Magyarország államformája: pillangószív

Még nincsen tíz napja annak, hogy a Keresőblog meghirdette az első magyar keresőoptimizáló versenyt, és a Google, amely akkor egyetlen találatot sem adott a pillangószív kifejezésre, mára közel negyedmilliót jelez. A kissé halvány indulás és néhányak fanyalgása (enyém is!) után pár napja szabályos dömping kezdődött, követhetetlenné vált az új és új honlapok indulása. Egyre nagyobb nyilvánosságot kap a verseny, így arról is olvashatni, hogy tolonganak az igénylők a pillangosziv.hu és .com domain-nevek megszerzéséért, a Linkcenteren már külön lapon gyűjtik a versennyel kapcsolatos linkeket, megalakult az első Pillangószív Fan Club. Kis túlzással azt is mondhatnám: kitört a magyar weben a pillangószív-őrület.

Én a meghirdetés másnapján úgy neveztem be a versenybe, hogy jószerével azt sem tudom, mi az a keresőoptimizálás. Annyit azonban megértettem a felhívásból, hogy a cél: az addig ismeretlen pillangószív szóra adott találati listán első helyre juttatni saját honlapunkat. Akinek a weboldala december 31-én éjfélkor az élen áll, az a győztes, övé a dicsőség. Nos, a játék tetszett, a szó annál kevésbé, így benevező oldalamon be is mutattam, miért nem tetszik nekem ez a szóösszetétel: Pillangószív és lepkefing.

Igazából a keresőoptimizáláshoz 10 nap elteltével sem értek jobban, mint annakelőtte, így inkább csodálkozással és ámulattal figyelem időközben elindított néhány honlapom pozíciójának a változását a találati listán. Szinte naponta más-más oldalam kerül a jobbak közé, eddig még szerepeltem valamelyikkel az első 10-ben, mára szorultam vissza a 11. helyre. Közel negyedmillióból még ez sem olyan rossz.

A dolog legfőbb tanulsága számomra az, hogy lám, egy jó ötlettel akkor is felkelthető a magyar internetes közösségben a tömeges érdeklődés, ha nem áll mögötte semmilyen támogatás és eleinte nem is kap különösebb nyilvánosságot. Nem kellett, hogy az ötletgazda szerepeljen az RTL-klub délelőtti vihogós izéjében, nem kellett, hogy Csiszár Jenő elnyökögje, hogy Bochkor Gábor jópofizva elhadarja, nem volt szükség sem Para-Kovács blődlijére, sem Csernus doktor vulgárpszichoanalízisére, nem kellett, hogy Kiszel Tünde vagy Anettka vegye szájára a pillangószívet – egyszer csak dobogni és szárnyalni kezdett ez a giccsszó, ez a szógiccs, pár hét, és országos üggyé válik a dolog, valahol már nyomják a képeket a pólókra, már fröccsöntik a műanyag bizsibuzsukat, talán már feltűntek kocsik szélvédőin az első matricák. Kis szerencsével ez lehet a foci-EB emblémája.

Nem, nem lesz vége december 31-én az össznépi szárnyverésnek és szívdobajnak, gyűrűzik tovább az őrület! Pályázatok indulnak a szó etimológiának a kiderítésére, cserkészcsapatok és nőegyletek veszik fel az áhított nevet, megalakul a Pillangószív Alapítvány, mozgalom indul Pillangószívet Minden Magyarnak címmel, Széles Gábor és Princz Gábor közösen megalapítja a Pillangószív Bankot.

Sőt, létrejön és a következő választást fölényesen megnyeri a Magyar Pillangószív Párt, a Parlament egyhangú szavazással megváltoztatja az Alkotmányt, melyben attól kezdve ez áll: Magyarország államformája: pillangószív.

Úgyhogy érdemes az eredeti keresőoptimizálás mellett beindítani az jólkereső optimális marketinget.

Ukrán rulett

Bár a legnagyobb szomszédról van szó, a magyar sajtó nem foglalkozik kiemelten az ukrajnai belpolitikai krízissel. A tudósítások szűkszavúak és nem is követik mindig naprakészen az eseményeket, a helyzetet részleteiben megvilágító helyszíni tudósítások, alapos összefoglalók és pláne elemzések igen ritkán látnak napvilágot. Az interneten a legfrissebb hírek között böngészve úgy találtam, hogy az utóbbi napok fejleményeire reagálva a kialakult helyzet értelmezésére és hátterének megvilágítására az országos napilapok közül csupán a Magyar Hírlap vállalkozott: Máté T. Gyula: Igrá, mint ahogy tudósítást is csak ők közöltek: Kovács Andrea: Sátorváros a Kijevi parlament előtt. Rövidebb kis-elemzés olvasható a Népszabadságban: Nyilas Gergely: Juscsenko feloszlathatja a radát, illetve egy jó összefoglaló az MTV honlapján: Panoráma. Az Index pl. utoljára kedden közölt MTI-anyagot az akkori fejleményekről: Orrtörés és vijjogó sziránák az ukrán parlamentben.

Mindez talán érthető is: a márciusi választások óta annyi fordulat és annyi erő-átcsoportosulás történt, hogy az események nagyjából követhetetlenné váltak. Ma már valóban nem tudni, ki kinek a szövetségese, ellensége vagy árulója. Az ukrán rulett veszettül pörög, alig-alig tudhatjuk, milyen hatalmi és gazdasági érdekek és ellenérdekek húzódnak a háttérben a nyugati elvárásoktól az ukrajnai oligarchákon át egészen Putyinig. Leginkább csak a kulcsszereplők nevét ismerjük, jelenleg ennek a négy politikusnak a helyezkedése alakította ki az újabb patthelyzetet:

Engem szégyellni való módon istenigazából soha nem érdekelt az ukrán belpolitika, ám a 2004-es narancsos forradalomra nem lehetett nem odafigyelni. Akkor alaposan elmerültem a témában és az idei választásokig figyelemmel is kísértem az eseményeket. Aztán a tavaszi koalíciós huzavona újra érdektelenné vált számomra, a mostani, fordulatokban gazdag fejleményekre és növekvő feszültségre mégis oda kellett figyelnem. Arra persze nem vállalkozom, hogy az ukrán sajtó szinte átláthatatlan kínálatából tájékozódjam, ám szerencsére létezik egy jó szűrő: a Kárpátinfo c. hírportál, amely nem is naprakészen, hanem szinte óráról órára adja közre az új és újabb ukrajnai híreket. Akit érdekel, éppen most merre perdül Ukrajna sorsa a nagy politikai játszmában, annak jó szívvel ajánlhatom oldalukat.

Patrubány újra népszavazna

Nem kérem, még nem volt elég. Nem volt elég az első. Amikor sikerült mindenkit mindenki ellen fordítani. Amikor kiderült, eléggé eltökélt szándékkal ki lehet olyan népszavazást íratni, amely nemcsak hogy senkinek sem használ, hanem mindenkinek árt is.

Hát legyen még egy! Mivel kiderült, hogy milyen káros volt az első, és mivel pontosan tudható, hogy a követzkező is ugyanilyen lesz! Erőltessük hát ki újra!

Ez lakik Patrubány Miklósnak, az MVSZ elnökének az ő nagy magyar lelkében. Minden áldott reggel bal lábbal kel és ezért már fogmosás közben az újabb népszavazásra gondol. Sőt, koncentrál. Annyira, hogy gyakran borotvahabot nyom a fogkefére. Ilyen szépen habzik a szája.