Munkács várát szavazzuk be Ukrajna csodái közé

A MUNKÁCSI VÁRAT MOST
BESZAVAZHATJUK

UKRAJNA 7 CSODÁJA KÖZÉ!

 

Az ország 7 csodája cím egyikére pályázó huszonegy objektum közé a versenyt meghirdető Ukrajna 7 Csodája Össznemzeti Tanács Munkács várát is besorolta – Az akció kezdeményezője Mikola Tomenko országgyűlési képviselő, aki az Ismerd meg országodat! program keretében indítványozta Ukrajna 7 csodájának össznépi megválasztását.

A cím elnyerésére esélyes történelmi és kulturális emlékhelyek közül egy előkészítő tanács választotta ki azt a 21-et, amelyre többek között az interneten is szavazni lehet.

Az esélyesek közé – melyek sorában olyan nevezetességek is szerepelnek, mint a kijevi Lavra barlangkolostor, a Szent Szófia Székesegyház vagy a tavrijai Herszonesz – a magyar történelem olyan jeles emlékhelye is bekerült, mint Zrínyi Ilona sasfészke, a Munkácsi vár.
A versenyben eddig csaknem 50 ezren adták le szavazataikat. Több mint 18 ezer szavazattal jelenleg a Kamjanec Nemzeti Park vezet.

A Munkácsi vár jelenleg a 16. helyen áll, több mint 4 900 vokssal.

Szavazni a

http://7chudes.in.ua/selection5_7.htm

honlapon lehet. A Munkácsi vár a Замок „Паланок” néven szerepel. A vár ikonja alatti négyzetre történt kattintás után klikkeljünk a keretes „Проголосувати” feliratra.

A voksolás augusztus 20-ig tart!

Egy címről ugyanazon a napon csak egyetlen szavazatot fogad el az automata.
_________

A felhívást megfogalmazta és közreadja:

Palkó István


Kedves Barátaim, Olvasóim! Indítsunk mozgalmat! Küldjétek el a fenti felhívást – vagy a linkjét –

– minél több helyre, kérjétek meg családtagjaitokat, barátaitokat, kollégáitokat, ismerőseiteket, hogy szavazzanak. Hívjátok fel a lehetőségre a figyelmet blogotokban, a legkülönbözőbb fórumokban, minden olyan helyen, ahonnan szavazók mozgósíthatók. Munkács vára mögött alighanem jelentős potenciális szavazótábor áll, tudassuk mindenkivel, mit tehet azért, hogy Ukrajna 7 csodája közé kerüljön. Előre is köszönöm fáradozásotokat.

bdk



Mit ábrázol?

Hasonlóan az előző feladványhoz,itt is roppant egyszerű a kérdés: mit ábrázol a kép. Persze annálkonkrétabb választ várok, mint hogy „egy férfi áll egy csillogó felületfölött”.

A megoldásokat, tippeket hozzászólásként adjátok meg. A szellemes ötleteket akkor is értékelem, ha nem fedik a valóságot.

Afeladvány esetleg nehéznek látszik, de bízom a leleményességetekben. Ha elakadtok, a frissítésben számíthattok rávezető segítségeimre.
A megoldásokat IDE VÁROM:

Szólj hozzá!

A MAGYAR – FINN TÁRSASÁG TÖRTÉNETE

A MAGYAR – FINN TÁRSASÁG TÖRTÉNETE

Előzmények:

Az 1800-as évek közepe az európai népek magára-találásának időszaka volt. Egyre többen és egyre hangosabban kezdtek el foglalkozni, főleg egyetemisták és a haladó értelmiségiek, országuk, nemzetük történetével, nyelvével és nem utolsó sorban népük eredetével.

A lelkes és nagy műveltségű finn közönség 1883-ban Helsingforsban alapította meg a Finn-ugor Társaságot azzal a céllal, hogy központot teremtsen az ugor népek nyelvészetére és etnográfiájára irányuló kutatásoknak. 1886-ban önálló folyóiratot adtak ki, melyben jelentős, a finn-ugor nyelvekre vonatkozó közlések jelentek meg. Tartalma csak kis részben volt finn nyelvű, nagyobbrészt német és francia, hogy Nyugat-Európában is megértsék az érdeklődők.

Magyarországon 1910-ben alakult meg a Turáni Társaság. A főleg tudományos társaság, a magyarral rokon turáni népek történelmével, irodalmával, tudományával, közgazdaságával stb. foglalkozott. 1913-ban indult meg a Turán című folyóiratuk Paikert Alajos, utána Vikár Béla, később gr. Teleki Pál, majd Bán Aladár szerkesztésében. Több szakosztállyal és bizottsággal működött. Számos expedíciót küldtek Kis-, Közép- és Kelet Ázsiába. Védnöke József Ferenc kir. herceg, első elnöke gr. Széchenyi Béla, azután gr. Teleki Pál, majd Pekár Gyula volt.

Elindítója és szervezője Paikert Alajos.

Az „első” Magyar – Finn Társaság 1937. szeptember 25-én alakult. Ez az időpont nem azt jelentette, hogy korábban nem volt finnbarát társasági élet. Az I. világháború előtt a-lapított és már említett Turáni Társaságon belül egy időben létezett például Finn – Észt In-tézet is. A Turán című folyóiratban rendszeresen jelentek meg finn ( észt és más finnugor ) vonatkozású írások és nagy számban hírek1.

A Magyar – Finn Társaság alapítása szerves folyománya volt a magyar – finn államközi kulturális egyezmény előkészítésének ( 1937. októbere ), illetve törvénybe iktatásának ( 1938 ). 1938-ban egymás után alakultak meg a Társaság szakosztályai ( például orvostudományi, gyógyszerész, művészeti, női ). A Társaságnak nagy szerepe volt a téli háború idején meg-nyilvánuló finn – szimpátia összehangolásában.

Az 1937-es Magyar – Finn Társaság kiadói tevékenységet is folytatott. A háborús időkben a könyvek zöme természetesen a harci helyzettel foglalkozott, és a könyvekből befolyt összegeket a Finn Vöröskereszt kapta meg.

A magyar – finn kapcsolatok története több évszázados múltra tekint vissza. Kevés másik két olyan nép van Európában mint a magyarok és a finnek, akiket ekkora földrajzi távolság ellenére, ilyen hosszú időn át ennyire szerteágazó, sokszínű kapcsolatok fűznek össze, olyan kapcsolatok, amelyek mind békében, mind háborúban kiállták az idők próbáját.

Az egymás iránti érdeklődést leginkább a finn és a magyar nyelvnek a történeti összehasonlító nyelvtudomány módszereivel bizonyított rokonsága, vagyis a nyelvrokonság keltette fel, tehát kapcsolataink tudományos alapokra épültek, de ” a tudomány apostolainak ” együttműködéséből hamarosan széleskörű „köznépi” érdeklődés bontakozott ki, amely a két világháború között egyaránt élvezte az állam és a társadalom hathatós támogatását.

A II. világháború után a finn kapcsolatok ápolása a politikai megbízhatatlanság jelének minősült. Gyakorta családi hagyományként élt tovább a finn barátság.

Kapcsolataink lassan újjáéledtek, a tudományok most is kezdeményezőként léptek fel. 1956 nyarán testvérvárosi kapcsolat létesült Pécs és Lahti között. 1957-ben Székesfehérvár és Kemi, 1963-ban Miskolc és Tampere követhette a példát, ma a testvérváros – párok száma 50. 1959-ben aláírták az államközi egyezményt. Jelentős fordulatot hozott az úgynevezett népi diplomácia, vagyis a barátsági hetek intézménye. Első ízben 1970-ben 300 – 300 magyar, illetve finn vendégeskedhetett egy hétig a másik országában családias-nak mondható körülmények közepette.

Bár számos városban a Hazafias Népfront árnyékában működött magyar – finn baráti kör, Budapesten még sokáig nem volt kívánatosa társadalmi kapcsolatok intézményesített

ápolása. Végül 1984 októberében a Kalevala magyarországi nagy múltjára tekintettel és rá hivatkozva megalakulhatott a budapesti finnbarátok köre, a Kalevala Baráti Kör.

A baráti körök száma ma Magyarországon kb. 50. Működésük nagyrészt a körülmények függvénye: ha vannak vezető egyéniségek, ha van társadalmi igény és összefogás

( és nem ritkán együttműködés az önkormányzattal ), akkor a kapcsolatok élénkek, gyakorlatiasak, akkor mindenki nyertes. Ma már a finnbarátok nem-csak csodálják – okkal – Finn-országot, hanem igyekeznek a finnektől eltanulni és továbbadni minden jót, hasznosat. Van mit.

” A magyarországi magyar – finn baráti körök a magyar – finn baráti kapcsolatok ápolása, erősítése és fejlesztése céljából, a két nép közös örökségére, hagyományos barátságára, az 1937-ben alapított Magyar – Finn Társaság céljaira is alapozva 1989. február 28-án, a Kalevala napján elhatározták, hogy a baráti körök szövetségeként létrehozzák a Magyar – Finn Társaságot” – így kezdődik az alapszabály. A Társaság 1998-tól közhasznú társaság. A Magyar – Finn Társaságnak csak jogi személyek, gyakorlatilag a magyar – finn baráti körök lehetnek tagjai, a baráti köri tagság jelenti a társasági tagságot.

Az újjáalakult Magyar – Finn Társaság első elnöke Dr. POZSGAY IMRE akkori államminiszter, korábban a Hazafias Népfront elnöke lett. A tízéves jubileumi közgyűlés örökös tiszteletbeli elnöki címmel ruházta föl.

Az alapszabály értelmében a Magyar – Finn Társaság összefogja és koordinálja a ma-gyar – finn baráti körök tevékenységét; hazai és külföldi intézményekkel, szervezetekkel és más egyesületekkel kapcsolatokat létesít és tart fenn; nyilvános előadásokat, üléseket tart, kiállításokat, művészeti eseményeket és más kulturális programokat szervez; tájékoztatja a közvéleményt a finn nép életéről és törekvéseiről; elősegíti a magyar – finn test-vérvárosi kapcsolatok fejlődését; segíti a finn nyelv tanulását és tanítását; szakmunkákat és tájékoztatókat ad ki.

A Magyar – Finn Társaság finn megfelelője az 1950-ben alapított Finn – Magyar Társaság (Suomi – Unkari Seura Helsinki). Ez szintén nem az első a maga nemében, 1928-ban már létezett egy ilyen nevű társaság és ugyancsak a háború áldozatává vált. A Finn – Magyar Társaság szintén úgynevezett esernyőszervezet: összefogja a finnországi magyar-barát körök munkáját ( lásd a térképen: hol működnek finn magyarbarát körök ).

Finnországban a Finn – Magyar Társaságon kívül még a következő magyarbarát egyesületek léteznek: Unkarin ystäväin kerho [ A magyarbarátok köre ], Petőfi Seura [ Pe-tőfi Társaság ], Transsylvania Seura [ Erdélyi Társaság ]. Az első kettő a két világháború közötti időben alakult, az utóbbi pedig a Ceausescu – időkben az erdélyi magyarok megsegítésére, akik közül sokan találtak Finnországban új hazára. A Finnországban élő és huzamos ideig ott dolgozó magyarok száma kb. 700, társadalmi szervezetük: Suomen unkari-laisten yhdistys ry. [ A finnországi magyarok egyesülete ]. Ennek magyarországi megfelelője az Unkarin suomalaisten yhdistys [ A magyarországi finnek egyesület ].

A két társaság közreműködik a magyar – finn államközi kulturális egyezményben említett célok megvalósításában, így például évente 5 – 5 baráti köri tag állami nyári intenzív nyelvtanfolyamon való részvételének megszervezésében. Együttműködünk az egymás országában felváltva sorra kerülő finn / magyar iskolai hét szervezésében, lebonyolításában. Rendszeresen országos ünnepélyen emlékezünk meg Finnország nemzeti ünnepéről, a függetlenség napjáról ( dec.6. ),hasonlóképpen a finnek is megülik a magyar ünnepeket.

Mindkét társaság a hagyományos testvérvárosi konferenciák szervezői közé tartozik ( a kilencedik 2003-ban Balatonfüreden volt ).

A Magyar – Finn Társaság sok és sokféle támogatást kap a Finn – Magyar Társaságtól és a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségétől, amelyért itt is köszönetet mond a Magyar – Finn Társaság vezetősége.

Mindeddig ellenálltam a kísértésnek, hogy a finn-magyar nyelvrokonság újabb bizonyítékait bemutassam (hiszen „mindenütt” fent vannak), de most Dixi azt írja, megszületett a második. Nos, én eddig négyet ismerek, így a legtisztább ügy, ha bemutatom az általam ismert összes cáfolhatatlan bizonyítékot.
Igen, a lagzirock nehezen követhető.

Nemnemsoha és társai

A kecskeméti Forrás folyóirat szokása szerint most is dupla nyári számmal jelentkezett. A vaskos folyóiratból néha csak a tartalomjegyzék és egy-két vers elolvasására futja, most azonban egy hosszabb tanulmány keltette fel a figyelmemet, így el is olvastam Bíró-Balogh Tamás Egyszerű, rövid, frappáns. „Csonka Magyarország nem ország”: egy revíziós propagandagépezet működése című, roppant tanulságos írását.
Megtudtam, hogy az irredenta szlogenek egyáltalán nem a nép ajkán születtek, hanem a 20-as évek propagandagépezete termelte ki és terjesztette őket oly erőteljességgel, hogy egy egész nemzedék identitásának a befolyásolására lettek alkalmasak. Így érthetőbbé vált számomra, honnan ez a még ma is tapasztalható ostoba ragaszkodás ezekhez a tartalmatlanná vált szólamokhoz. (Azt viszont továbbra is nehezen értem, hogy a mai fiatalok körében hogyan találhatott táptalajra ilyen szöveg, ilyen üzenet.)

Szívesen ajánlanám a tanulmányt minden nemnemsoházó, trianonozó, csonkamagyarországozó fiatal figyelmébe, de azt hiszem, teljesen fölösleges: aki egyszer már bekattant ebben a témában, azt nem nagyon lehet visszakapcsolni.

Baász Imre sírja költözik?

Több portálon is olvastam a blikfangos című cikket: Sírköltöztető happening. Az írásból kiderül, hogy a kiváló képzőművész és performer özvegye át akarja költöztetni 16 évvel ezelőtt elhunyt férje sírját. „Névtelenségbe süllyed Baász Imre, ezért foglalkoztat annak a gondolata, hogy elviszem Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre a hamvait” – nyilatkozta. A cikkből azt is megtudjuk, a helyi erők milyen segítséget, milyen gesztusokat ígértek a művész emlékének megőrzéséhez – s hogy ezek nem teljesültek.

Az öngyilkosság joga

 

A móri mészálás feltételezett elkövetője öngyilkos lett. Ezzel kapcsolatban Andrassew Iván az alábbiakat vetette fel blogjában:

„Egyébként
meg azt gondolom, hogy tényleges életfogytiglanra ítélteknek föl
kellene ajánlani az öngyilkosság lehetőségét. Mondom ezt annak
ellenére, hogy a halálos ítélet ellensége vagyok. Nem tudom, hogy
nagyobb büntetés-e a halálnál az örökre bezárt élet, de biztos, hogy az
öngyilkosság lehetősége – vagyis az, hogy ugyan az állam nem ölhet, de
hagyja, hogy a rettenetes bűnöket elkövetők magukat halálra ítéljék, és
azt végre is hajtsák – talán megvitatható kérdés. Ez éppen olyan, mint
az eutanázia.”