Schmittet dedikálom

Könyvpremierem része a köztársasági elnök nagy performanszának

Minden a saját művemnek számít, amit kézjegyemmel ellátok.
Ben Vautier

MEGHÍVÓ

 

Schmitt Pál könyvsikerét,

a Doktori értekezést

dedikálja Balla D. Károly

a Tudományok Házának Plágium-termében

2012. február 2-án 18 órai kezdettel

A könyvpremiert megnyitja és a műből részleteket ad elő
a doktori címétől ugyancsak megfosztott kárpátaljai kutató, Gabóda Béla

 

Bestseller by Pál Schmitt

 

Nézd meg ezeket is: Lemondott Schmitt PálOrbán Viktor LemondottEmber a Marson!Elhunyt Balla D. KárolyUkrajnát felvették az EU-ba!


 

A nagy webrátor

Virtuális megelőzöttség – Tudományos leírás

A virtuális megelőzöttség fogalmát Balla D. Károly, a nagy webrátor és immaginátor vezette be az internetes gyakorlatban. A kifejezést már korábban is indított olyan webakcióira alkalmazta 2011-től, amelyek során egy-egy még be nem következett esemény világhálós interpretációját készítette elő és alkotta meg. Ezen akciói során weboldalak és rájuk mutató linkek révén igyekezett olyan rendszereket létrehozni, amelyek egyfelől alkalmasak lettek arra, hogy a várható esemény iránt előzetesen érdeklődők internetes kereséseik során oldalaira rábukkanjanak, másfelől előkészítettségük azt valószínűsítette, hogy az esemény bekövetkezésekor várható tömeges keresések az aktuális tényközlő hírek mellett az adott oldalak lehívásait is ugrásszerűen megnövelik.

A fentebb vázolt, pusztán keresőmarketing-jellegű aspektus mellett BallaDé az akcióihoz minden esetben társadalmi-közéleti, esetleg tudományos vonatkozásokat is hozzárendelt, így általában valamely kívánatos, általa nem csupán valószínűnek gondolt, hanem el is várt esemény képezte a megelőzöttség tárgyát. Ilyennek tekinthetjük például az Ukrajnát felvették az EU-ba! utópiáját, amely a kárpátaljai magyaroknak is megelőlegezi az uniós állampolgárságot, de ide sorolhatjuk az Ember a Marson!-projektet is, amely egy sikeres űrexpedíció bekövetkezését vetíti elő.

Az ötletgazda egyik legsikeresebb akciójában a 2010-ben hatalomra jutott magyar miniszterelnök távozását előlegezte meg a Lemondott Orbán Viktor nevű oldal indításával 2011 novemberében. A kormányfő teljesítményével elégedetlenek részéről jelentkező várakozás, úgy tűnik, internetes keresésekben is megnyilvánult, s így a megfelelő link-környezettel előkészített oldalra 2012 első heteiben már napi 100-as nagyságrendben estek az egyéni találatok mindaddig, amíg Orbán Viktor strasbourgi és brüsszeli színművészi teljesítménye el nem oszlatta a vérmes reményeket. (A jelen szócikk szerzője itt a teátrumi jelzőt eredeti értelmében – ‘alakoskodás’ – használja.)

Megjegyzendő, hogy a webtechnikai forma és a társadalmi tartalom mellett a virtuális megelőzöttség kidolgozója és megvalósítója további vonatkozásokkal is felruházta akcióit. Súlyt fektetett például megmozdulásainak humoros beágyazottságára. Nyilvánvaló, hogy a Foci VB-t nyert a magyar válogatott című szájt nem nyitható meg anélkül, hogy előzőleg arcunk szmájlivá ne vigyorodjon, mint ahogy a Gyurcsány Ferenc nyerte a Zámbó Jimmy-hasonmás versenyt című 2010-es kampánybeszámolót sem kell annyira komolyan venni, mint egy heveny vakbélgyulladást. Bár itt sietve hozzátehetjük, hogy a volt miniszterelnöknek a fent említett versenyen történt indulása csak kicsivel mókásabb, mint beköltözése az avasi lakótelepre (lám, odáig nem is terjedt a webakciózó fantáziája, hogy a Milliárdost látnak vendégül a panelprolik honlapot létrehozza).

Az effajta viccelődés azonban voltaképp idegen a nagy webrátortól. A harsány kacagás lehetőségét megnyitó komikumnál közelebb áll cizellált lelkéhez az árnyaltabb és visszafogottabb élc és irónia. Ezt alkalmazta például a Schmitt Pál köztársasági elnök lemondását megelőlegező rövid blogbejegyzése alatt, megjegyezvén, hogy „A virtuális megelőzöttség – mint olyan – örömtánccal kísért rituális piréz akció.” Ezt az eredetmagyarázó szerzői megállapítást  semmiképpen nem hagyhattuk ki tudományos igényű leírásunkból, ám tömör meghatározásunkba mégsem vehettük bele:

Ajánlott rövid definíció

A virtuális megelőzöttség egy még be nem következett esemény világhálós előkészítése abból a célból, hogy az előzetes várakozás és főként a feltételezett bekövetkezés esetén az akcióban részt vevő weboldalak jelentős látogatottságra tegyenek szert. Az akció webtechnikai keretét minden alkalommal társadalmi-közéleti tartalom tölti meg és humoros felhang lengi körbe.

Kiegészítés

.
Bár a virtuális megelőzöttség terminus technikusát csak később alkotta meg, a fent leírt fogalmi körbe jól illeszkednek BDK önhalál-hírei. Ezekről ő maga így ír Öngonosz c. posztjában:

Sikerült a gonoszságig fokoznom öniróniámat: az utóbbi időben gyilkos gúnnyal teszem el magam láb alól. Válogatott halálnemeket keresek és a leírásokban a legkíméletlenebbül állítom pellengérre hiúságomat, beképzeltségemet, mérsékelt tehetségemet, falánkságomat, olvasatlanságomat. Eleinte kiváltottam néhányak fejcsóválását, de mostanra, azt hiszem, sikerült sokakkal megkedveltetnem a magam-kitalálta irodalmi önhalálhír műfaját.

Egy hosszabb esszéjében – Válogatott halálaim – ezt még a következőkkel egészíti ki:

Akciómnak köszönhetően a legnagyobb internetkereső – nem kis megelégedésemre – nevemre előkelő helyen hozza némelyik halálhíremet. Jóleső érzés tölt el, ha arra gondolok, hogy majdani tényleges kimúlásom hírét jó ideig mindenki csupán újabb poénnak fogja tekinteni.

Nem kétséges tehát, hogy a fiktív halálhírek szintén egy virtuális megelőzöttségi akció részei, és aligha lehet kétségünk afelől, a szerzői szándék lényegében az, hogy a minden bizonnyal bekövetkező eseményt firtató majdani internetes keresések elsőként erre az oldalra vezessék a hálás utókor olvasóját:

Elhunyt Balla D. Károly

 

Olvasd el ezt is:


Schmitt-cenzúra a hírmegosztó portálon

Hosszabb ideje nem vettem igénybe a Prropeller.hu szolgáltatásait, de most úgy gondoltam, megosztom blogom egy-két posztját. Elsőül a Schmitt Pál lemondott címűre esett választásom, szövegként beírtam, hogy „A fenti hír egy esemény virtuális megelőzöttsége, internetes webakció.” A hír, mint az alábbi első kép is bizonyítja, annak rendje és módja szerint megjelent a portál hírfolyamában. Ám amikor, talán 2 perc múlva odakattintottam, már a 404 – A keresett oldal nem található! hibaüzenet fogadott. A Propeller kicenzúrázta internetes akcióm hírét, de a Google tározója még őrzi az oldal másolatát. És ezzel még nincs vége a történetnek, sőt! A java ezután kezdődött! »tovább

Seo-függőségem

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.) »tovább

szézezer alkoholista Kárpátalján

Kárpátalja szenvedélybetegségekben illetékes főorvosa szerint az ukrajnai megyében 100 ezerre tehető az alkoholfüggők száma.

Vaszil Krucsanica, a Kárpátalja megyei szenvedélybeteg-gondozó főorvosa keddi ungvári sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a régióban hivatalosan 19,5 ezer alkoholfüggő beteget tartanak nyilván. Úgy vélte azonban, hogy ez a szám nem fedi a valóságot, azt szerinte legalább öttel kell megszorozni a realitáshoz közelebb álló kép kialakításához – adta hírül a zakarpattya.net.ua kárpátaljai hírportál.

A kárpátaljai főorvos azt is közölte, hogy az 1,3 milliós Kárpátalján 250 kábítószerfüggőt tartanak hivatalosan nyilván. Hozzátette: a hivatalos statisztikai adatokban csak azok a betegek szerepelnek, akik az állami egészségügy vagy a rendvédelmi szervek látókörébe kerültek.

Krucsanica kifejtette, hogy véleménye szerint az Ukrajnában hivatalosan nyilvántartott 900 ezer alkoholista mindössze a „jéghegy csúcsát” jelenti. Szerinte a statisztikai adatokat ebben az esetben is öttel kell beszorozni, hogy valós képet lehessen alkotni.

(MTI)

Tsúszó Sándor és a pirézek

Tsúszó Sándor a Piréz Közlönyt olvassa (Stockholm, 2003)A dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások.

Mindezt a Tsúszó-életművel való megismerkedésem után 22 évvel, pirézzé válásom ötödik esztendejében kellett megtudnom a Legyél helyettem én c. Tsúszó-breviárium első kötetéből, amelynek anyagát a jeles költő és  tsuszológus Hizsnyai Zoltán, a gyűjtemény összeállítója és gondozója, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatója volt szíves rendelkezésemre bocsátani (úgy is, mint társszerzőnek), jelezve, hogy felhasználási jogosultságaim mindaddig korlátozottak, amíg a könyv hivatalos napvilágra kerülését meg nem erősíti a NASA és a Nagy Hadronütköztető (mint illetékes szervek). Ugyanis az értékes, hiánypótló kötet jelenleg a hiány és a pótlás határmezsgyéjén leledzik, akár egy elektron két energiaszint között; voltaképp megjelent, de a megvásárolhatósága, úgy tűnik, kicsit tsúszik, ami, tekintve a könyv irodalomtörténeti szempontból helyenként sikamlós tartalmát, igazán nem meglepő.

tsuszo_breviárium-1

Nos, a Hizsnyai jegyezte Előszósz, mint köztudott tényt, említi a következőket:  „bárhol járt, bárhol élt Tsúszó, mindig szeretett pirézeivel vette körül magát, és választott nációjának »Rühellj valóssá, utálj világra, / testáld rám sötét félelmeidet…« kezdetű himnuszát is ő szerezte.”

E sorok olvastán heurékázva csaptam megvilágosodott homlokomra, hát persze, ugyan mi más is lehetett volna kedves költőm, oly sokszor idézett gondolkodóm, mi más, mint vérbéli piréz. Fel kellett volna ezt fedeznem már akkor, amikor 1990-ben ungvári tartózkodásának dokumentumait és hagyatékát felkutattam: rá kellett volna jönnöm, hogy a fiókja mélyén tartott pecsétnyomó rézgyűrűje nem véletlenül formáz π betűt (ez volt a rézpi), vagy legkésőbb akkor, amikor Utazások innen és túl című pompás könyvéről recenziót írtam. Miért is nem jöttem rá az alig rejtett utalásra, amikor a könyv hőse, az örökké úton lévő Dékár, ez a frenetikus és fonetikus  Descartes  egyik utolsó utazása előtt így intonálja A rézangylát, sej! című dalocskát:

Tsúszó Sándor: Utazások innen és túl

Messze földre sose indulj lábon, gyalog –
repítsenek vasárnapi rézangyalok.

Megjegyzem, hogy egyes kutatók a fenti sorokból nem Tsúszó piréz mivoltára következtettek, hanem arra, hogy mégis igaz lehet a legenda: a Mestert 1954-ben ufók rabolták el, s a dalocska ezt az eseményt igyekszik az angyalokkal történő önkéntes utazássá szépíteni. (A legendát Hizsnyai már korábban meggyőzően cáfolta.) Napvilágra kerültek olyan vélekedések is, hogy a dalocska egy olyan időutazás metaforája, amelynek során a médium az örökös vasárnap időzónájába csöppen, miközben maga energianyalábbá változik. Ezt az említett útiesszékönyvben szereplő másik versike is alátámaszthatja:

‘Giává

Elindultam enerváltan
s egykettőre ener’ váltam.

Ám az elemzők nyilvánvalóan tévednek, a két idézet semmi egyebet nem bizonyít, csupán azt, hogy Tsúszó bőséges energiát merített a piréz mitológiában való alámerüléséből.

Ezek  a körülmények a most megjelenő breviárium révén tovább tisztázódhatnak, s hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az utóbbi években kissé hátrább szorult Tsúszó-kultusz újra kultúránk determinánsává váljon, s a Mester örökre visszatérjen a piréz rajongók által számára emelt virtuális piedesztálra.

Balla D. Károly
.

Tsúszó Sándorról kevés hiteles ábrázolás maradt fenn. A fenti másolatra Kállay Labord bukkant rá egy madagaszkári könyvtárban a japán író, Sakyo Komatsu A bika feje c. könyvének a lapjai között. A képen nagy bizonyossággal Tsúszó Sándor és Cecil M. Jeopardy bengáli költő és filozófus látható. A felvétel, mint a hátoldalára rótt sorok bizonyítják, voltaképp egy kontaktmásolat arról az üvegnegatívról, amit a keleti pályaudvar kávéházának pincéjében talált meg egy Pinkhammer Rudolf nevű sváb műbútorasztalos és tájképfestő. A negatívval a borospince törött ablakának egyik rését tömte be valamelyik pincér, az egerek távol tartása végett. (A kép forrása.)

Életrajzi vázlat a kutatások kezdeti szakaszából:

Tsúszó Sándor (1907–1941?) 1907-ben születik Ederden. Apja Tsúszó Kázmér földműves, anyja született Dönczy Apollónia, elszegényedett kisnemesi család sarja. 1914-ben megkezdi elemi iskoláit szülőfalujában, 1918-ban Nyitrán folytatja tanulmányait. 1925-ben Csontkovász címmel megjelenik első verse a TSÚ-SZÓ (Tardosújfalusi Szó)-ban, saját kézírásos lapjának első számában. 1929-ben megismerkedik Füst Milánnal. Szakít első írói korszakának múzsájával, Eleöd Emesével, és Ungvárra költözik. 1930-ban házasságot köt Blau Borbálával, de még az évben elhagyja feleségét, és Pozsonyba költözik, ahol lapterjesztői állást vállal. 1937 elhallgatásának (?) s egyben első romániai utazásának időpontja. 1940-ben sízés közben jobb karján nyílt törést szenved. 1941. július 9-én a pozsonyi Mihálykapu utcában, a Madách Könyvkiadó volt székháza előtt  halálra gázolja egy sebesen haladó automobil. (forrás)

Megjelent: VilágMa, 2012. jan. 12.

Orbán lemondásának okai

+ 2 ok Orbán távozására

Tisztelettel hozzátenném a megjelent 50 okhoz a magam két szerény indokát:

Miniszterelnök Úr!

+1. Az Ön kormányzása alatt a korábbinál is jobban elmélyült a magyarság megosztottsága. Az Ön által vezetett politikai erő már ellenzékben is a magyarság és „a haza” egyetlen hiteles megjelenítőjének állította be magát, erre maximálisan ráerősítettek az Ön szavai, amikor 2002-es veresége után kijelentette, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Most, mikor a hatalom élére kerülvén Önnek módja nyílt arra, hogy az Ön és párthívei által képviselt és kisajátítani kívánt hazaképet – a kétharmados parlamenti többségét érvényesítve –  ráerőltesse a nemzet egészére, ezt az új alkotmány (alaptörvény) révén meg is tette: az ország legfőbb dokumentuma egypárti érdekeket szolgál, történelemszemlélete egyoldalú, antiszekularizációs szelleme tetten érhető, kirekesztő jellege nyilvánvaló. Vagyis: az Ön által képviselt kirekesztő szemléletmódot megerősítve az Ön kormányzásával alaptörvénybe sikerült iktatni a másként gondolkodóknak „a hazából” való kizárását. Ez megengedhetetlen és elfogadhatatlan, ezért Önnek távoznia kell az ország éléről.

+2. Az Ön kormányzása alatt a korábbinál is jobban elmélyült a határon túli magyarság megosztottsága. Ön és az Ön pártja kezdettől fogva válogatott a határon túli partnerek között, csak azokat fogadta el a külhonban élő magyarok legitim képviselőinek, akik az Önéhez hasonló vagy azzal azonos politikai nézeteket vallottak. Az Ön hatalomgyakorlásának az utóbbi közel két évében ez a kirekesztő magatartás súlyos mértéket öltött és a „hivatalos Magyarország” álláspontjává vált. Ön és kormánya gyakorlatilag negligálja a határon túli magyarság azon szervezeteit, amelyek nem az Ön nemzeti demagógiája alapján képzelik el a külhoni magyarság érvényesülésének, boldogulásának a lehetőségeit. Mindez hatalmas feszültségeket, széthúzást, demoralizációt eredményez a határon túli magyar közösségekben. Az Ön kirekesztő magatartása egyik fő akadálya ezen közösségek összefogásának, ezért Önnek le kell mondania.

—————-

Olvasd el ezeket is:
  • Orbán negyedik útja
  • Virtuális Magyar Köztársaságom
  • 100 ezren tüntetnek
  • Az Operaház fantomja

Orbán és az elsunnyogott fordulat

Próbálom kitalálni, hogyan fog viselkedni Orbán Viktor, amikor elviselhetetlenül szorosra feszül körülötte a hurok, amikor végképp elfogy körülötte a levegő. A legkívánatosabb persze az lenne, ha kormánya kulcsfiguráit is magával rántva lemondana (1). Erre jellembéli gyengéi miatt kevéssé gondolom képesnek. A másik lehetőség, hogy fordulatot hajt végre, felülbírálja elveit, megválik eddig konok ostobasággal ismételgetett vízióitól, nem csupán utat enged, hanem élére is áll a tényleges országmentésnek (2). Ehhez persze be kellene vallania, hogy utat tévesztett és ezzel válságba sodorta hazáját, s hogy mindaz, amire látszólag feltette az életét, téveszmének bizonyult. Ezt a fordulatot, ugyancsak jellemének alkalmatlansága miatt, aligha fogja végrehajtani.

Az első két megoldás kedvező folytatást hozhatna. E percben sajnos elképzelhetőnek látszik a legveszélyesebb harmadik lehetőség is: Orbán, eddigi rögeszméiből mit sem engedve, csődbe viszi az országot (3). Hajthatatlanságából és elszántságából arra lehet következtetni, hogy az ezzel kialakuló válsághelyzetre van valamiféle forgatókönyve, szinte úgy fest: a befuccsolásra játszik. Hogy ez miért lehet jó neki, azt nem tudom belátni. Bizonyára azt gondolja, hogy a padlófogás után majd ő lehet az, aki kivezeti országát a nagy bajból. Csodálkoznék, ha ez bejönne neki. Bár kétség kívül nem ez lenne az első meglepetés részéről, 2002-ben például megesküdtem volna, hogy soha többet nem lehet miniszterelnök.

A fentiek bekövetkezési lehetőségeit latolgatva azonban felmerült bennem  egy lehetségesnek gondolt negyedik út is. Ismerve a miniszterelnök jellemét és korábbi magatartási sémáit, továbbá azt, hogy észnek és ravaszságnak azért nincsen híján (más kérdés, hogy ez eszelősséggel párosul), simán el tudom képzelni, hogy sikerül úgy kifordulnia, kitangóznia egyre szorongatottabb helyzetéből, hogy eközben nemcsak hogy nem hagyja el parkettet, hanem első táncosnak is megmarad – épp csak egy ideig majd mások emelgetik látványosan a lábukat helyette. Ezt úgy képzelem, hogy három különböző szinten zajlik a nagy mutatvány. Első szint: éles fordulat történik a kormány magatartásában és legfelelősebb emberei – élükön talán éppen Fellegivel – mindent (valóban minden lehetségest) megtesznek, megváltoztatnak, megígérnek, végrehajtanak annak érdekében, hogy visszanyerjék a belső és főleg külső bizalmat – politikait és pénzügyit egyaránt. Eközben a második szinten a Fidesz és a kormány aranyszájú szóvivői és megmondóemberei agyonkommunikálják, szétbeszélik, csúsztatásaikkal és mellébeszéléseikkel elmaszatolják, elhazudják a dolog lényegét, a harmadik szinten pedig Orbán Viktor a nyilvánosság elől visszahúzódva vagy meg sem szólal, vagy teljesen általános frázisok ismételgetésére, variálására korlátozódik, konkrét kérdésekre szóvirágokkal és közmondásokkal válaszol, a számonkérésekre az ígéretes jövőkép felfestésével reagál. Azaz: ügyesen elzárkózik és/vagy kitér az alól a kényszer alól, hogy tévedését és a fordulat megtörténtét be kellene vallania. Lényegében: Orbán, a kormány és a Fidesz majd szépen elmaszatolja,  szétnyilatkozza az egészet, mindannyian úgy tesznek, mintha nem ők fingtak volna a nullás lisztbe, mintha a szakadék felé menetelést nem is ők vezényelték volna – a jó irányban való haladásról pedig azt fogják állítani, hogy már a bölcsőjükben is ezt és így akarták (4).

S ha mindez azzal párosul, hogy Magyarországot valóban sikerül kimenteni a válsághelyzetből és az emberek visszanyerik biztonságérzetüket – akkor ez a bravúros mutatvány még akár vastapsot is érdemelhet a cirkusz nagyérdemű publikumától. A nagy hatalmú világaréna is megnyugszik: fő az eredmény, kit érdekel, hogy ezek a csibészek odahaza mindezt hogyan adják el.

Hogy erre a 4. verzióra mekkora az esély, s létezhet-e egyáltalán ilyen végkifejlet avagy csupán írói fantáziám szülötte, azt nem tudom. A pillanatnyi helyzet súlyossága inkább tragédiába hajló megoldást sejtet. Ez pedig súlyos áldozatokkal járhat – ugyanakkor teret nyithat egy tényleges megújulás számára. A taktikázással elkerült drámai fordulat kevésbé lenne fájdalmas, ám csak a tünetet szüntetné meg: a helyzet megoldódna, de a krízist kiváltó, a miniszterelnök jellemében és a Fidesz mentalitásában mélyen gyökerező okok megmaradnának. Bármilyen engedménybe, kompromisszumba vagy akár fordulatba mennének is bele a jelenlegi hatalom letéteményesei, óriási hiba lenne azt képzelni, hogy miután megúszták a nagy bukást, aztán már okosabbak lesznek azok, akik képtelenek megtanulni, hogy a saját pecsenyéjüket sem süthetik meg, ha folyton rossz fát tesznek a tűzre.

 

Olvasd el ezeket is:

Egy várt esemény virtuális megelőzöttsége:

Szemben a hivatalos Magyarországgal

virtualis-haza-magasbanIgen: van, amikor szembe kell fordulni, szembe kell menni. Kisebb baj lenne, hogy Magyarországon teret nyert, teret foglalt a konzervatív, nacionalista jobboldal. Nagyobb baj, hogy ennek a térfoglalásnak a végrahajtói a másik (liberális, demokratikus) oldal teljes kiszorítását, felszámolását tűzték ki célul, s ennek érdekében maguk alá rendelték a döntéshozó, végrehajtó és ellenőrző hatalmi struktúrák valamennyi szintjét.

Egy demokratikus haza a magasban

…amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg.

Virtuális Magyar Köztársaságom

Abból a szomorú alkalomból, hogy a Magyar Köztársaság – úgy is, mint demokratikus jogállam – 2012. január elsejével, az egypárti, kirekesztő szellemű, a történelem kerekét visszafelé forgató alkotmány életbe lépésével megszűnt, megalakítottam a magam Virtuális Magyar Köztársaságát, amely blog formájában öltött testet. Kárpátaljai magyarként szellemi szempontból voltaképp eddig is valamiféle magasba emelt virtuális haza lakója voltam. Ukrajnát soha nem fenyegette az a veszély, hogy hazámnak érezzem, mindig is úgy tekintettem rá, mint valami kellemetlen éghajlatra, de a tényleges Magyarországot se vallhattam magaménak – egyfelől azon egyszerű okból, hogy soha nem laktam a területén, másfelől mint a különböző politikai kurzusok uralta állami formáció sem tudta szívembe lopni magát. Hosszú ideje állandósult az a véleményem, hogy a hivatalos Magyarország szerencsétlenül, felemásan, koncepciótlanul, önérdekűen foglalkozik a határon túli magyarok kérdéskörével. Így aztán, amióta a magyarságtudat meghatározó részévé vált identitásomnak, szellemi síkon egyfajta elvonatkoztatott nyelvi és kulturális hazában élek, amely fölötte áll mindenféle földrajzi, politikai, állampolgári meghatározottságnak. Ugyanakkor ez a magasba emelt haza eddig a tényleges Magyarországgal összefüggésben képződött meg tudatomban, és korábban nem éreztem szükségét annak, hogy mint „külön helyet” meghatározzam. Erre a lépésre csak most szántam el magamat, látva, hogy a választók felhatalmazásával és bizalmával messzemenően visszaélő politikai erő hogyan sajátítja ki a maga számára és hasznára mindazt, amit a magyarság közös ügyének gondolok. Teszi mindezt arrogáns elszántsággal, álszent hazugságokkal és cinikus arcátlansággal, ráadásul olyan módon, hogy nem csupán a szellemi élet és kultúra egészséges működését mérgezi meg, hanem gazdasági csődbe is sodorja az országot. Külön-külön e két kedvezőtlen körülmény még elviselhető: a szellemi szabadság segít átvészelni az anyagi gondokat, a jólét pedig elviselhetőbbé teheti a szabadságjogok egy részének a hiányát. Ám amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg.

Szemben a parlamenti jogalkotást kézi vezérlésű pártmechanizmussá degradáló politikai erővel, amely igyekszik ellehetetleníteni, elnémítani politikai ellenfeleit, amely saját érdekeinek a medrébe kényszeríti a törvényalkotást, az igazságszolgáltatást és választási rendszert. Amely mérhetetlen károkat okoz a magyarság egészének azzal, hogy pozitívból negatívba fordítja a magyarság megítélését a nagyvilágban. Az Orbán-féle politika nemcsak a forintot dönti be, hanem a nemzet presztízsét is.

Liberálisan gondolkodó határon túli magyarként számomra mindig is sérelmes volt, hogy a magyar politikai jobboldal kezdettől a nemzet és a magyarság fogalmának a kisajátítására törekedett. Most azonban tovább ment: úgy terjesztette ki hatalmát, hogy a fogalmi kisajátítás mellett a szellemi élettér teljes elfoglalására is kísérletet tehet. Ebben nem mutat semmilyen önmérsékletet, nem gyakorol nagyvonalúságot, sem a jó ízlés nem érdekli, sem a józan észérv. Nem érdekli, hogy a másként gondolkodók miként vélekednek erőfeszítéseiről. Egy elszabadult buldózer elszántságával nyomul, tarol le mindent, ami útjába kerül. Uralni kívánja nem csupán a kultúra meghatározó intézményeit és a sajtót, hanem a gondolkodó fejekben is helyet követel magának: már-már egy orwelli rémálom körvonalazódik. Kötelező óvoda, centrális felügyelet alá vont, uniformizált oktatási rendszer, visszanyesett elitképzés, egyoldalú történelemszemlélet, a Kossuth téren túl az egész ország „képzőművészeti” arculatának a visszaállítása az 1944-es állapotok szerint, újnáci kézre játszott színház, ellenzéki rádió elhallgattatása, erőteljes antiszekularizáció, kacérkodás a Szent Korona-tannal, összekacsintás az ordas eszméket valló szélsőjobbal… S aki bármit másként gondol: az nem jó magyar, vagy talán egyáltalán nem is az. Saját honfitársainak nagyszámú csoportjain kívül a Fidesz-KDNP kormánya gyakorlatilag kirekesztette a magyarságból azokat is, akik határon túli magyarként nem értenek egyet nemzetpolitikájukkal. Kizárólag a velük egy követ fújó, szekerüket toló magyarságszervezeteket tekintik partnereiknek, másokkal jószerével szóba sem állnak, törekvéseiket nem hogy nem támogatják, hanem akadályozzák. A magyar állampolgárság megadásának szimbolikus gesztusával elvonják a figyelmet a szomszédos országokban élő magyar közösségek tényleges problémáiról, így például arról, hogy a magyar jobboldal által is kiélesedett megosztottságuk miatt saját lakhelyükön a korábbinál is kevésbé alkalmasak a hatékony politikai érdekérvényesítésre, nem vagy csak kevéssé képesek az önrendelkezés adminisztratív, gazdasági és kulturális bázisának a megteremtésére – többek között azért sem, mert a menlevélként működő megszerzett magyar állampolgárság érzelmileg mintegy felmenti őket az itthoni problémák megoldásának kényszere alól. A helyben való boldogulás elősegítésében a hivatalos Magyarországnak soha nem volt hatékony nemzetstratégiája, a nagy szavak hangoztatása mellett mindig is erőteljesen folyt és folyik az agyelszívás, a helyben maradás elősegítése pedig lényegében az anyagi támogatásra korlátozódott, amely kezdettől erősebb vagy gyengébb pártideológia-exporttal párosult. Az utóbbi megosztotta a magyarságot, az előbbi pedig klientúra kiépítéséhez és önérdekűen működő, magyarországi közpénzekből eltartott magyarságszervezetek és intézmények létrejöttéhez vezetett. Mindez – Kárpátalja esetében legalábbis – végsőkig demoralizálta a határon túli magyar közösségeket, amelyek, látva az anyaországi rossz példát, a maguk kisebb színterén megalázóan kisszerű testvérharcokba bocsátkoztak, maguk is átvéve azt az eltanult érvelési (?) rendszert, miszerint aki ellenünk van, az nem is magyar, csupán „magyarul beszélő”. Kárpátalján különösen gyakran használja ezt a kirekesztő retorikát a Fidesz-barátságáról közismert érdekvédelmi szervezet, amely elvbarátaik kétharmados győzelme óta most különösen nyeregben érezheti magát. Adják is a lovat alájuk odaátról.

A mi kis lokális bajainknál persze sokkal veszélyesebb a ránk is visszaható globális folyamat, amelynek során az Orbán-rezsim szembefordult az európai demokratikus normákkal, felszámolta a jogállamiságot, korlátozza a sajtószabadságot, kirekeszteni és szeparálni igyekszik minden másként gondolkodót. Az ország hivatalos nevének megváltoztatásával a köztársasági eszmével is szakított, autokrata államot épít, a kritikát rosszul tűrő, a humort nem ismerő, diktatórikus viszonyokat teremt.

Szükségét éreztem, hogy mindezzel a leghatározottabban szembeforduljak. Újságcikkek és írójegyzetek mellett most egy szimbolikusnak szánt protestáló gesztust is tettem: külön szellemi birtokot foglaltam magamnak egy olyan helyen, amely egyelőre nem áll a kormányerők ellenőrzése alatt. Így alakult meg az interneten Virtuális Magyar Köztársaságom – részeként annak az UngParty Virtuálénak, amelynek webegységeit több mint tíz éve építgetem.

Megjelent: VilágMa, 2012., dec. 5.


A nevezett webhely a virtuális haza kulcsszóval indított Google-keresés első találata. | Egy honlap létrehozásával Virtuális Magyar Köztársaságot teremtve a hivatalos Magyarországgal szemben határozom meg a helyemet – magyarként, pirézként. Demokratikus haza a magasban: szemben az Orbán-rezsimmel.  Közélet, köztér, politika, közéleti jegyzet, magyarság Kárpátalján

Olvasd el ezt is – 2016: Feljelentem a magyar kormányt