A Heti Válasz a Beszélőből plagizál

Idézőjel nélkül

A következőket olvasom a Heti Válasz friss cikkében:

Az új magyar képviselő meglepő aktivitást mutatott a kisebbségi ügyek iránt, láthatóan ambicionálta, hogy szociáldemokrata jelöltsége és vállalkozói, illetve hivatalnoki múltja ellenére igazi „magyar vezető” legyen. És a várt eredmény nem is maradt el: 2002 végén az UMDSZ elnökének választották.

Ezzel én maximálisan egyetértek, mivel szinte szó szerint egyezik az én 2006-os keltezésű Magyarul beszélő magyarok c. írásom megfogalmazásával. Nálam így:

tovább »

Ungváryt befogadják a pirézek

Ungváryt befogadják a pirézek

»…a kurva anyját mindenkinek, aki nem ismeri el, hogy mi akkor is magyarok vagyunk, ha ezzel a kormánnyal, az által képviselt kirekesztés gyalázatával szembeszegülünk.«

Miután felszólalásában is hasonlóan fogalmazott, most megjelent cikkét a fentiekkel zárta Ungváry Rudolf író. Igazából azonban nem ez a fontos, hanem amit fölötte mond, kiragadva a legjellemzőbb – mondhatni: szimbolikus – momentumait annak a politikának, amely megkérdőjelezi mindazok magyarságát, akik nem a Fidesszel fújnak egy követ. Ungváry kirohanása teljesen jogos mind felszólalásában, mind cikkében. Kicsi hibája azonban mindkettőnek van, előbbinek, hogy egy Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett rendezvényen mondta el, utóbbiban, hogy a mai magyar politikai (!) baloldalt harcosan védelmező orgánumban jelent meg. Mindkettőnek nagyobb lenne a súlya, ha Ungváry független civil gondolkodóként független fórumokon adott volna hangot véleményének. (Igaz, akkor sokkal kevesebbekhez jutott volna el.) Ugyanis Ungváry hiteles figura, ellene érvül nem lehet felhozni a „de bezzeg te, de bezzeg ti” kezdetű érveléseket, míg – sajnos – bármi igazat mondjon is Gyurcsány (vagy az elmúlt évek hatalomgyakorlásában részt vett más baloldali politikus): szavait saját politikai szereplése hitelteleníti.

Ungváry tehát teljes joggal kel a maga magyarsága védelmére felszólalásában, illetve joggal használ cikkében már többes számot, mégis azt hiszem, olyan világ következik, amikor el fogják vitatni mindazok magyarságát, akik nem állnak teljes mellszélességgel a nemzeti konzervatív kurzus és a Fidesz-féle arrogáns hatalomgyakorlás mellé. A kirekesztés ellen pedig görcsös bennmaradási kényszerrel nehéz küzdeni. Ilyenkor talán jobb azt mondani: ha ti vagytok a magyarok, akkor én inkább nem vagyok az.

A pirézek legalábbás bármikor örömmel befogadják Ungváry Rudolfot.

Piréz blog

Megvásárolt magyar szavazatok Kárpátalján?

Mint olvasom, a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások első kárpátaljai eredményei ismeretében mind a KMKSZ, mind a vele szemben álló UMDSZ első embere a magyar pártok siralmas szereplésének okát abban látta, hogy a magyar választópolgárok szavazatait potom pénzért megvásárolták az ukrán pártok.

Ahogy a tudósítás fogalmaz, Kovács Miklós szerint „a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért »egész egyszerűen megvásárolták«”, Gajdos István a magyarság megosztottságát is említve ezzel egybehangzóan azt állítja, hogy „»a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat«, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra.”

Ha ez igaz, akkor, azt hiszem, ma már senki nem vetheti a szememre azt a sok évvel ezelőtti állításomat, miszerint a kárpátaljai magyarság elvesztette tartását, demoralizálódott (s amely véleményemet határon kívül és belül annak idején mindenki sértve elutasította).

A dolog lényegét azonban a két politikus egyformán elhallgatja, tudni illik az, hogy a kárpátaljai magyarság politikai magatartásáért mindenekelőtt éppen őket és pártjaikat terheli a felelősség, ők politizálnak úgy, hogy a magyarok szemében működésük nem hogy két kiló húst, hanem egy kalap szart sem ér.

Kicsit bővebben itt: >> Egy kalap szart sem