Az első Esterházy-szöveg

[…] konkrétan hajazott egy ódon
tengerParti, Nagy Lajos korabeli házra, minek szorgos takarító cselédei
legkésőbb a mohácsi vész előtt felhagytak ez irányú serénykedésükkel;
és a szinesztetikus hatás gyökerében gyilkolta meg (csírájában
folytatom) a szemembe kiülni szándékozó – nagyapámtól, gróf grószfater,
örökölt – jeges, arisztokratikus pillantásomat, mely időnként eluralja
tekintetemet, bár bántó szándék nélkül, hiszen integráltam – ∫f(x)dx –
magamba a dolgozó nép sajátos szubkultúráját, mert álmomban integrálok
egy picit, de te egy primitív függvény vagy! – kívánkozott ki belőlem –
még szerencse, hogy időben helyesbnek adva helyt, mert […] » » a teljes szöveg P.W.H. blogjában

[Előzmény: Tompaszöglet – Egy új Esterházy!)]

Az első Esterházy-hasonmás

Felhívásomra reagálva a belsőépítészeti tervezés
területén működő Keisz Gellért barátom környékükön megtalálta és
lencsevégre kapta az első Esterházy Péter-hasonmást, aki  – mint egy
hiteles fotó tanusítja – már érettségiző korában megelőlegezte a
majdani egybeesést, most pedig nemcsak arcvonásaiban, hajviseletében,
életkorában közelít az írófejedelemhez, hanem még a neve is emlékeztet
rá. A reménybeli hivatalos kiadói hasonmás lázasan készül a
dedikálásokra, már gyakorolja az aláírást, és elmondása szerint jó
pénzért számos további híresség dublőrözését is vállalja. További
részletek Keisz Gellért blogjában, itt:

Tompaszöglet

Tompaszöglet – szenzációs új Esterházy-könyv!

Szenzáció! Vagy talán botrány? Mindenki erről beszél! Esterházy Péter: TompaszögletSzükségállapotot hirdettek a könyvtárak. A
Nyelvtudományi Intézet válságstábot hozott létre. A kiadó lázasan
keresi az író hasonmásait, hogy  a Könyvhéten teljesíthessék a
dedikálás iránti növekvő igényeket. Buzgó kritikusok lázas fejüket
fogják, a minisztérium meg rendkívüli olvasási  szabadságra küldte
dolgozóit. Teljes készültségben a magyar labdarúgó válogatott… Mi
jöhet még??

Büdöskönyv

Könyörgök, valaki találja már fel a büdös e-book-olvasót,
hogy "a könyv illata" mint érvelési argumentum végre eltűnjön azok
szótárából, akik a digitális forradalom ellen ágálnak. Most aktuálisan
a Literán olvashatni
egy eléggé ostoba cikket arról, hogy a nyomtatott könyv olvasása miért
jobb dolog, mint a digitálisé – és itt jönnek mindenféle nevetséges
érvek, a szag mellett még az is, hogy szeretjük látni a könyvön az
előző olvasó hagyta nyomokat, foltokat, szamárfüleket. (Na most
komolyan: ki szeret olvasni zsírpacnis, kávéfoltos könyvet?) Arról nem
is beszélve, hogy az írás összemossa az online-olvasást az
e-book-olvasással, okfejtései pedig nemcsak   >> T o v á b b

Pusztul a nevickei vár

Nehéz eldönteni, mennyi a szenzációkeltés és mennyi a tényszerűség abban a cikkben, amelynek főbb tartalma az MTI jóvoltából több magyar portálon is megjelent.
Ám annyi bizonyosra vehető, hogy – mint Ukrajnában ez törvényszerű – a
nevickei vár állagának a megőrzésére sem jut elegendő pénz. Holott a
vár nemcsak történelmi érték, hanem turista-látványosság is. No meg a
mi családunknak is afféle zarándokhelye volt évtizedekig. Csönge
legutóbb tavalyelőtt tavasszal készített itt szép fotókat,
én pedig egy azóta többször, több helyen megjelent és idézett
esszé-féleségemben emlékeztem meg rendszeres nevickei kirándulásainkról.

Pusztulás fenyegeti Nevicke várát

Gazdátlanság miatt az enyészeté lehet az Ungvár melletti nevickei vár, amely gyorsan romló állaga miatt sürgős restaurálásra szorul.
A XIII. században épült, Európában is ritkaságszámba menő műemlék felújítását készségesen támogatnák különböző nemzetközi alapítványok. A viszonylagos épségben fennmaradt vár azonban jogilag nem létezik, mivel még a szovjet időszakban hivatalosan romnak nyilvánították, így nem szerepel sem Ungvár, sem a járás, sem pedig Kárpátalja megye leltárában. A gazdátlanság folytán nincs, akivel a restauráció támogatására hajlandó szervezetek szerződhetnének –

írta az ua-reporter.com címen elérhető ungvári hírportál.

A beszámoló szerint a középkori műemlék fenntartásához az állam semmivel nem járult hozzá, a vár eddig csak a fanatikus kutatók, önkéntesek és romantikus hajlamú turisták fáradozásainak köszönhetően nem omlott össze.

Olekszandr Dzembasz régész, a Nevickei Vár Társadalmi Egyesület elnöke elmondta, hogy a felújításához ajánlottak támogatást, de tulajdonos hiányában ezzel nem élhettek.

A megye illetékes hivatalnokai ugyanakkor azt állítják, hogy a nevickei vár hivatalosan is nemzeti építészeti emlék, amely állami védelem alatt áll. Ezt megerősítette

Szopkó Tamás, a Kárpátalja megyei művelődési főosztály vezető szakembere is, aki szerint Ukrajnában létezik a nemzeti kulturális örökség körébe tartozó létesítmények védelmének állami programja, de a megvalósítására a megye az utóbbi években egyetlen vasat sem kapott a központi költségvetésből.

A nevickei várnak autentikus az architektúrája, mert az eltelt századok során egyszer sem építették át. A helyi történészek az erődítés falain belül szeretnék visszaállítani a középkori miliőt, de ehhez legkevesebb másfél millió hrivnyára (kb. 45 millió Ft) lenne szükség. A vár lelkes rajongói saját erejükből igyekeznek megóvni a falakat a teljes leomlástól.


A várról a Wikipédiában

Képek: Nevicke, 2007 tavasza

I hope you like it

Az
új évben megnőtt a látogatott- ságom. Érvényes ez a blogomra is, de
méginkább arra, hogy házunkban is nagyobb lett a forgalom, majd minden
napra esett egy-két látogató. Volt háziorvosunk kezdte a sort, öt éve
még havonta tiszteletét tette nálunk, leginkább abból a célból, hogy az
erdélyi magyarok, a legújabb Hrabal-könyv és a háború előtti Ungvár
tárgykörében értekezzen velünk, netán megírassa velem Debrecenbe a
soros ösztöndíjkérelmét számos melléklettel együtt.  Mellékesen
megmérte az öregeink vérnyomását (amelyet ők maguk naponta legalább
tucatnyi alkalommal amúgy is megmértek), tőlem megkérdezte, hogy
szedem-e az általa 25 évvel ezelőtt felírt gyógyszereket. Aztán, mint a
kárpátaljai orvosok közül oly sokan, áttelepült Magyarországra, három
év szünet után most jött el újra hozzánk, leginkább a kárpátaljai
festőiskola nagyjai iránt érdeklődött, de kíváncsi volt arra is, hogy
44-ben mit csináltak Ungváron a nyilasok.

Amikor rám tör a valóság

Hiába
fegyverkeztem fel eléggé alaposan ellene irodalommal, zenével,
játékkal, családi békével – mostanában  mégis rám tör, kopogtatás
nélkül, a valóság. A híreket és külső történéseket persze eddig sem
zártam ki mikrovilágomból, de, évtizedek alatt kimunkált védekezési
mechanizmusom- nak hála, nem igazán hagytam, hogy a külvilág
kellemetlenségei kisajátítsanak. Tudomást vettem a rosszról, a
kedvezőtlenről, ha úgy alakult, írtam is róla, ellene, igyekeztem
bemutatni és elemezni  – ám hogy hosszú távon eluralkodjon rajtam az
aggodalom és a pesszimizmus, azt általában sikerült kivédenem.
Pontosabban: eszemmel mindig is elég jól láttam a dolgok árnyoldalát, a
romlást, a pusztuláshoz vezető tendenciákat, ám érzelmileg mindig
inkább a nagyszerűhöz,  a nemeshez, a felívelőhöz, a pozitív élményt
adóhoz kötődtem. A mostani időszak azonban a szokásosnál jobban riogat.