltam, csak odakukkantok. Az ajtónállók ugyan feltartóztattak, de kezemben a nem sokkal azelőtt megjelent Vergődő szél c. reprezentatív irodalmi antológiával, amelyről elmondtam, hogy az Elnök úrnak szeretném ajándékozni, csak beengedtek. >>érdekel a folytatás

Egy deci baromság

Az alábbi levél a Magyar Királyi (!!) Kardforgató Rend kapitányától érkezett. Az illető magyar földből kíván magyar országalmát gyúrni, ehhez többek között külhoni magyaroktól guberálja össze decinként – !! – az anyaföldet. De fizetni nem akar érte… A cikk végén nem kevés derűt okozó fergeteges kardforgató videójuk linkjét is megadom.

Tisztelt Uram !

Ezennel szeretném felkérni, Ung vármegye földjéből 1 deciliter mennyiséget postai vagy egyéb úton címemre megküldeni szíveskedjék!

A postai díjat a föld adományozója fizeti, mert etikailag és morálisan nem egyeztethető, hogy fizessek a MAGYAR FÖLDÉRT , mely érzelmi indíttatásból kell érkezzen, hiszen NEM ELADÓ!!!

A csatolt űrlapot a hitelesítés okán kérem szépen kitölteni és elküldeni számomra, valamint a fényképet a föld vételezésének azonosítható helyszínéről. »tovább

Öntudatos Google

A Google identitása – Ha a Google keresőbe beütjük azt, hogy Google, a keresés első eredménye maga a Google kereső lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a Google pontosan tudja, hogy ő maga kicsoda, önmagával azonosnak tarja magát, azaz erős és határozott identitástudattal rendelkezik. Ugyanakkor – ezen túl – a Google alaposan ki is terjeszti internetes énjét, hiszen önnön elsősége után még 16 milliárd találatot jelez. Így bolygónk minden lakosára több mint két Google esik, ami árulkodó jele annak, ki is valójában a földi civilizáció ura.

Személyes vonatkozású érdekesség: ha a Google keresés kifejezést ütjük be a Google keresőbe, az első találati táblán egy-két saját oldalam is előfordul…

Google keresésGoogle keresés | Google keresésGoogle keresés – a Google a barátod