Leült a kőre. Haikuk, Új Lenyomat

Frissítés: az Új Lenyomat időközben megszűnt, így a posztból kivettem a linkeket.
Új irodalmi-művészeti portál indult a napokban Új Lenyomat címen. Szerkesztői nem csupán szerzőnek hívtak meg, hanem  külön rovatot is kaptam: internetes irodalmi interakciókat fogok szervezni a lap keretében, az első rövidesen indul. A portál egyébként két főbb részből áll, a folyóiratból, vagyis a szerkesztett lapszámokból (ezekből az első jelent meg, itt kaptak helyet alább olvasható haikuim) és a Műhelyből, amely lehetőséget biztosít az írói-művészi ambíciókkal rendelkezők számára, hogy önállóan, szerkesztői kontroll nélkül feltöltsék műveiket. Az Új Lenyomat bemutatására még visszatérek, most ott közölt haikuimat ajánlom figyelmetekbe:
Balla D. Károly:

(haikuk)

Leült a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.

*

Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.

*

Alakoskodni
alaktani ismeret
nélkül is lehet.

*

Mikor az idő
megpihen, madarait
hullatja az ég.

Kommentezés korlátozása

Tükörposzt a bdk.blog.hu-ról. Az „itt” és „ott”, „itteni” és „ottani” eszerint értelmezendő. Az eredeti ITT OLVASHATÓ.
Egyáltalán nem örülök azoknak a változtatásoknak, amelyeket az utóbbi időben hajtottak végre a blog.hu gazdái. Előbb reklámokat akartak ránk kínálni, szerencsére lehetett választani az ellenkező opciót is, de ennek az az ára, hogy a blogger egy-egy posztjával nem kerülhet ki az Index.hu címlapjára. Ezt bánja a fene, gondolkozás nélkül a reklám- és
címlap-mentes lehetőséget választottam. (Index-címlapra kikerülve ugyan ezrével jönnek a látogatók, de az összes mocsok is betódul.) Ennél súlyosabban érint, hogy újabban csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók kommentezhetik a blog.hu-s blogokat, így az enyémet is. Ez ugyan jelent némi védettséget (moderálási szempontból), de szinte kizárja, hogy az egyszerű mezei olvasó kommentelhessen: ahhoz csak az elszántabbak veszik a fáradságot, hogy
emiatt regisztráljanak, belépjenek. Bár vannak olvasóim-kommentelőim között blog.hu-s felhasználók, és arra is van/lesz példa, hogy valaki regisztrál „a kedvemért”, de a spontán hozzászólók egészen biztosan elmaradnak. Fontolgatom is, hogy átteszem főbb székhelyemet a
NolbBlogra. Az ottani legutóbbi megújítás óta szerintem jól működik a endszer és az én ottani blogom is jól funkcionál. Legalább négy dolog azonban ellene szól. 1: olvasóim többsége „ide van szokva”, időbe telik, amíg a másik helyre átszoknak; 2: itt épült fel az egyre teljesebb bloggeri  (és részben írói) archívumom, ennek látogatottsága jelentős, és nem célszerű az rchívumot és az aktuális blogot más-más helyen üzemeltetni; 3: a NolBlog megújulása, a szerverváltás, a linkek megváltozása miatt a Google eléggé súlyosan megbüntette a portált: nem vagy alig indexeli a NolBlogokat (sőt, a címlapot sem), ottani blogom elvesztette 5-öt PageRankját, így a a Nolblogolás a Google szempontjából jelenleg teljesen értéktelen (míg itt, a blog.hu-s blogomon, ha közzéteszek egy
posztot, néhány órán belül megjelenik a Google keresőlistáin); 4: a NolBlogon kialakult egy erős közösség, amelynek kemény magját egy intenzíven (ám számomra gyakran érdektelenül) blogoló hölgykoszorú alkotja, akik agyonkommentelik (és agyonajnározzák) egymást. Nekem már sikerült is ujjat húznom velük (egyikük alpári kommentje miatt), és bár el tudom érni, hogy ők lehetőleg ne kommenteljék a blogomat, idővel ott is kialakíthatnék egy a közösségtől teljességel elkülönülő blogot (mint itt, a blog.hu-n, ahol szintén van valami közösség, de sem én róluk, sem ők rólam nem igazán vesznek/veszek tudomást), az ottani szellem kicsit mégis visszatart. Egyelőre tehát talán maradnék itt, és megpróbálok áthidaló megoldást találni. Most például így: bejelentkezés nélkül ezt a posztot ITT LEHET KOMMENTÁLNI.

Belsőépítészeti tervezés

 frissétés: sajnos az adott címen már nem érhető el a site, a linkeket átírtam – télikert berendezése sms-sel

Megújult, nagyon szép lett és új helyen is elérhetővé vált Keisz Gellért barátunk weboldala. Itt is írok róla: Belsőépítészeti tervezés.  És ez alatt a link alatt található maga az új honlap: Belsőépítészeti tervezés. Szakmai blogot is indított, ezen most aktuálisan egy vele készült hosszabb interjú olvasható. Ugrás a blogra: belsőépítészeti tervezés. Mindezek az újítások azzal kapcsolatosak, hogy Geli kiterjesztette profilját: míg eddig főleg patikatervezéssel foglalkozott, most már általánosabb értelemben teljesít iparművészeti, belsőépítészeti megrendeléseket. Igen szépek a munkái, igényesek, ízlésesek és funkciójuknak a legjobban megfelelőek. Néhány munkája itt látható:

További képek és minden részlet a honlapon: belsőépítészeti tervezés

Harmadvalaki – készül!

Gőzerővel
folynak kötetem megjelenés előtti munkálatai. Csöngével véglegesítettük a borítótervet (a kiadó persze még beleszólhat, de előzetesen
már jóváhagyást nyert) – itt balra csak az elülső borító látható, a
terv azonban a hátsóra és a fülekre is kiterjed (alább egészében ,
kicsiben). A tervet Csönge egyik saját fotója felhasználásával
készítette; nekem nagyon tetszik, hangulatos és a címadó vershez
tökéletesen illik.  Megkaptam a korrektúrát is; hiba alig volt benne
(Éva pár betűcserét persze kiszúrt), de a tördelést illetően azért
kértem pár változtatást (például hosszú verssoraimat rossz helyen
törték meg). Öt színes képversem is belekerült a válogatásba, ezek
választják el egymástól a ciklusokat, kíváncsi vagyok, hogy festenek
majd kinyomtatva. A kötet egésze, úgy érzem, elég erős: 10 év
termésének legjava. Utoljára 1999-ben jelent meg verseskönyvem (Halott madárral) – ebből a folytonosság kedvéért kettőt átemeltem az újba, a többi mind azóta keletkezett. Hetvenvalahány vers…

Ruszin állam Kárpátalján?

Anélkül,
hogy belemerülnénk a vitás kérdésekbe és taglalni kezdenénk, pontosan
kik is azok a ruszinok (ruténok), mi az eredetük, önálló népnek
tekinthetők-e avagy csupán az ukránság egyik etnikumáról beszélhetünk,
inkább nézzünk néhány tényt.  Ezek közül az első az, hogy Ukrajnában –
ellentétben Szlovákiával, Szerbiával vagy Kanadával – hivatalosan a
ruszinságot nem tekintik létező nemzetiségnek, nyelvükről azt állítják,
csupán az ukrán nyelvjárási változata. A szovjet rendszer idején
egyházukat is betiltották, a pravoszláv hitre áttérni nem hajlandó
papjaikat elhurcolták.

Csönge a nagyvilágban

Még nem számoltam be arról, hogy Csönge nemcsak nyáron látott világot,
hanem egy hónapja is eljutott Európa pereméig. Az őszi egyetemi
szünetben autóstoppal (!) vágott neki barátjával a világnak, négy
barátnőjét látogatta meg Mannheimban, Utrechtben, Amszterdamban és
Gentben (utóbbi belgiumi flamand város). Azóta most jött először haza,
hozott mindenkinek ajándékot és sok-sok fényképet (amelyek egy része
sajnos tönkrement). Alább következik egy kisebb válogatás a nekem
tetszőkből.