Ukrajna – új választások

Hurrá, nemsokára megint választunk! Ukrajna lakossága még ki sem heverte a tavalyi tavaszi választások megpróbáltatásait, miután hónapokon át előbb azt figyelte, milyen az, amikor a szövetségesek összevesznek és az ellenfelek egyezkednek, miközben nem képes kormányt alakítani egyik politikai erő sem, majd azt tapasztalta, hogy amikor végre megalakul a kormány, hogyan sodródik azonnal válságba; még rá sem eszmélt arra, bármilyen furcsa, de az ország egészen jól elvan működőképes kormány nélkül, még ki sem tombolhatta magát az újra felélénkülő politikai tüntetéseken, be sem lakta sátrait Kijev terein – és tessék, máris új, tisztának látszó helyzet áll elő: rövidesen egyszerre választhat államelnököt és népképviselőket.

A mai napon ugyanis – amely egyébként munkaszüneti nap Ukrajnában – előrehozott egyidejű parlamenti és elnökválasztást szavazott meg az ukrán törvényhozásban a kormánykoalíció. Az UNIAN hírügynökség közleményéből kiderül, a teremben jelen lévő 254 képviselő közül 234 voksolt igennel (a parlament egyébként 450 tagú, de az ellenzék nem vett részt az ülésen). Ennek értelmében a törvény hatályba lépése után eltelő 90 naptól kezdődő időszakban, de legkésőbb december 9-éig Ukrajnában meg kell tartani az előrehozott parlamenti és elnökválasztást. (Mint ismeretes, a parlamentet Juscsenko államfő április 2-án feloszlatta, ám a kormánykoalíció ezt a döntést nem fogadta el, megtámadta azt az alkotmánybíróságon; Juscsenko meghátrált, így most afféle ideiglenes parlament működik.)

A mai határozat azt is előírja, hogy június 15-ig el kell készíteni az alkotmánymódosítások tervezetét, amelyek majd a törvényi alapját képezik az előre hozott választásoknak. Igen ám, de az alkotmány módosításához – 2/3-os törvény lévén – legalább 300 képviselő támogatása szükséges. Az ellenzék esetleges távolmaradása így újabb patthelyzetet eredményezhet.

Erdélyi Béla – új monográfia

Reprezentatív
kiadvánnyal gazdagodott családi könyvtárunk: az Erdélyi Béla
munkásságát bemutató új monográfiával. Ivan Nebesznik művészettörténész
munkája, albumszerű kivitelben, színes táblákkal, dokumentumfotókkal –
ahogy kell. Kiegészítésként belekerültek Erdélyi párizsi naplójegyzetei
(a szöveget Balla Pál fordította magyarról ukránra,
tiszteletpéldányaiból kaptunk egyet). Első átpörgetésre egyetlen
hiányosság tűnt fel: az ukrán szöveg után az angol és francia rezümé
mellé elfért volna egy magyar is. (Remélem, ez nem  azt jelenti, hogy
Erdélyi magyarságát is elvitatja a monográfia.) Néhány általam eddig
nem ismert kép reprója a kiadványból:
T o v á b b »

 

Internet Kárpátalján

Terjedelmes cikket közöl Ukrajna egyetlen országos  magyar közéleti lapja Internet-bum Kárpátalján címmel. Az írásból egyfelől megtudható, hogy megbízható összegző országos és kárpátaljai statisztikák nem léteznek, inkább csak becsült adatokról beszélhetünk. Másfelől fontos információkat azért mégis beszerezhetünk és tájékozódhatunk arról, a vidék magyarok is lakta vidékein milyen az internetes ellátottság, mibe kerül, és melyek a netezési szokások.

Néhány kiragadott adat:

      A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet felmérése szerint Ukrajnában jelenleg a lakosság 20 százaléka internetezik rendszeresen [az adat erős kételyeket ébreszt, én 15 % alá tippelek].
   A megye legnagyobb szolgáltatójának szakembere szakmai tapasztalataiból kiindulva úgy gondolja, hogy „Kárpátalján a lakosság 10 százaléka rendelkezik otthonában világhálós kapcsolattal. Ukrajnai becslésekbe nem bocsátkoznék, de tény, hogy még Magyarországot sem közelítjük meg,”
   Ungváron a 2 megabit/secundumos széles sávú net havi 1 gigabyte forgalmi limittel (!!) havi 100 hrivnyába kerül (kb. 3700 Ft.) [Privát kiegészítés: az én 2 magabit sávszélességű limit nélküli kapcsolatom havi 3200 Ft-nyi előfizetési díjjal és a másodiktól kezdve minden gigabyte  forgalom után további kb. 1000 Ft-tal jár, azaz ha 10 gigát forgalmazunk egy hónapban, az kb. 12.000 Ft-ba kerül.]
   Az ungvári internetklubokban 1 óra kapcsolatért 3 Hrivnyát (kb. 111 Ft-ot) kell fizetni.
   A megkérdezett szakemberek véleménye szerint az analóg telefonvonalat („betárcsázós internet”) használók csoportja a legnagyobb.

A cikk összegzése szerint: „ma még inkább beszélhetünk a hazai internet lassú evolúciójáról, mint gyors revolúciójáról”. Ennek oka az alacsony „technikai-társadalmi fejlettség”, úgy mint: a) viszonylag magas előfizetési díjak; b) alacsony számítógép-ellátottság; c) korlátozott ukrán tartalom; d) a hazai internetezők világhálóval szembeni bizonytalansága.

Korlátozott helyett és szegényes tartalomról, bizonytalanság helyett bizalmatlanságról beszélnék. Azt pedig végképp nem értem, hogy ilyen következtetések esetében mit értenek a szerzők a címben szereplő „internet-bum”-on. Talán a pukkanás kicsisége miatt írták kettő helyett csak egy m betűvel.

A vipera miatt váltották le

Ha Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt nem is mentették fel a VIPERA miatt posztjáról, most ezt megtették Antal Csaba főgyógyszerésszel – legalábbis az InfoRádiónak adott interjúja szerint vipera van az ügyben.  (a link már nem vezet az interjú oldalára, töröltem)
Ahhoz, hogy egy honlap számára a Google top10 helyezés reális legyen, számos keresőfeltételnek kell megfeleltetni. Ezek egy része inkább formai kritérium, más része inkább tartalmi elvárás, de a legtöbb esetben ezek olyan szempontok, amelyeknek technikai és tartalmi jegyek egyidejű figyelembevételével szükséges eleget tenni. Nézzük át a fontosabbakat. tovább: Weboldal optimalizálás

Kérdések Simonyihoz – élesben

Charles SimonyiTe mit kérdeznél Simonyitól | Amit poénnak szántam – komolyra fordult. Arról értesülve, hogy az űrturista Magyarországra látogat, eljátszottam, mintha a szakmai találkozót követő sajtótájékoztatón blogomnak is lehetősége lenne egy kérdést feltenni, és – magam járva elöl példával – megkértem olvasóimat, szálljanak be ötleteikkel: mit kérdeznének Simonyitól. Ezután – inkább csak brahiból – írtam a Magyar Asztronautikai Társaság honlapján megnevezett, a találkozó sajtóügyeiben illetékes Bacsárdi Lászlónak, felhívva szíves figyelmét akciómra. Kisvártatva a következő választ kaptam: >> sajnos a NolBlog megszűntével a folytatás elveszett, így ez a link már nem mutat sehová (és a történet folytatására sem emlékszem – bdk, 2016)
T o v á b b » – sajnos a hivatkozott poszt már nem érhető el, a linket töröltem. Más projekt:
Mobiltelefonra üzenetek csoportos kézbesítése marketing kampány keretében. Gateway online üzenetküldő rendszer: tömeges sms-kampány  – ingyen marketing?

Az első Föld-típusú exobolygó

Frissítés. Az alábbi cikket 2007-ben írtam, azóta lehetővé vált a távoli égitestek közvetlen megfigyelése is. A közvetlen felvételek készítse rendkívül nehéz és hatalmas kihívást jelentő feladat, hiszen ezek a planéták igen távoliak, ehhez képest méretük csekély és  nagyon közel keringenek a csillagukhoz, hozzá képest nagyon halványak, ezért belevesznek a központi égitest sugárözönébe, egy normál felvételen semmi nem látszik belőlük, még a legjobb időjárási és légköri viszonyok között sem.

A különböző eljárásokkal megszületett újabb felfedezések arra mutatnak, hogy a csillagok jó része körül keringnek bolygók. A 2012-es év elején megjelent kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy csak a Tejútrendszert számítva 160 milliárd exobolygó kering 100 milliárd csillag körül, a Napunkhoz hasonló csillagok kb. 50 %-ához tartozik bolygórendszer, valamint a magányos, Naprendszerünk bolygóihoz hasonló és nagyobb tömegű olyan égitestek számát pedig, amelyek egy csillaghoz, vagy csillagrendszerhez nem tartoznak, billiókra becsülik. Mindezek, és a Tejútrendszer bolygói óriási számának felfedezése élénkítik az azon való elmélkedést, hogy a Föld biológiai folyamataihoz hasonló élet más csillagok körül keringő bolygókon, más galaxisokban is létezhet.

Az újabb felfedezések másik jellegzetessége, hogy a talált bolygók között egyre több a Földünk nagyságához hasonló vagy még kisebb bolygó. Ezek közül egy maroknyi Földünkhöz hasonló tulajdonságokkal is rendelkezik. Ezeket a gáz-óriásoknál sokkal kisebb méretű, aránylag kis, Földünkének csak annak néhányszorosával nagyobb tömegű exobolygókat, melyek száma statisztikai számítások alapján jóval meghaladja a bolygó óriások számát, Szuper-Földnek nevezték el. Azokat a Földünkhöz hasonló tömegű égitesteket azonban, amelyek fehér törpék körül keringenek, vagy a térben szabadon lebegnek, általában nem nevezzük bolygóknak.

Cikkem tartalmának megfelelően már 2007-ben felfedeztek a Naprendszerünkhöz lényegesen közelebb, mintegy 20,5 fényévre egy a Gliese 581 vöröstörpe lakható övében keringő bolygót, majd 2011-ben tőlünk 36 fényévre a HD85512 b bolygót, valamint ugyancsak 2011-ben 600 fényévre a Kepler-22 b bolygót, 2012-ben pedig, az év elején 22 fényévre a GJ 667C c bolygót, amelyek mindegyikét lakhatónak nyilvánították. Új mérőeszközök és új módszerek alkalmazásával számos hasonló felfedezésre várunk a közeljövőben.

A nem-szakmai sajtó pontatlanul traktálta a korai felfedezéseket, erről szólt írásom:

Az első Föld-típusú exobolygó

exobolygók "megfigyelése"Napok óta várom, hogy az első sajtóhírek után tudományos szintű beszámolók is megjelenjenek a szenzációs felfedezésről. Sajnos azonban még a National Geographic cikke sem elégített ki egy bizonyos szempontból. A hirek.csillagaszat.hu honlapján olvasható összefoglalóban aztán végre megtaláltam azt, amit kerestem.

A híradások többsége ugyanis – szerintem – megtévesztő. A cikkekben szereplő „felfedezték”, „megtalálták”, „bukkantak rá” kifejezések ugyan helytállóak, de a lányeget mégis elfedik. Ha azt olvassuk, hogy „a kutatócsapat a European Southern Observatory Chilében működő, 3,6 méteres űrteleszkópjának segítségével fedezte fel a bolygót„, vagy azt, hogy a csillagászok „a chilei Európai Déli Obszervatórium (…) távcsövét használva bukkant a planétára” – akkor bizony arra gondolunk, hogy a derék tudósok belenéztek a távcsőbe és egyszercsak megpillantották a bolgyót.

Ezt a téves képzetünket tovább erősíthetik az illusztrációk, amelyekhez gyakorta „elfelejtik” odaírni, hogy nem valódi fotók, hanem komputergrafikák, szimulációk vagy a művészi fantázia szülöttei. Holott, ha utánamegyünk az eredeti képnek, világossá válik, hogy csupán
„Artist’s impression”-ról van szó.

az első föld típusú exobolygó  

A szomorú igazság ugyanis az, hogy exobolygokat az óriási távolságok és az objektum viszonylag kis mérete miatt, még soha nem sikerült saját fénye alapján vizuális úton megfigyelni, azaz meglátni. Erről a csillagászat.hu egy múlt havi cikkében így ír:

Habár már több mint 200 bolygót ismerünk más csillagok körül, mindeddig
egyetlen egyről sem sikerült közvetlenül sugárzást rögzíteni. Akár
csillaguk mozgásának, akár fényességének változásai vezetnek el egy
számunkra láthatatlan exobolygó felfedezéséhez, ismereteink minden
esetben közvetettek, így a bolygók felszíni körülményeit, légkörét csak
modellszámításokból ismerhetjük.

(Ez a cikk arról számol be, hogy a Spitzer infravörös tartományban működő űrteleszkóp először tette lehetővé két távoli planéta légköri összetételének megvizsgálását spektroszkópiai módszerrel. Amikor a planéta elhalad napja előtt, a csillag fényességében bekövetkező csökkenést detektálni lehet – tehát még ez a „vizuális” módszer is csak közvetett: a csillag, és nem a bolygó fényét vizsgáljuk).

Az exobolygók létezéséről számos egyéb közvetett módon szerezhetünk tudomást, ezekből az adatokból számíthatók ki a fontosabb paraméterek, és innen lehet következtetni a bolygó felszínén uralkodó körülményekre. A mostani felfedezés lényege, hogy először találtak olyan bolygót, amely a kiszámított – és nem megfigyelt! – paraméterek szerint szilárd felszínnel rendelkezik (míg a korábbiak sűrű gázgömbök), és hőmérséklete, valamint felszíni gravitációja akár azt is lehetővé teszi, hogy víz legyen a felszínén. DE EZ CSUPÁN FELTÉTELEZÉS, hiszen még azt sem tudni, egyáltalán van-e atmoszférája a Gliese 581c nevű objektumnak.

És hogy miként fedezték fel? Úgy, mint a legtöbb exobolygót! A központi csillag színképeltolódásaiból. A színképeltolódás a radiálsebesség változására utal, mértékéből kiszámítható, milyen tömegű a háborgást okozó objektum, a változás periódusa megadja a keringési időt, ezekből kiszámítható a bolygónak a csillagtól való távolsága, ebből pedig – ismerve a csillag sugárzásának az intenzitását – a láthatatlan kísérő felszínén uralkodó hőmérséklet.

Hogy a felfedezés alapja nem vizuális megfigyelés, hanem ez a közvetett módszer volt, erről a lapok mélyen hallgatnak, egyedül a hirek.csillahaszat.hu összefoglalójában olvashatni az egyértelmű közlést:

A csillagászcsoport az exobolygókutatás eddigi legeredményesebb
eljárását, a központi csillag radiálissebesség-változásának mérésén
alapuló módszert használta a 3,6 méteres távcsőre szerelt HARPS (High
Accuracy Radial Velocity for Planetary Searcher) spektrográffal. Ez a
műszer 1 m/s (3,6 km/h) pontosságú sebességmérésre képes, a Gliese 581c
esetében 2-3 m/s nagyságú változásokat mértek vele, ami mindössze egy
siető ember sebességének felel meg! Ilyen kicsiny változások
kimutatására a legtöbb ma használatos színképelemző eszköz a jelhez
adódó zaj miatt nem alkalmas. A HARPS képességeit jól érzékelteti, hogy
az eddig ismert 13 darab, 20 földtömegnél kisebb exobolygó közül 11-et
ezzel fedeztek fel. A módszerrel meghatározhatók az egyébként
láthatatlan kísérő pályájának főbb paraméterei (leginkább a keringési
ideje és a csillagtól való távolsága), illetve alsó határ adható a
tömegére is.

Tekintsük tehát a felfedezést annak, ami, és nem annak, amivé az újságírók és olvasók fantáziája tupírozza.

______________
Ide írtam: BéDéKá Blog

Más: Szakértői Seo-tanácsadás Skype-on

csillagászat, űrkutatás, tudomány, bolygó, exobolygó, csillag, galaxis

Mobiltelefonra üzenetek csoportos továbbítása marketing kampány keretében. Gateway online üzenetküldő rendszer felhőszerver háttérrel: webes sms áratömeges küldés – sms-kampány ingyen?

Mit kérdeznél Simonyitól?

Hétfőn Magyarországra látogat Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, a második magyar űrhajós, a világ 5. űrturistája. Blogom lehetőséget kapott arra, hogy a szakmai találkozót követő sajtótájékoztatón egy kérdést feltegyen az első határon- és földön kívüli magyarnak.

Te mit kérdeznél a helyemben?

(Néhány ötlet)

1. (a fontoskodó) Mint tudjuk, Ön az expedíció során az International Space Station fedélzetén végzett kutatási program harmadik pontja keretében az ISS-en élő különböző mikroorganizmusok ontogenézisét tanulmányozta, s egyben az űrrepülés körülményeihez való flexibilitásuk és akkomodálódási képességeik tendenciáit vizsgálta. Megfigyeléseiből levonható-e valamilyen következtetés a földi élet kilakulásának pánspermium-elméletére nézvést?

2) (a naiv) Simonyi úr, és hogyhogy nem tetszett olyan magasan szédülni? Mi itt nagyon féltettük a Simonyi urat, nehogy leessen vagy valami más baja essék!

3) (a rosszindulatú) Mr. Simonyi,  tudomása van Önnek arról, hogy az űrturizmusra kidobott milliókból hány lélegeztető berendezést vehetett volna a  Schöpf-Mérei Kórháznak?

4) (a  túlpolitizált) Kérem, kénytelen vagyok szóvá tenni, hogy miközben Ön azokkal bratyizott odafent, akik galád módon a gázcsap elzárásával zsarolják szegény magyar hazánkat, azalatt itt lent a kommunisták és hazug utódjaik a multik karvalytőkéjével összefogva minden megtesznek azért, hogy az igaz magyar hazafiakat a porig alázva kiforgassák maradék nemzeti jussukból és …

További ötletek?

Ingyen sör

Macerás dolog a demokrácia. Olyan tekintélyes testület, mint az Országos Választási Bizottság, és olyan még tekintélyesebb, mint az Alkotmánybíróság, kénytelen komolyan venni egy heccet. Nevezetesen azt, ha valaki megnépszavaztatná: legyen-e ingyen a sör a kocsmákban.

Nem kétséges: annak a jókedvű magyar állampolgárnak, aki ebben a kérdésben akart referendumot kezdeményezni, egyetlen célja lehetett: gúny tárgyává tenni Orbánék és Patrubányék népszavaztatási mániáját, illetve figyelmeztetni az említett döntéshozói testületeket, hogy talán valamit tenni kellene ez ügyben, mert ha nem, népszokássá válik, és a heti egy referendum lesz az új nemzeti hagyomány a fonó és a tengerihántás helyett.

A taláros testület szerencsére valóban észbekapott, kimondták, hogy a jövőben „a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan”, meg azt is, hogy „ha valamely indítványozó olyan kérdés hitelesítését kéri, amely az állam alkotmányos szerveinek munkáját (és a népszavazás intézményét) nyilvánvalóan eltéríti azok alkotmányos, rendeltetésszerű gyakorlásától, úgy megállapítható az indítványozó rosszhiszeműsége”. Ami pedig azzal járhat, hogy  rosszhiszeműségéért nyakába varrják a költségeket.

Így végül az a helyzet, hogy egy brahira most már rá lehet fázni, de a kettős állampolgárságról kétévente továbbra is meg lehet szavaztatni a jónépet.

Árpádsávos Gyurcsány

Nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé miniszterelnöki honlapok böngészése, most is szinte csak véletlenül keveredtem el a Gyurcsány Ferencére. Ennek bal felső sargában érthető módon maga a magyar miniszterelnök látható, amint éppen elégedetten csettint az ujjával.

Ez rendben is volna.

DE MIÉRT VAN RAJTA ÁRPÁDSÁVOS NYAKKENDŐ?

Kuncze és a többiek

Vasárnap este debütált a magyar közszolgálati televízió főcsatornájának új közéleti-politikai műsora, az À la Carte. A hat jeles vendég – csupa média-celebritás – étlapról rendelt, de nem étlap szerint beszélt. Hanem nagyjából összevissza. Így a műsor is nyögvenyelős lett, mintha a sztrapacska lett volna az egyetlen rendelhető étel.

Szombarty Pál műsorvezető (a Magyar Hírlap volt főszerje) legjobb formáját akkor hozta, amikor nem szólt közbe, hagyta a társaságot beszélni. Erőltetetten  célzott kérdéseit csak

Stumpf István vette komolyan, ilyenkor letette a villát és gondterhelt arccal hozta azt a formáját, amely még kancelláriamininiszter korában fásult rá amúgy is színtelen alakjára. Csak mondta, mondta a magáét; a többiek legalább addig nyugodtan étkezhettek.

A munkaebéd legnagyobb figurája kétség kívül Kuncze Gábor volt, aki láthatóan felszabadult attól, hogy letette válláról az SZDSZ-elnökséget, ettől váratlan őszinteségi rohamot kapott, így szinte úgy beszélt, mint egy ellenzéki, jócskán lerántva a leplet a kormányzati magatartás álságos voltáról.

Schmidt Mária hápogott is tőle rendesen, sipítva próbálta számonkérni a dörmi medvét, aki nem sok ügyet vetett rá, mert láthatólag különösebb hajkurászás nélkül is a málnásban akart kikötni, és ebben az amazon temperamentumú igazgató asszonya nem kapott különösebb szerepet.

Réz András – mint ezt maga is elmondta – a civil szférát lett volna hivatott megjeleníteni az egyenesben politizáló társak körében. Talán az lehetett volna a dolga, hogy néha egy-egy poénnal oldja az esetlges feszültséget, de oly erősen húzták a nyakába és csuklójára aggatott súlyos láncok, hogy könnyedségre nem futotta.

Tamás Gáspár Miklós ritkán szólalt meg, olyankor is nagyjából fölöslegesen: ez nem az ő műsora, nem az ő társalgási tempója, nem neki való forgatókönyv; láthatta, hogy monológszerű eszmefuttatásokra itt nem lesz módja, talán ezért is volt enerváltabb a szokásosnál. Legalább az ebéd, remélem, ízlett neki.

Kupa Mihály mint állandó hivatkozási alap volt jelen, időnként meg-megszólították – igaz, Misi? -, mire ő bölcsen bólintott és hümmögött. A vitánál láthatóan sokkal jobban érdekelte az, mi van a tányérján és a poharában.

Ezzel együtt a kezdeményezés dicséretes. Betudható a produkció érdemének, hogy ezt a hat embert sikerült egy asztalhoz leültetni. Jó műsorhoz azonban kevés a jó ebéd. Milyen szívesen kóstoltam volna utána egy kis Kepes féle Desszertet!