Még egy turulvédő

Több figyelemre méltó írás is olvasható a mai dátummal megjelent Kárpátalja c. hetilapban. A megyei tanács üléséről szóló beszámoló természetesen érinti a Kárpáti Igaz Szó tulajdonlásának a kérdését, és természetesen
a megyei tanács részesedéséről állapítja meg, hogy az erről való
lemondást az ülésen nem tűzték napirendre. (Ezzel szemben, mint
korábban írtunk erről,
a fekete KISzó ugyanebben az összefüggésben a megyei tanács helyett a
Megyei Közigazgatási Hivatal tulajdonrészéről írt, azaz Fazekas Elemér
összetévesztette az ingó firmát a fingó Irmával).
Bírálja a lap – nem alaptalanul – a Szülőföld Alap pályázati kiírását.
(Elképzelhető, hogy a döntés után még keményebb szavak használatára is
rákényszerülnek.) Ezt a témát is érinti a HTMH elnökével készített
interjú, amelyben dr. Szabó Béla nem látszik osztani sem azt a
véleményt, hogy csökkenne a határon túli támogatások összege, sem azt
az állítást, miszerint az UMDSZ-oldal kampánycélokra használná fel az
oktatási-nevelési támogatások átadását. Interjú olvasható továbbá
Pallay Ferenccel, a beregszászi főiskola informatikai központjának a
vezetőjével abból az alkalomból, hogy magas szakmai kitüntetést kapott
az IHM-től. Az interjúban főleg a főiskola informatikai fejlesztéséről
esik szó, ami igazolta azt a más forrásból is megerősített
értesülésünket, hogy a tanár úrnak nincs köze a főiskolát igen siralmas
szinten prezentáló internetes honlapokhoz (Kárpátaljai Szemle, a főiskola honlapja).
Külön szeretnénk kitérni Milován Sándor KMKSZ-alelnök
publicisztikájára. Nem tudjuk, a szerző milyen rendszerességgel olvassa
a magyar sajtót vagy például hallgat-e kabarét, ha ugyanis igen, akkor
aligha adta volna cikkének a Turulmadár-influenza címet, amely első
használatakor talán lehetett szellemes, mostanra azonban ócska szóviccé
degradálódott (a Goggle-kereső 96 találatot
– !! – jelez erre a kifejezésre!) Az írással azonban természetesen nem ez a
baj, hanem szélsőségesen jobbos tendenciózussága, kirekesztő hangneme.
A szellemesnek szánt influenza-metaforába csomagolva az alelnök úr
ostorozza azokat, akik nem viseltetnek kellő tisztelettel a nemzeti
szimbólumok iránt. Cikkéből azonban szándékosan kifelejt két apróságot,
egyik, hogy annak a bizonyos turul-szobornak a felállításához
hiányoztak a megfelelő engedélyek (ez picit hajaz a Vereckei-emlékmű
tünetcsopotjára), a másik, hogy éppen egy II. világháborús emlékmű
esetében, ismerve a Turul-mozgalom jellegét, csaknem akkora otrombaság
ezt a madarat felhasználni, mint egy holokauszt-emlékmű tetejére
odatenni a német sast (vagy a horogkeresztet?). Nemzeti totemállatunk
persze nem tehet arról, hogy rossz ideológiák tűzték lobogójukra, ám az
a minimális elvárás, hogy ilyen esetekben az illetékesek ügyeljenek a történelmi kontextusra.
Nos, ezeket a tényeket Milován Sándor is pontosan ismeri, és nagy hibát
követ el, amikor gondolatmenetében eljut odáig, hogy a magyar
lakosságból csupán azokat tekinti egészségeseknek, akik december 5-én
igennel szavaztak. Ezt az egyértelműen kirekesztő nézetét ugyan szintén
az ifluenza elleni immunitás szimbolikájába csomagolja, ám nem
kétséges, hogy politikai, morális, ideológiai szempontot ért mögette,
kvázi azt sugallva, hogy aki akkor nem szavazott igennel, illetve aki
megkérdőjelezi a turult, az nem is magyar ember.
Hogy az effajta nézetek mihez vezetnek, arról éppen azok tudnának a
legtöbbet mondani, akiknek ezúttal nem sikerült méltó emlékművet
állítani Budapesten.
Karpaty News

Címrendezés

Reménytelenül hosszú rendcsinálásba kezdtem: ezúttal az e-mail-címeim között. 2794 név és cím szerepel a listámon. Ebből 300-400 az, ami „él”, amelyekre időnként küldök vagy amelyekről kapok üzenetet. A további több mint kétezerről magam sem tudom, hogyan került hozzám az elmúlt 6 esztendő során (igen, 1999 ősze óta levelezek elektronikusan). Egy időben mániákusan gyűjtöttem a címeket, lementettem minden körlevél jegyzékét – és bevallom, sokszor magam is kéretlen körlevelekkel zaklattam a listán szereplőket (leginkább honlapom frissítéseire vagy címem megváltozására hívtam fel figyelmüket). Most elhatároztam, hogy mindenkinek, aki a listámon szerepel, de nem tartozik az aktív kapcsolataimat képező párszázas kontingensbe, személyre szóló levelet írok, udvariasan rákérdezve, hogy megtarthatom-e címét a jegyzékemben. Ezzel egyben a megszűnt vagy megváltozott címeket is igyekszem kiszűrni. Talán ha az első 50-nek vagyok utána…

*

Figyelem, hogyan alakul naplóm olvasottsága azóta, hogy megújítottam és naponta jelentkezem változatosnak szánt új tartalommal. Ha napi látogatóim száma stabilan 50 fölé emelkedik, akkor indítok egy új, „olvasói” rovatot: azt tervezem, hogy lehetőséget adok mindenkinek: tegye fel nekem (rázós) kérdéseit, és én itt nyilvánosan megpróbálok nagyon őszintén válaszolni rá.

*

Tegnap írtam az Éjszakai állatkert c. antológiáról, illetve arról, hogy Éva is szerepel benne. Nem kis meglepetésemre a mai KISzó is megemlíti a gyűjtemény megjelenését és azt, hogy benne „helyet kapott az ungvári Berniczky Éva egyik műve is”. Úgy tűnik, azzal, hogy Barát Mihály nem jött át az új laphoz, hanem Erdélyivel maradt, a zöld Igazszónál szakítanak azzal a gyakorlattal, hogy kizárólag olyan a könyvről írnak, amelyet a szerző személyesen ad a rovatvezető kezébe.

*

Kolos tegnap elvitte a kocsinkat a szervizbe, ahol is visszahegesztették a leszakadt kipufogót. Arra azonban nem vállaltak semmi garanciát, hogy a hegesztéstől pár centire nem fog-e újra elrepedni, eltörni. Szegény fémcsövek 16 éve dacolnak a rajtuk keresztül haladó gázok kémhatásával, nyilván az lesz a vége, hogy az egészet ki kell cserélni. Nem panaszkodhatunk a kocsinkra: amikor megvettük 11 évesen, akkor egy nagyobb összeget még rá kellett költeni, de azóta jól szolgál. Most azonban, félő, sorra fognak jelentkezni az elhasználódással járó hibák. Igazság szerint inkább eladni kellene, nem pedig újrakárpitoztatni az utasteret (tavaly) és gyűrűt cserélni (az idén).

Gondoltam, meglepem Bellát és hamaros érkezése örömére lefordítottam ezt a versét:

Modorom

Azt mondják hogy rossz a modorom
nem igazodom a normákhoz
nő létemre szivarozom mint George Sand
nő létemre whiskyt iszom mint Janis Joplin
nő létemre verset írok mint Sylvia Plath
és kimondom amit Arabella Dolýk gondol

Azt mondják hogy rossz a modorom
nem tisztelem a tradíciókat és a nemi szerepeket
pedig éppenhogy a tradíciókat és nemi szerepeket
tisztelem a leginkább
nő létemre ezért szívom George Sand szivarát
ezért iszom whiskyt Janis Joplin emlékére
és Sylvia Plath majmaként ezért írok verset

Ám abban az egyben igazuk van
hogy amikor kimondom amit Arabella Dolýk gondol
akkor rossz a modorom nem tisztelem a tradíciókat
és végképp eltévesztem a nemi szerepemet
néha még el is sírom magamat

Ilyenkor még azoknak is tetszem
akik nem hallottak Sandról Joplinról Plathról
csak a könnyező Dolýkot ismerik
akinek a szeméről lemossa a festéket az ecetes könny

*

Levélváltás Cs.A.-val. Hosszú hallgatás után jelentkezett (lakásfelújítás!) azzal, hogy tetszik neki ez az új naplóformátum, és a folytatásos „regény” is. Akkor még csak az első rész volt fent, így joggal gondolhatta, hogy fikciós szépirodalommal van dolga, holott Az álommás valami önéletírás-féle akarna lenni. Az első két részt kitevő szöveget még valamikor tavasszal írtam, és most a naplóm megújításakor jött az ötlet, hogy újra nekifekszem, és ha másért nem is, a Manzárdbéli közlés folytonossága kedvéért talán haladni is fogok vele, és nem hagyok fel vele az első megakadásnál.

Cs.A. kedvesen Szolnokra is meginvitált, arra az esetre, ha egyszer éppen arrafelé robbanna le a kocsink vagy kitörne a III. világháború és menekülnünk kellene.

Éjszakai állatkert

Eltekintve attól, hogy Munkácson leszakadt a kocsink kipufogója, a család szerencsésen megjárta Beregszászt, kora estére meg is jöttek Piroskamamástul. Koloson kitört a szokásos allergiája, Csönge pedig most indul a konzulátusra a tanulói vízumáért. 50 € leperkálása és egy hónap várakozási idő után kapta meg.

Még nem írtam arról, hogy Évától egy hosszabb és nagyon jó szöveg jelent meg abban az Éjszakai állatkert című antológiában, amely 33 írónő félszáznál is több művét közli. Alcíme szerint a könyv a női szexualitásról szól, s megjelenése óta elég nagy felhajtást csinálnak körülötte a szerkesztői. Éva igazság szerint nem nagyon bírja ezt a „nőíróságot”, kicsit idegennek érzi magát a sok elszánt nő között, bár meg kell hagyni, a nézetek között, amelyeket a kiadvánnyal és témájával kapcsolatban az összeállítók kifejtenek, vannak érdekesek és újszerűek. Éva mégsem tudja az irodalmat mozgalomnak vagy demonstrációnak elképzelni, és alighanem jobban érezné magát koedukált írócsapatban.

Megjött a hivatalos értesítés: véglegesítették a kulturális minisztérium kézirat-támogatási pályázatának eredményeit, eszerint 2000 ± 3 c. könyvem anyagának az elkészítésére megítéltek egy szép összeget. Furcsaság: bár a pályázati kiírás idei támogatást helyezett kilátásba, az összeg első feléhez legkorábban 2006 márciusában lehet hozzájutni. Így aztán a munkát sem kell elkapkodnom.

A jövő héten várhatóan végre megjelenik a HVG-ben egy új írásom, amelyben a KMKSZ és UMDSZ közti ellentéteket elemzem. Amolyan kisebb tanulmányfélét írtam, de hosszú lett, eredeti terjedelmében nem fér a lapba, így szerkesztői húzás-tömörítés (az ő szavával élve: kaszabolás) történt. A szöveget megkaptam jóváhagyásra azzal, hogy nem ártana még húzni belőle. Pár helyen logikai döccenőt éreztem, így még elég sokat dolgoztam vele, hogy a szűkebb terjedelem ellenére is kompakt egészként hasson. (Az anyagot akkor írtam, amikor meghiúsult a tárgyalás, amit az UMDSZ kezdeményezett, ez jó pár hete volt, féltem, időközben aktualitását veszíti a cikk – de nem: erről gondoskodtak szervezeteink.)